Harangszó, 1936
1936-05-10 / 20. szám
1936 május 10. HARANGSZÓ 157. pán elemi iskolai tankönyvben még ma is olvasható: „A keresztyénség veszedelmes, mert ellene van a nemzeti kormánynak“. íme a politizáló keresztyénség kártevése.“ * * „Barátom, dr. Yabuki egyetemi tanár egy sziklabarlangban megtalálta a hegyibeszéd legrégibb kínai fordítását, amely a 13. századból, nestoriánus keresztyénektől származik.“ * * ,,A keresztyénségnek Japánban is meg voltak a vértanúi. Például egy Ko- nishi nevű tábornokot megfeszítettek a hitéért.“ * * „Mégsem tudták megölni az evangé- liomot. A parlament alsóházának első elnöke. Kataoka báró például keresztyén volt. A börtönben mint politikai fogoly, olvasott egy kínai bibliát s abból ismerte meg Krisztust. A legutóbbi kormány hét minisztere már keresztyén családból származott.“ * * „Japánban ma még 70.000 pogány templom van.“ * * „Ha nem emlegetik előttem, el is felejtem, hogy beteg vagyok. Egyik legkitűnőbb orvosság az, ha nem foglalkozunk örökké a betegségünkkel.“ * * „Egyszer szörnyűséges írással firkált verscsomót küldött valaki, hogy olvassam át a költeményeket és írjak eléjük előszót. Csúnyák voltak a betűk, sok volt az íráshiba, — hát bosszúsan félretettem az egészet. Hónapok múlva egy keresztyén lelkész jött hozzám s érdeklődött, hogy mi van a versekkel. Megmondottam. S akkor megtudtam, hogy aki a verseket írta, az egy szegény japán bélpoklos, akinek ez a szörnyű betegség könyékig lerágta a kezét s azóta csak úgy tud írni, hogy felsőkarjának a csonkjához erősíti a tollat. Azért olyan csúnya az írása. Szégyenlettem magamat. Újra elővettem a verseket s ámulva láttam, hogy egy Krisztusát megtalált lélek boldog bizonyságtevése szál belőlük. Az illető ma egyike Japán legnagyobb keresztyén költőinek.“ * * „A keresztyénség a leggyakorlatibb dolgokat is magába foglalja. Én például azt írtam egyszer Mott Jánosnak Amerikába, hogy olyan misszionáriusokat küldjön nekünk, akik arra is megtanítanak. hogy miként kell sonkát és szalonnát készíteni.“ Isten gondot visel, de nekünk dolgoznunk kell. — Luther. ÖRÖK SZERETET. Mi nekem London, Berlin vagy Pdris ? Lemosolygom még Amerikát is ! Szivem szorong, ha dicsérik Pestet, Mert szülőfalum mégis a legszebb! Túl a kék Dunán, kies Zalában, — Ahol a napot először megláttam: Olt van: Nemeshany — egykori Éden — Olt ringott bölcsőm, valaha régen. Ez a kis falu: őseim fészke, Olt éltek-haltak már hatszáz éve; Én is ott voltam vig, játszó gyermek, S a boldogságot ott ismertem meg; Ott élt és porlad édes jó anyám, Aki földre szállt angyal volt talán; Szeméből égi jóság tükrözött, S védő angyal volt övéi között. Kicsi, törékeny asszony volt szegény, De mint egy szentet, úgy öleltem én. Mig apánk szántott vetett, aratott, Ö a lelkűnkbe hintett szent magot. Most is, mikor már rég porlad csontja, S álomban fejem keblére vonja, Öleléséből, ha fölébredek; Úgy megsiratom, mint egy kis gyerek. Hetvenöt éves koron túl vagyok, De arca most is szivemben ragyog; Érzem, hogy lelke itt maradt velem: Ápol, vigasztal és véd szüntelen. Jó tanácsait telkembe súgja, Hogy könnyebb legyen életem útja; Porladó szive még mindig szeret, Mert a jó anya: „Örökszeretet“ ! Egyed Dávid. OLVASSUK A BIBLIÁT. Szent szolgálat. I. Május 11. Meg kell térnem. I. Thess. 1, 9—10., Róm. 12—1. A keresztyénség szolgálat. A legnagyobb úrnak, Istennek szolgálata. Hogy te is az Ür szolgálatába léphess, meg kell térned. El kell fordulnod azoktól a „bálványaidtól“, melyeket eddig szolgáltál, mint a földi javak szeretete, élvezetek hajszolása, embereknek tetszés, magad imádása és oda kell fordulnod az élő Istenhez. Használd ki a kegyelem drága idejét s szent elhatározással szánd oda magad, mint élő áldozatot Istennek. Nem halálra, hanem életre. Május 12. A szülői házban. Példabesz. 23, 15—26. Isten szent szolgálatának első áldott munkatere az otthon. Meglátszik-e otthonodban életeden, hogy az — Óvatosnak kell lennünk... Ne hamarkodjuk el a dolgot, az idő mindent megérlel. Mostani légállapotommal egyetlen lépést sem teszek a rendőrfőnök ellen. Tiltakozik ellene minden csepp vérem. Lehet, ha az első hátás foszladoz, másként beszélek. Az újdonság ingere rendszerint megzavarja lelkünk egyensúlyát. — Rujeff lássa, hogy cselekszünk, de Lohe ne vegyen észre semmit. — Nem bánom, — ugrik fel ültéből Natalia, — lesz, ami lesz, mit törődöm vele. örülök, hogy megismertem ezt a világot. Szeretném kitárni lelkemnek minden ajtaját, ablakát, hogy belémáradna ennek az ismeretlen, érdekes világnak minden fénye, melege. Szükségét érzem ennek a fénynek, mert elvonták tőlem... Alex megfogja Natalia kezét s hosszan a szemébe néz. — Szeretlek, te csodálatos leány, de titokzatos az én szeretetem. Ki tudná megérteni és megmagyarázni. Szerelmem csak a lelkedet szereti. Ki tudná megmagyarázni!?... — Senki..., senki... Csak a mi, kettőnk lelke örülhet ennek a szerelemnek s ennek a szerelem tisztaságának... Nincs benne hitvány szándék s nem férhet hozzá kétes gondolat... Szerelmünk felett az ég csillagai őrködnek... Alig tudtak elválni egymástól... Két egymáshoz tapadó szív, kiket együvé kovácsolt a közös sors s még valami, ami a láthatatlanságból irányítja érzelmeiket és gondolataikat. Alex itthon találta már Óvárit is. Rujeffel beszélgetett. Azon tanakodtak, ki lehet Moszkvában az áruló, ki a legapróbb részletekig tájékoztatja a rendőrfőnököt. Ezt meg kell tudni, mert különben nem mennek semmire. De hogyan? Óvári végül is a legjobbnak látja, ha ö visszamegy Moszkvába s személyesen vezeti a nyomozást ez irányban. Levélre nem lehet bízni a dolgot. Ezer szem figyeli az Országgal való levelezést. Rujeffnek tetszett az eszme. Alex is helyeselte, habár azonnal észrevette Óvári okoskodásából, hogy menekülni akar. Mióta átment Magyarországon, nem tud eílentállni a haza hívószavának s csak az alkalmat lesi, mikor tudna simán megválni társaitól, __ hogy hazaszökjön. Óvári arca felragyogott, mint a tavaszi esőzések után előbuvó nap. XIII. FEJEZET. Natalia a nappalokat sem tudta szobájában tölteni. A szabadba vágyódott, ki az utcára, az ég alá, hol kénye-kedve szerint csatangolhatott s nem kellett senkinek beszámolni útjairól. Éhes volt erre a szabadságra s az éhség habzsol. így tett Natalia. Sétáit nem irányította előre megadott cél, arra megy, amerre akar, amerre viszi a szeszélyesen csapongó vágy .., a független ösztön... Ez a függetlenség, de csodálatos érzés!... Nem látja maga előtt az egy irányba merevedett ujjnak mutatását: erre és erre menj..., ezt és... ezt tedd... Nem kongat örökké háta megett a félelem: most... most... sújt az ököl... Felengedett a lelke, mint a napsugárra a jégkéreg... Felburján- zott benne az élet... színesen... tarkán... Ámulatán ketesztül felvette magába egész Párisi. A járdát..., a lámpaoszlopokat..., rohanó villamost..., mindent'... mindent... Bámulta _ az őrült forgalmat, ami itt fel-alá hullámzik... S hogy megfér 'itt egymás mellett az egyszerűség és a pompa. Nem ordít gőgjében a legragyogóbb elegáncia sem... s az egyszerűségben megjelenő szegénység sem meghunyászkodó, hanem fejét fennhordva járhat. A vagyon nem állandó s nincs emberhez kötve, de a szegénységen sincs rajt az öröklét pecsétje. Változó itt minden s hullámzik, mint a tengernek viharkavarta víztömegei. Ma nekem, holnap neked... Kavarogtak agyában gondolatai, mint a vulkán bensejében a kitörni készülő láva... (Folytatjuk.)
