Harangszó, 1936
1936-07-05 / 28. szám
2T évíolyattl. 1936. július 5. 28 szánt. Alapította i KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos Dunántúli Luttisr-8zövetsóg. Megieleník mindnn vasárnap Ingytn mallékltt tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. 1086-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poitacaekkszámla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Istennek jóságos és kegyes akarata teljesül ugyan a mi kérésünk nélkül is, de mi azt kérjük ebben az imádságban, hogy közöttünk is teljesüljön. A harmadik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. A Haiaasnfi ■nrkeuló-idadóhlTatata i qyOr a., Ptton-Mi s. ElöOietési Ara: negyedévre 1 P S8 Öllé:, félévre 2 P 4« Ollér, egy érre 4 P SO fillér Csoportot küldéssel lO'/a-os kedvezmény. Amerikába egéss évre 8 dollár; as utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Mindennap kérdése. Simon, Jónásnak fia, szeretsz-e engem? (Ján. 21,17.) H ogy Jézus kérdésének: „szeretsz-e engem?“ milyen nagy jelentőséget tulajdonított Ő maga is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy rövid idő közben háromszor teszi fel Péter előtt és Péternek egymásután háromszor kell felelnie reá. Jézus e kérdést Péter életében sorsdöntő kérdésnek tartja, mert hiszen e kérdésre adott válasz dönti el Péternek Jézushoz való viszonyát, de eldönti egyben földi boldogságának és mennyei üdvösségének a nagy kérdését is. S Péter maga is megérzi a kérdés nagy jelentőségét. A kérdésre nem felel egyszerű „igen“- nel, vagy „szeretlek“ szóval. Felelete mind a háromszor ez: „T e t u- d o d, hogy én szeretlek téged.“ Péter tehát nem elégszik meg az egyszerű válasszal, hanem felelete igaz voltát azonnal be is bizonyítja, még pedig a legilletékesebb ténye zővel: magával a kérdező Jézussal. így felelni csak az tud, akinek a lelkiismerete teljesen nyugodt, aki valóban zavartalan összhangban él Jézussal. Aki így felel, az azzal a tudattal él itt a földön, hogy az ő élete csakugyan nyitott könyv Jézus előtt, kinek sziveket, veséket vizsgáló tekintete előtt nem tud eltitkolni semmit, de akinek nincs is semmi titkolni valója, mert mindig úgy él, úgy gondolkodik és úgy cselekszik, ahogy azt Jézus akarja. Nos? Testvér! Ezzel a tudattal élsz-e te is e földön? Hiszed-e, hogy Jézus most is mindennap újra meg újra fellapozza maga előtt a te életed könyvét s hogy meggyőződjön őszinteségedről és önismereted mértékéről — naponta újra meg újra megkérdi tőled: „Szeretsz-é engem?“ Oh! boldog ember vagy, ha ez a tudat a telkedben él! De százszorta boldogabb vagy, ha erre a lelked— ben naponta többször megcsendülő kérdésre önmagad helyes ismeretében, tiszta lelkiismerettel Péterrel tudsz felelni: „Te tudod, hogy én szeretlek téged.“ Jézust szeretni nem olyan köny- nyű, mint azt sokan gondolják, de nem is olyan nehéz, hogy még a leggyengébb is meg ne tehetné. Ő maga mondotta: „Aki én utánam akar jönni, az tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem.“ Ez azt jelenti, hogy Jézust szeretni bizony nehéz, mert ez a szeretet — mint minden más szeretet — áldozatot kér és vár; a test földhöz tapadó vágyainak a megtagadását, vagy még helyesebben: ezeknek a vágyaknak a lelkiek alá való rendelését. Azzal, ha én naponta szorgalmasan olvasom az írást, ha már szinte szószerint tudom idézni annak minden sorát, — ha szinte borzadva kerülöm a hangversenyek, táncok, mulatságok zajos termeit, a színházat, a mozit és minden olyan helyet, ahol vidám emberek keresik a szórakozások örömeit, azzal még korántsem tettem bizonyságot arról, hogy én Jézust szeretem már. Az én szívem csak akkor tud Péter szavával s nyugodt lelkiismeretid felelni a mindennap nagy kérdésére: „Szeretsz-é engem?“, ha a biblia betűi, Jézus tanításai életté váltak már énbennem, ha az íróasztalnál, az ekeszarvánál, a műhelyben, egyszóval a kötelességteljesítés minden pillanatában érzem, hogy Jézus mellettem áll és olvas az én életem nyitott könyvében, — ha nem vetem meg Istennek a világi örömökben felém kínált áldásait sem és azokkal is azzal a tudattal élek, hogy Jézus azok közé is elkísér engem és ott is azt várja tőlem, hogy iránta való szeretetemröl ott is bizonyságot tegyek. A keresztyén élet nem egyéb, mint Jézus követése, mint szakadatlan felelet Jézus ama kérdésére: „Szeretsz-é engem?“ Ha keresztyének akarunk lenni, akkor szakadatlanul Jézus nyomában kell járnunk és minden lépésünkkel Péter szavaival kell felelnük: „Te tudod, hogy én szeretlek téged.“ A nyár népünk életében egyrészről a fokozott munka, másrészről pedig a pihenés, a szórakozás időszaka. Jézus, aki részt vett a munkában, de részt vett a kánai menyegzőn is — a nyár folyamán is ott lesz mindenütt: a dolgozók és a szórakozók közt egyaránt. És attól, akinek homloka verejtéktől gyöngyözik ép úgy, mint attól, akinek arcán a szórakozások öröme játszik — naponta újra meg újra meg fogja kérdezni: „Szeretsz-é engem?“ Legyen a te munkád és szórakozásod olyan — Testvér —, hogy kérdésére mindig Péterrel felelhess: „Te tudod, hogy én szeretlek téged.“ Irányi Kamill. Biblia — szentírás — ige. Évenként körülbelül 20 millió új bibliát vesznek az emberek. Örvendetes, jelenség. De jó volna utánanyomozni ennek a 20 millió eladott új bibliának! Vájjon milyen sorsra jutnak? Nagy részük csupán biblia marad. Biblia = könyv. Egy a sok közül. Csak könyv. Igaz, különösen alkalmas arra, hogy bőrbekötve, arannyal nyomva diszkönyve legyen asztalunknak, könyvtárunknak, — de mégis csak könyv és nem több. Pedig a biblia nem csupán könyv, sőt nem is csupán könyvek könyve, hanem mérhetetlenül több,
