Harangszó, 1936

1936-07-12 / 29. szám

27. évfolyam. 1936. július 12. 29 szám. Alapította i KA PI B £ L A l9io-bet Laptulajdonoa: Dunántúli Luttiar-SzDvatság. IMtgjelenlk mindan vasárnap. Ingyan mai léklat tanév alatt ikéthatanként • KIS HARANQ8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzám. Povtacaekkazámla: 30.586. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Isten megtör és meggátol minden gonosz szándékot és akaratot, mely az ő nevét megszentelni és országát hozzánk jönni nem engedi. A harmadik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. a a itanagnú uarkMxM-ida'lúhíVfttata > GYÖK n., Peíílfl-ltr I. EMfixetéii ár*: negyedéire 1 P 28 Oltár, tálévre 2 P 40 (illái, e(y évre 4 P 80 (Illái Qaoportoa kőidénél lo’/.-oa kedveimány. Amerikái)* egén évre 2 dollár; *> utódállunokb* negyedéire 1 P 60 fillér Magyar sors. Van-e oly bánat, mint az én bá­natom, amely engem ért, amellyel engem sújtott az Ur az ö busult haragjának napján V (Sir. 1:12) E z az ige az Ótestamentum leg- szomorubb könyvéből, a Siral­mak könyvéből való. Jeremiás ke­sereg hazája romjai felett. Olyan közel áll ez a könyv a mi szivünk­höz, mert mi is felvethetjük a kér­dést: van-e még olyan szomorú sors a világon, mint a magyar sors? A magyar sors: csonkaság. Iszo­nyú földrengés volt az, amely a határköveket a Kárpátokról és az . Alduna mentéről majdnem az or­szág közepébe vetette. 16 éve igy van ez már, de még ma sem ért­jük, hogy hová lett Trianonban a Ibirák lelkiismerete, és hová lett a a népek hálája. Egy ember mondta, aki nem magyar szemmel nézi az eseményeket, akinek semmi köze sincs a mi fajdalmunkhoz, hogy a trianoni bírák lelkiismeretlenek és tudatlanok voltak. És azt sem lehet könnyek nélkül végiggondolni, hogy volt idő, amikor ugyanannyi francia élt Európában, mint magyar. Csakhogy ők földet műveltek, gyá­rakat alapítottak, egyetemeket léte­sítettek, mi pedig küzdöttünk és véreztünk. És amikor a magyar kard megszabadította Európát a török veszedelemtől, már tízszer annyi volt a francia, mint a magyar. A magyar sors: nyomorúság. Nem árt, ha eszünkbe idézzük, hogy a magyar nemzeti vagyon kéthar­mada elveszett, hogy a magyar föld óriási részének több az adós­sága, mint amennyit ér, — hogy három millió magyar koldus sor­ban tengődik, hogy a lakosság há­romnegyed részénél egy családtagra naponként csak 25 fillér jut élelemre, ruházatra, — hogy az Alföldön a gyermekeknek csak két százaléka táplálkozik kielégítően, hogy száz­ezerszámra vannak olyan magyar gyermekek, akiknek heti menüje: kenyér, kenyér, kenyér és legfeljebb egyszer- kétszer a kenyér mellé hagyma, vagy káposzta és boldog­ság ragyog a szemekben, ha tészta kerül az asztalra. A magyar sors: betegség. Ször­nyű betegségek emésztik a magyar népét. Minden tizedik magyar ember vérbajos, minden huszonötödik tü­dőbajos. Minden hatodik magyar gyermek meghal az első születés­napja előtt, és vájjon hány hal meg a születése előtt, hiszen több mint ötszáz községben dúl az egyke. Pedig ez csak a test betegsége. Tudom, könnyeznél ha egy nagy so­rozáson meg kellene nézned annyi száz és százezer magyar ember beteg, vánnyadt testét. Desikoltanál, ha a meztelen magyar leikeket mutatná meg neked valaki, az el- nyomorodott, fekélyekkel borított, beteg magyar lelkeket. Itt a nyár. Némelyeknek a szorgos munka, némelyeknek a pihenés ideje. Beszéljünk most a pihenőknek. Mindazok, akik becsülettel végez­ték a munkát, rá is szorulnak a pihenésre, meg is érdemlik. Rászo­rulnak azonban arra is, hogy vilá­gosan meglássák, hogy mint min­den helyzetnek, a pihenésnek is megvannak a maga kisértései. A konkolyról szóló példázat mu­tatja, hogy a pihenés ideje köny- nyen lehet az ős ellenség munka­ideje. Mikor a szántó-vető a jól végzett munka után pihen, akkor jön az ellenség konkolyt vetni a A magyar sors: árvaság. Nincs a magyarnak sorsát igazán szivén viselő barátja. Szomszédaink vesz­tünket akarják. Ha lenne helyünk, elmondanám, hogy mi mindent fog­nak ránk. Egyedül vagyunk. Amikor örömünk van, nincs kivel megosz­tanunk, amikor bánatunk van, sen- kisem sir velünk. Valóban nincs olyan szomorú sors a világon, mint a magyar sors. Jeremiás azonban azt is megálla­pítja, hogy Isten sújtotta Jeruzsále­met haragjában, tehát a bűnök miatt. Ne gondold, hogy a magyar sors valamilyen történelmi helyzetnek, világválságnak vagy valami másnak a szomorú következménye. Nem. Isten mérte ránk ezt a szomorú ma­gyar sorsot bűneinkért. Azért nemcsak azt kérdezem tő­led, hogy van-e bánatod a szomorú magyar sors felett, hanem azt is, hogy van-e bünbánatod a még szo­morúbb magyar bűnök felett? Kékén András. búza közé- (Máté 13. 25.) Dávid is akkor bukott életében legnagyob­bat, mikor kivívott nagy győzelmek után pihenésnek adta át magát. (II. Sám. 11. 2.) Ne felejtsük el: Krisztus soha­sem engedi szabadságra az övéit­Máté 13. 25 arról beszél, hogy mit csinál az ellenség mig a mun­kás pihen. A 126. zsoltár 2. verse arról beszél, hogy mit csinál Isten, mig a munkás pihen. Ne engedjük dolgozni ezen a nyáron pihenésünk idején a Sátánt, ellenben engedjük dolgozni Istent, ki szerelmesének álmában ad eleget. A pihenés kísértése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom