Harangszó, 1936
1936-08-02 / 32. szám
2Í. ^vfoíyáfti. Í9ÍÍÖ. augUízius 2. 32 száín. Alakította i KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luttier-8zövetság. Megjelenik minden vasárnap. Ingy«n mallékltt tanév alatt kéthetinként a KIS HARANQ8ZÓ. 1035-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. PoBtacaekkszimla : 30.52«. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Mit jelent a mindennapi kenyér ? Mindazt, ami a test táplálására és szükségleteire tartozik. A negyedik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. A ttuiiO.' •awuaaiW-kUdObiTaiaűs. qyOr a., PaMfl-Mt 2. Uófuetóxi ára- neg7odévre 1 P 28 fUiéx, íélíne 2 P te lUlii, egy évre 4 P 80 alléi Caoportoi kaidéaael 10*/v-oa kedvezmény. Amerikába ofész ov.e 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 Lili ér Evangélikus feladat. „És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében, és a könyörgésekben." (Ap. Csel. 2:42.) Ez az ige rávilágít a mai evangélikus feladatokra. A tiszta, eleven apostoli keresztyénség egyszer már megújította a keresztyén egyházat. Ha igazán akarjuk magyar evangélikus egyházunk megújulását, újból vissza kell térnünk a keresztyénség- nek ehez a tiszta forrásához. Mik tehát a mai evangélikus feladatok ? Foglalatosaknak kell lennünk az apostolok tudományában. Nem azt jelenti ez, hogy minden evangélikus ember tudományos teológiai képzettséget szerezzen magának, mert erre nincs mindenkinek módja. De a bibliának, egyházunk történetének, tanításának és életének ismerete nélkül senkinek nincs joga magát evangélikusnak nevezni. Nagyon szomorú dolog az, hogy azok az émberek, kik „általános műveltséggel“ dicsekszenek, vallási tértn a legelemibb ismereteket is nélkülözik. Pedig nagy igazság az, hogy az az ember, aki a bibliáján, imádságos könyvén és énekes könyvén kivül életében soha más könyvet nem olvasott, sokkal többet tud az élet értelméről, mint az, aki ezeken kivül a világ minden könyvét végigtanulmányozta. Meg kell jegyezned mindebből legalább azt, hogy vallási ismereteken kivül nem lehetsz soha öntudatos evangélikus. Foglalatosaknak kell lennünk a közösségben. Ez a kifejezés annyit jelent, hogy szerették egymást az eíső hívek, mert „mindenük közös vala.“ Pedig közöttük is voltak faji és társadalmi ellentétek. Gondoljunk csak a zsidó és görögök, urak és rabszolgák ellentétére Ennek ellenére mégis testvéri közösségben éltek. Közöttünk is vannak ellentétek. Faji, társadalmi, műveltségi és vagyoni korlátok elválasztanak minket egymástól, de én mégis köny- nyebben megértem a gyermekgyilkos szülőket és szülőgyílkos gyermekeket, mint azokat az evangélikusokat, akik gyűlölik evangélikus testvéreiket. Meg kell tanulnod az első hívektől azt, hogy szeresd azokat, akikkel a hitnek egysége összeköt. Foglalatosaknak kell lennünk a gyakorlati vallásos életben. A felvett ige ezzel kapcsolatban a könyörgésről beszél, de a következő versekben szó van a templomba- járásról is. Az első hívek mindennap imádkoztak és mindennap ott voltak a templomban. A félmillió magyar evangélikus közül vájjon hány szokott naponként könyörögni egyházáért és hány megy el hetenként legalább egyszer a templomba ! Pedig hidd el, a mi egyházunknak nem gyűléseken szónokló, nem hangoskodó, nem más egyházakat lebecsülő, nem is hiúságból vagy kényszerűségből munkát vállaló, hanem imádkozó és templombajáró hívekre van szüksége. Hidd el, minden szónoklatnál hangosabban hirdeted az evangéliumot azzal, ha vasárnapról vasárnapra elfoglalod megszokott templomi ülőhelyedet. Végül foglalatosaknak kell lennünk a kenyérnek a megtörésében Ez az űrvacsorát jelenti. Miért tudtak megállani az első hívek annyi üldöztetés között? Mi miért vagyunk olyan esendők, hogy az első kísértés eltántorít minket Istentől és egyházunktól? Miért felejtjük el apró-cseprő előnyökért konfirmációi eskünket?. Itt a felelet ezekre a kérdésekre. Ők foglalatosak voltak a kenyér megtörésében, mi nem vagyunk azok. Ők az űrvacsorán keresztül utat engedtek életükben a kegyelemnek, mi megfosztjuk magunkat ettől az erőtől, mely az erőtlenekből és gyengékből hősöket és mártírokat csinált. Most fogyunk, pusztulunk, mert nagyon sokat bizunk magunkban és nagyon keveset bizunk a kegyelemre. Lukács azzal fejezi be az őskeresztyének életének leírását, hogy az Úr „minden napon szaporítja vala a gyülekezetei az idvezülők- kel„. Ha majd még keményebb lesz az öntudatod, forróbb a szereteted, ha majd mindennél többre fogod becsülni Istennek igéjét és a kegyelem szentségét, akkor nem kell tovább panaszkodnunk egyházunk szomorú sorsán, mert akkor az Ur egyházunkat is szaporítani frgja nem adófizetőkkel, nem közgyűlési tagokkal, hanem üdvözülőkkel. Kékén András. Olimpiai tűz. Ma mindenki arról a nagy stafétafutásról beszél, mellyel Görögországból az olimpiai oltárról Berlinbe viszik az olimpiászra az oltár tüzét. Július 20.-tól kezdve fut a tűz a staféták fáklyáján. Hét országon keresztül 3 és félezer kilométeren át lelkes tömegek között szalad a tűz. Nekünk azonban két csendes, fájdalmas gondolatunk van az ünneplő sokaságban. Az egyik: Kedden, 28.-án ért a fáklya a magyar határra. Szerdán, 29.-én d. u. három órára pedig már Ausztria tájain szalad. Istenem, milyen kicsiny lett ez az ország! Másfél nap alatt keresztül lehet rajta szaladni. A másik: Isten is adott az embernek égi tüzet, hogy átmenjen vele a földi életen s hazavigye hozzá: a lelkét. Istenem, milyen kicsiny lesz ez az égi tűz, mire odafel hazaérünk!
