Harangszó, 1936
1936-04-26 / 18. szám
1936 áprilit. 26. HARANGSZÓ 141. Csak jó könyvet! A jó könyv jó barát. A rossz könyv erkölcsi métely. A jó könyv jóra tanít, jóra ösztönöz, nemes gyönyörködést nyújt a léleknek. A rossz knyv ellenben, mint a szennyvíz a tiszta patakba, csak fertőzést és lelki kórt visz a fogékony szívbe. Egy 188 oldalas könyv került a kezembe egyik iskolai könyvtárból: Tamás űrfi csínyjai és kalandjai. Irta M. Tw. Az ifjúság számára újonnan átdolgozott kiadás. A könyvet népszerű amerikai írói név ajánlja, ami bizonyára sok iskolai könyvtárba és családba nyit utat ezeknek „az ifjúság számára“ készült könyveknek. Épen ez okból .lássuk, odavalók-e? A könyvet lapozva, a remélt jó ifjúsági elbeszélés helyett nagyon is káros hatású mondatok özönlenek szemünk elé. Hamar meggyőződünk, hogy M. T. lehetett jó hírlapíró, jó humorista, lehetett jó elbeszélője a nagyoknak, de a zsenge fiatalság részére nem volt mondanivalója. Emellett még némely „átdolgozó“ is lelkiismeretlen tollal végzi munkáját. A könyv tele van amerikai szertelenségekkel, hóbortokkal. Mindjárt az első lapokon találjuk, hogy a 10—12 éves fiúnak barátnője van. A gyermekkorú Tom és Hűek pedig a törvényszék előtt élet-halál kérdésben döntő esküt tesz. Más helyen, jóllehet még mint gyermekek, természetesen ragaszkodnak játékszereikhez, de a legniohóbb kincsvágygyal igyekeznek tüzön-vizen keresztül rablott kincset szerezni. Lélektani képtelenség. Majd döglött macskák, patkányok képezik gyermeki foglalatosságuk tárgyát, a temetőben éjfélkor. A könyvben általában bőven virít a szemérmetlen érzékiség lápvirága. A gyermeki vá- sottság és féktelenség dicséretet kap (20. 1.). A templom szentsége lerontva (25, 26. és 115. o.), ahol Tom és a 10 éves leány csupán egymásra figyelnek. Az éneklés, prédikáció, a templomi gyülekezet gúny és nevetség tárgya. A vasárnapi iskolában battyúbálról beszélgetnek a kis leányok. « Az iskola igyekszik istenfélelemre, becsületre nevelni, tiszta jellemet, erkölcsi életet plántálni a zsenge gyermeki Ielkekbe. Legyünk következetesek az iskola szent célkitűzéséhez. Vigyázzunk, nehogy a jó mag fejlődését megtévesztő címjelzésü és tetszetős külsejű könyvek konkolya elnyomja. Ne bízzuk „az ifjúság számára“ való könyvek kiválasztását egyedül a kiadóra és a boltosra (aki sokszor nem is keresztyén), hanem mint a jó kertész a jó magról, gondosan győződjünk meg előbb a könyv tartalmáról, mielőtt gyermekeink kezébe adjuk ajándéknak vagy könyvtári olvasmányul. Csak jó könyvet mindenkinek, de főként az ifjúságnak ! llauszky Sámuel. A mai lány gondjai. Irta : Szollár Irén. 2 A szépség Isten ajándéka. A szépség első feltétele az egészség. Tehát légy elsősorban egészséges. Tornásszál, akkor karcsú és ruganyos leszel. Járj a napfényben, úgy mint hóban, esőben és fényes lesz a szemed, üde lesz a bőröd, fürödjél, úsz- szál. napozzál, aranybarna lesz az arcod. S ha még így sem vagy szép? Akkor gondolhatsz a szépségápolásra is. Hiszen gondolnod kell a fogaid ápolására, a hajad, körmöd, bőröd ápolására is. Mert a hulló, fénytelen haj, a pattanásos bőr. a hasadozó köröm épen úgy beteg, mint a romladozó fog. S ezeket nem ápolnád? Mindenkinek joga annyi szépséget kicsiholni magából. amennyit az Isten beléhelyezett. A növekvés, a fokozás benne van a jó Isten terveiben is. De egyről ne feledkezz el soha: ne másítsd meg magadat, maradj olyan, amilyennek a Teremtőd alkotott. Vannak, akik azt hiszik, hogy sokkal szebbek sárgára festett hajjal, mint barnával és kárminpiros kölaki, — jön halkan, puhán, testéből éter árad, elveszi eszünket, öntudatunkat és elaltat. — Csodateremtés!... — csap a főnök az asztalra. — Nem tudok, mit szólni, — szól elgondolkodva a herceg, — volt már alkalmam az életben nőkkel találkoznom, rendkívüli nőkkel, de ilyennel még nem találkoztam. — Nem Moszkvából jött?... — kérdi egy rendőrtiszt. — Nem kell képzelődni!... — csattan fel Lohe. — Még nem lépték át a határt. Figyeltetem a határt... — Azért nem árt, ha rajta tartod a szemedet, — mondja komolyan a herceg, — soha nem lehet tudni. Ezer ördög lakik ez angyalban. Nem árt kissé a körmére nézni... — Lesz rá gondom!... —< csititja őket idegesen Lohe, nem ide tartozik, majd holnap tárgyalunk felőle; hallgassunk, még magunkra vonjuk a figyelmet. Holnap este legyetek nálam! Alex, mint valami érzékeny viaszlemez, felvette az asztaltársaságnak minden szavát. Érezte, hogy Natáliát figyelni fogják, ha nem is gyanakodnak még, de van egy-két jelenség, mibe a szaglászó rendőr már belebotlott. XII. FEJEZET. Natalia elillant a bárból, mint az árnyék a sötét (álon. Rohant haza. Ledobta magát a rekamierra, két keze közé fogta forró fejét s úgy feküdt. Szédületes élmény volt ez az este. Igénybe vette egész idegzetét. Ez a fény..., ez a pompa..., ez a gazdagság..., ez a gondnélküli tékozlás úgy hatott rá, mint a napfény a pincéből felhozott növényre. Kifeslett a lelke, mint a bimbó és vágyott a meleg után, mint a virág. Ez a lelkesedni tudó tömeg..., ezek az örömtől kipirult arcok..., ez az odaadás, az önzetlen, lelkes együttérzés az idegennel!... Ez valami új volt neki. Moszkva a sötét arcok városa... A tömeghang ott fojtott moraj, mely fenyeget... Ott nincs elismerés, csak gyanakvás és gyűlölet. A nagyobb darab kenyér milliókban irigységet kelt... és Párisba kellett jönnie, hogy ezt észrevegye. Itt a lelkűket képesek odarakni az ember elé, mintha csak mondanák: ..vidd, a tied... örülj neki, mert a te örömöd a mi örömünk“. Nem így volt-e az este? Őrjöngtek értem s ez a tudat micsoda gyönyörűsége az embernek!... Soha nem éreztem s nem voltam soha ilyen boldog!... Agyában zakatolva kergették egymást új képzetei, új gondolatai. Szinte érezte, mint tágul koponyája. Megsejtett valamit az igaz boldogságból az egymásba olvadt lelkek közös örömében. Soha nem láttak s mennyire hittek bennem... Moszkvában a gyanakvás villanyfényébe állítják az idegent..., korlátok közé szorítják, ne tudjon senkivel érintkezni s itt..., itt magukhoz ölelik az embert. Mily naggyá teszi ezeket az embereket ez a gyanútlan naivitás. Nem gondolkodnak..., bíznak és szeretnek!... Eszébe ötlik esete a rendőrfőnökkel. Maga elé mered s felidézi magában az egész jelenetet... Majdnem megfeledkezett magáról..., mily bizalommal fogta kezét..., pedig ez a kéz el akarja hallgattatni..., majdnem átölelt... Forróság ömlött végig Natálián s kissé megremegett erre a gondolatra. Egy pillanatra mereven maga elé néz... Talán nem is kellett volna oly ridegen... nem..., nem..., így kellett... így kellett, rázza fejét, mintha valami idegen érzelem feltolakodása ellen viaskodna s tiltakozna megjelenése ellen. Mégis szép volt a jelenet... az a gyengéd mozdulat, mellyel magához húzott. (Folytatjuk.) Szállításra váró olcsó bibliák tömege a londoni bibliaházban.
