Harangszó, 1936
1936-06-14 / 25. szám
200. HARANGSZÓ 1936 június 14. egyéb szeretetintézménye is van az egyháznak. Fontosabb belmissziói intézmények még a bibliatársulat 1816-ból, keresztyén könyvkiadótársulat 1820-ból, diakonisszaintézet Oslóban 1868-ból, vasárnapi iskolai szövetség 1889-ből, ifjúsági egyesületek, diakonusotthon, bibliaiskolák és így tovább. Van az egyháznak több lapja is, sőt napilapja is. Az ifjúsági munka általános. Szinte minden gyülekezetben van vasárnapi iskola és külön gyermekistentisztelet. Rendkívül jellemző idevonatkozóan, hogy a vasárnapi iskolai szövetség elnöke immár 16 éve az ország vezető püspöke. Lunde János, oslói püspök, aki „élete főfeladatának ma is a gyermekek keresztyén szellemben való nevelését tekinti“. Porti pás gyermekprédikációiból immár két kötetre valót magyar nyelvre is lefordított Wolf Lajos ceglédi lelkész, aki hazánkban egyik leglelkesebb ápolója a skandináv kapcsolatoknak. Ezek a püspöki lélekből született gyermekprédikácóik kedves közvetlenségükkel s evangéliomi tartalmukkal máris a gyermekprédikáció irodalmának gyöngyszemeivé váltál: nálunk is. — Az iskoláztatás nagyon gondos. Vannak úgynevezett „moz gó iskolák“ is, amelyek a leggyéreb- ben lakott távoli vidékek népét is felkeresik és tanítják a gyermekeket. Innét van az, hogy Norvégiában már régóta nincs írástudatlan és r műveltség a legegyszerűbb népi rétegekben is közkinccsé vált. Volt idő mikor a nidarosi kerület három egymásután következő püspöke paraszt- szülők gyermeke volt. A norvég egy ház hét püspökségre oszlik. A gyülekezetek száma 1200 körül mozog Otthon 700, külföldön 15 lelkész végez szolgálatot. A lelkészeket a király nevezi ki, a püspököt a püspökség papsága választja s a király erősíti meg. A püspökök rendszerint három évenként végiglátogatják a gyülekezeteket s akkor megvizsgálják azoknak a hittani ismereteit, akik a legutolsó püspöklátogatás óta kon- firmálkodtak. A lelkészek az oslói egyetemen készülnek hivatásukra. 1908 óta van az egyháznak szabad adományokból fenntartott külön teológiai iskolája is. A norvég egyháznak vannak úgynevezett „világi prédi- kátor“-ai is, akik püspöki engedéllyel még az úrvacsorát is kiszolgáltathatják. A mostani gazdag istentiszteleti rend 1889-ből, az énekeskönyv 1926-ból való. Az ország lakosainak száma 2,649.775. Ebből 2,586.918 — a lakosság 98%-a — evangélikus. A római katolikusok száma az egész országban 2612. 1930 óta mégis külön püspökük van. Menjetek el mind e széles világra. A kopár norvég föld népe ősidők óta a tengerre kényszerült. A tenger szeretete pedig magával hozta a missziói munka korai megindulását. Egede János a grönlandi „eszkimók apostola“ norvég ember volt. 1721-ben kezdte meg „Grönland jeges vidékin“ a misszió munkáját s ő volt az, aki a világ egyik legelső misszionáriusképző intézetét alapította. Norvég volt az a Westen Tamás is, aki a 18. század elején a lappok között az első érdemleges missziói munkát végezte s akit a „finnek apostoláénak is szoktak nevezni. Az első norvég missziói egyesületnek 1826ban találjuk meg a nyomait, 1840-ben pedig már húsz missziói egyesület működött. A norvég egyház nevezetesebb missziói területei ma: Madagaszkár, Kína, Szudán és a zulukafferek földje. Szép munkát végeznek a külföldi norvégok és a tengerészek között is. — Külön említést érdemel a norvég egyház zsidómissziója. Kevés országban van olyan kevés zsidó, mint Norvégiában — s mégis kevés ország keresztyénsége érzett kezdettől fogva Izrael fiai iránt akkora felelősséget, mint a norvég evangélikus egyház. Már 1844-ben megalakult az első zsidó-missziói egyesület, gélikus nép, amelynek életében nem vált hiábavalóvá az Isten kegyelme. Közli: Sz. J. amely mivel otthon nem talált munkát, más európai egyházak hasonló irányú munkáját támogatta pénzzel. A norvég egyház első önálló zsidómissziói állomása 1891-ben létesült a romániai Galacz- ban. Ma már Budapesten is van a norvég egyháznak zsidó-missziói állomása, amelyet Johnson Gisle vezet, aki nem nagy lármával, de annál nagyobb áldással végzi szolgálatát. — Norvégia kicsi ország. De ennek a kicsi országnak maroknyi népét mégis nagy dolgokra tudta már felhasználni az Isten. Norvégia szegény ország. Területének 75%-a szikla, 22%-a erdő s csak 3%-a termőföld. De ennek a mostoha földnek szegény népe mégis megszégyenítően sokat áldozott már Isten oltárán. Norvégia szén^SJtJ^t'us mert 30.000 tó orszáaB^NSft^o erdöft£j}jsűséges sziklák, gyönyjßjjr^iblök,»fSzikráz&jió és az éjféli nap otwiga. D”émiek ajyldnek a legnagyobb ^épsége mégis a JWpe. Az a józan, okos, evanTemplom vagy rádió? Isten nagyon kegyelmes volt, mikor rádióval ajándékozta meg a világot. A nemes szórakozások és a művelődés terén felmérhetetlen értéket és áldást jelenthet egy rádiókészülék. Isten országa szolgálatába is bekapcsolódott a rádió. Majdnem minden ország rádióstársaságának programm- ján ott van az istentiszteletek rendszeres közlése. Az afrikai Kongo-föl- ( dön éppen most építenek egy rádió- állomást, amely sok száz néger faluban felállítandó hangosan-beszélők segítségével több mint egy millió négernek teszi lehetővé az evangéliom hallgatását. De az is bizonyos, hogy az ördög is fel tudja használni a rádiót. Hogy hogyan, arról sokat lehetne beszélni. Most gondoljunk csak a rádiós-istentiszteletekre, amelyekért nem lehetünk eléggé hálások Istennek. A rádió hanghulláma elviszi az evangélio- mot a tanyák világába is, ahonnét legfeljebb sátoros ünnepeken lehet templomba menni. A rádió istentiszteleti lehetőséget nyújt azoknak is, akiket ágyhoz kötöz a betegség. De van a dolognak másik oldala is. A rádió könnyen kényelmesé tehet. Őseink sok-sok kilométert gyalogoltak télben-nyárban, hogy templomba juthassanak, nekünk pedig a rádió házhoz szállítja az istentiszteletet s egyetlen lépés nélkül karosszékből hallgathatjuk a prédikációt. Pedig a rádió sohasem pótolhatja a templomot. Nem is beszélve arról, hogy a rádióra való hivatkozás igen sok embernél csak kifogás, amellyel templomkerülését igyekszik szépíteni. Szép az, mikor szobánk csendjében a rádión keresztül felzendül az evangélikus ének. De mégis csak más az, mikor a templomban, a gyülekezet közösségében magam is rázendítek az énekre. Ige az is, amit a rádió szállít szobámba a rádióprédikátor ajkáról, de mégis más az, mikor a szószék alatt a közvetlen bizonyságtevés erejével hathat lelkemre az igehirdetés. Élj a rádiós-istentisztelet alkalmaival, de ne a gyülekezeti istentisztelet rovására. Ha nincs módod templomba menni, légy hálás, hogy Isten a rádión keresztül küld neked prédikációt. De ha egészséges vagy és teheted, a gyülekezetben a helyed, — Isten templomában. Dirigálni szeretnénk sokszor a jó Istennek. Hogy legyen a mi akaratunk kiszolgáló végrehajtója. Istennek azonban nem lehet parancsolni. Ő parancsol nekünk. S milyen jó, hogy igy van! Mi is lenne a világból, ha mindig a mi akaratunk teljesednék. Milyen jó, hogy végeredményben mindig az történik, amit Isten akar, vagy enged. „Mind jó, amit Isten tészen s csak az jó, amit Isten tészen I A nidarosi püspöki székesegyház.
