Harangszó, 1936
1936-01-19 / 4. szám
27. évfolyartl. 4. szám. Alapította: KAPI BÉLA l9lo-ben. Laptul&jdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingysn malléklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANG8ZÓ. 1935 ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzáin. Poet&csekkszámla : 30.626. 1936. január 19. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Utent féliük és szeressük : felebarátunkat hazugságba ne keverjük, el ne áruljuk, ne kisebbítsük, se rossz hírét ne köttsük, hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla és mindent javara magijarázzunk. (A nyolcadik parancsolat lutheri magyarázata a kiskátéból). A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala: qyOr Q., Petőfi-tér 8. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fiilér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10*/»-os kedvezmény. Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre I P 60 fillér Ragyogjatok, mint a csillagok. Filipp. 2., 15.: .. .. Kik között fényietek, mint a csillagok e világon.“ L akodalomról szól a vasárnapi evangéliom. Lakodalomról beszélünk mi is most a legtöbbet. Ifjú párok most indulnak koszorúsán, boldogságtól sugárzó arccal a legkomolyabb útra, a hiíségeskü letételére. Mennek egy csábító céllal: örülni, mindég csak boldognak lenni! És akkor, amikor mindenkinek van valami mondani valója hozzátok evangélikus jegyesek, éltetek legszebb időszakában az Isten igéje is megállít s e figyelmeztetést helyezi a szívetekre: ragyogjatok, mint a csillagok! Annak a milliárd fényes testnek ott az égen, mindegyiknek meg van a maga rendeltetése. Van csillag, amelyiknek, mint fixpontnak, nekitámasztja teleszkópját a kutató tudós, hogy róla leolvassa a természeti életnek egy törvényét, szabályát. Belőle indul ki, hogy a mindenség félelmes körforgásának útjait megismerje. Minden evangélikus házaséletnek, ilyen ragyogó fixpontnak kell lenni e világban, amelyből törvényt, szabályt tanulnak meg az emberek. Azt a nagy életszabályt, hogy lehet boldognak lenni, mégha a földi javak nem állanak is garmadával a rendelkezésükre. Hogy lehet a kevéssel is megelégedettnek lenni! Evangélikus új házasok! Mutassatok új életszabályt azoknak, akiknek családi boldogságát mélyen aláásta az anyagi gondok, bajok ásója. Családi életük sima tükrű folyamát gyakorta felkorbácsolja az elhide- gülésnek, egymásra untságnak a kizárólag anyagias gondolkodásnak kegyetlen vihara. Ti ragyogjatok, mint a csillagok! Van csillag, amely utat világít meg. Az úttalan éjszaka vándorát, aki most félelmes árnyalakot öltött bozótok között bolyong, éles tüskéktől tépett ruhával, tépett testtel, majd meredek szakadék szélén megtorpan a lába — egy csillag fénye rávezeti a hazaváró, édes otthon jólismert gyalogútjára. Milyen jó volna, ha minden evangélikus család ilyen csillag lenne! A mai válságok és kétségek bozótjai között bolyongó világnak megmutatná az otthon felé vezető utat. Ezt az elhagyott, gyalogúttá zsugorodott csodálatos ösvényt, amelyről Jézus mondja: „mert keskeny az az út, amely az életre visz“. Az örökkévalóságnak az útját. Van csillag, amely szelíd tényével beragyog a siralomház ablakán. Hol kínok, gyötrelmek ágyán halálveritékben vonaglik egy ember. Ajkán újra és újra hangzik nagy fájdalommal: soha sem lesz vége ennek az éjszakának! Ez a csillag szelíd fénnyel beragyog abBeszélgetünk, — immár félórája I a János bácsival. Sok mindenről előkerül a szó. A templombajárás- ról is. „Régen láttam már magát is, János bácsi, a templomban“, — mondottam néki. „Kérem, nincs időm mostanában“, — válaszolta. S János bácsi sietve elköszönt. Nincs időm! Lépten-nyomon halljuk ezt a kifogást. Különösen, ha komoly dolgokról van szó. Mert — érdekes — tereferélni, esetleg másokat megszólni, haszontalansá- gokat művelni a legtöbb embernek van ideje. De templomba menni, Istennek, felebarátnak szolgálni, — sokaknak nincs ideje. Ne mondd, hogy nincs időd, mert Isten keservesen megleckéztethet, úgy hogy nagyon is sok lesz az időd. lakán, jelentvén: dereng már a hajnal! Egy-két óra még s ismét felragyog a nap! A csalódások tövises ágyán vergődő, csak a pusztulásban, halálban hinni tudó emberek hazája lett ez a mi világunk. Misz- sziót végez mindenki, aki hajnal- csillagként jár előtte s reménységre tanítja. Várhatjuk, kérhetjük-e másoktól ezt, ha nem azoktól, akik boldog reménység napsütésében most indulnak az életbe? Négyszáz éve tépi már a vihar, de áll még a drága emlék: Luther háza. Kapuja föle hűséges hitvestársa, Bóra Katalin e szavakat vésett« rá latin szavakkal: „csendességben és reménységben van az én erősségem“. Evangélikus új házasok, tanítsatok reménységre! Ra- gyogjatok, mint a csillagok. Éltetek szüntelenül Jézus felé legyen fordítva, hogy miként az a sok millió halott, hideg égitest a naptól, ti is Tőle, a világosság örök forrásától vegyétek a fényt, a ragyogást. Hát ha elveszíted a munkádat? Hány munkanélküli van, aki valamikor vasárnap sem ért rá, ma pedig hétköznap is rá kell érnie. Hát ha elveszíted az egészségedet? Hányán vannak, akiknek nem jutott egy félóra, hogy lelkűk egészségével törődjenek, ma pedig hónapok óta rá kell érniök kórházi betegágyon feküdni. Minden idődet Isten adta, ne sajnálj hetenként néhány órát, naponként néhány percet néki szentelni. A magad szempontjából sem elveszett idő az Megtérül kamatjával együtt. Mindenre ráérünk, amire akarunk s csak arra nem érünk rá, amire nem akarunk! Hulvey István. Nines időm!
