Harangszó, 1936
1936-04-19 / 17. szám
1936 április 19. HARANGSZÓ 135 leány, aki tudod, hogy a jövő kialakításában rád vár a legnagyobb hivatás, mert ma te vagy az ifjúság és holnap te leszel a jövő ifjúság nevelője. S ezzel már elénk is állt egy másik hatalmas kérdőjel, egy gond, a házasság kérdése. Ne mondja senki, hogy őt ez nem foglalkoztatja, mert a jó Isten is azért teremtette a nőt, hogy feleség és édesanya legyen. S belé oltotta azt a szent szikrát, amely erre a hivatásra képessé teszi. Vannak, akik önmaguk előtt is letagadják, hogy érzik, hogy várnak s őket is várja valaki: az élettárs. Vannak, akik magukban csendesen reménykedve, biztatóan, majd kétkedve, kérdőn, aggódva, végül talán lemondóan, keserűen foglalkoznak a kérdéssel. Felvetődik sokak lelkében ez a kérdés, vájjon fogok-e vele találkozni? Nagyon egyszerű a hivő lélek felelete erre, ha Isten akarja, igen. Ez az Istenben való bizalom azonban nem zárja ki, hogy maga is ne irányítsa a jövőjét. Sokan mondják, ha szép lennék, talán előbb megtalálna ö. Tehát szépek szeretnénk lenni. Joga van a fiatal leánynak a szépség akarására. Helyes és természetes törekvése ez a léleknek. Igen a léleknek. Mert elsősorban a lélek szépségére kell törekednünk. A szépség hatással van embertársainkra, többféle szépség van. Van banális szépség. A felületes, fejletlen ízlésű, műveletlen ember csak az ilyet látja meg. Van magasabbrendű szépség, az ilyet a művelt, lelkibeállítottságú ember veszi inkább észre. Tehozzád olyan emberek fognak közeledni, amilyen fajta a te szépséged. Ne mondd azt erre, hogy hisz én egyáltalán nem vagyok szép. Mert Isten mindenkit szépnek teremtett, csak szem kell hozzá, aki azt felismerje. Talán nem vagy banális szépség, bizonyára azért, mert a lelked sem banális. Micsoda helytelen dolog lenne az, ha s'/emöldököd boro't válásával, fesitékkel, tapasszal banálissá tennéd az arcodat. Az ilyen arc csak banális embereket von- zana hozzád és a lelked nem találná meg azt akit keres. (Folytatjuk.) KÜZDŐ SZERETET. Eljött közénk az áldó szeretet... Lehozta a mennyei örömet. Sóvárgó lelkek ujjongva várták! De sokan a szivüket bezárták. — Kiért is jött Ö ?! Minden emberért; Jókért s a megtérő bűnösökért! Jámbor lelkek szivükbe fogadták, Keménynyakuak üldözve — hajtják — Megriadt anya menny szeretetét, • Keblére vonva; vitte gyermekét! Sötét éjszaka hol lelné helyét ?... Nem volt hová lehajtsa szent Fejét! Küzdő Krisztusunk, szeretetedért; Ma is szenvedsz, a bűnös világért! Véreznek újra szent sebhelyeid.., Uj tövist font rá a gyűlölet itt. Kifogyhatatlan égi szerelmed, Óh, hassa át az emberi szivet! Palyi László, Sümeg. Ezzel a névvel kedves Harangszó olvasó még nem igen találkoztál e lapban, sem az egyháztörténelemben. Ellenben hazánk történelmében, a török hódoltság alatt, annál nagyobb jelentősége volt az ott épült és még ma is romokban álló várnak. Amíg a környékén fekvő Szent- gróton, Nagvgörbőn, Kisgörbőn, Ukkon, Galsán és Rigácson evangélikus gyülekezetek szervezkedhettek, addig Sümegen, mely sokáig Zala vármegye székhelye is volt, nem alakulhatott evangélikus gyülekezet, hiszen urai a veszprémi püspökök voltak, akik sokáig itt is székeltek, amely korból megmaradt a püspöki palota és templom a mai napig is. Sümeg, mint szórványhely a zalagalsai gyülekezethez tartozott addig, míg 1926- ban Keszthely anvaegyház székhellyel missziói körzet alakult, melyhez Sümeg a környező falvak híveivel, mint fiókegyház csatlakozott. 1926. óta hangtalan munkával folyik e kis gyülekezet lelkigondozása. szervezése és erősítése. Lelkész, a 45 km-re fekvő anyagyiilekezet- böl minden szerdán kiszáll Sümegre, hogy az ottani állami gimnázium és elemi iskola evangélikus tanulóit, kik átlagosan 20-an vannak, hitoktatásban részesítse. Minden hónap második vasárnapján és a nagy ünnepek másodnapján istentiszteletet végez a lelkész a hívekkel, az állami elemi iskola egy tantermében. A lelkész hűséges munkatársai Remete Aladár ny. huszárörnagy^ a lelkes gyülekezeti felügyelő és Mesterházy Jenő, a tevékeny gondnok. A gyülekezet szíve a buzgó kis Nőegylet, melynek élén Remete Aladárné munkásságával és Her- telendy Zsigmondné nagy egyházszeretettel fáradozik. Az utóbbi, mint állami tanítónő, míg nem volt szervezett fiókgyülekezet, évekig tanította hittanra a gyermekeket. A templomépítés gondolatának állandó ébrentartója a Nőegylet, mely minden évben megrendezi közkedvelt és az egész kis városka társadalmától nagyon látogatott „szeretetvendég- ségét“ műsorral, melynek jövedelmét évről-évre a templomalap növelésére fordítja. Ez évben lesz 10 éves évfordulója, hogy a kis fiókgyülekezet önállósult és Keszthelyhez csatlakozott. Ez a jubileumi esztendő arra serkentette a kis gyülekezetét, hogy elkezdje templomának építését; erre annál inkább nagy szüksége van, mert az anyagyülekezet temploma 45 km-re fekszik tőle. Mivel azonban a 100 leiekből álló, 25 adófizetővel rendelkező kis gyülekezet teherbíró képessége és teljesítőképessége egymagában gyenge, azért az azonos helyzetben lévő református testvérekkel való közös templom építését határozta el. A templom külsejében hirdetni fogja, hogy közös protestáns istenháza, mert kereszt és csillag lesz rajta. A belsejében pedig oltár és urasztal lesz mind a két egyház liturgikus szükségeihez. A templom építéséhez, mind a két egyház „azonos'“ összeggel járul hozzá és így a közös templom egyenlő arányban, 50—50 százalékban lesz birtoka egyik-egyik egyháznak s ezzel az igazságos hozzájárulással és birtoklással biztosítva lesz annak békés használata. A stílusos kis templom építési költsége 10.000 P-be fog kerülni, melyből 5000 P-t a református egyház állít elő, 5000 P-t pedig az evangélikus egyháznak kell előteremteni. A 100 lelkes kis gyülekezet csodálatos szorgalommal és áldozatkészséggel maga összehozott eddig 3C00 P-t, az így még hiányzó 2000 P-t a Gyámintézettöl, Egyetemes Egyháztól és egyházkerülettől, de legfőképpen az evangélikus' testvérek áldozatkész jóindulatától várja ebben a másvallású tengerben élő kis egyház, mely csodálatos buzgóságával méltán megérdemli a hittestvérek támogató szeretetét. Sümegnek magas vára, mely valamikor védőbástya volt hazánk számára a törökkel szemben, már betöltötte hivatását és romjaival mint a múltnak szép emléke gyönyörködteti a szemlélői. Azonban egy úi „vár" készül épülni, mely az evangéliumnak lesz védőbástyája és imádkozó telkeknek szent oltalma. De a templom után imádkozó 100 lélek csak akkor építheti ezt a várat meg, ha evangélikus testvér, ki vagy e szegény hazában, vagy annak csonka határain kívül, megdobban a szíved és meghallod a templomnélkülieknek fájó sóhaját és esdeklő szózatát és áldozatkész filléreiddel hozzá segíted e maroknyi sereget ahhoz a templomhoz, mely minden végvárnál hatalmasabban hirdeti, hogy „Erős vár a mi Istenünk!...“. A sümegi templomra szánt adományokat elfogad a Harangszó, vagy a keszthelyi evangélikus lelkész] hivatal. Véget ért a Harangszó terjesztőinek czéni munkája. Hűséges terjesztőink, Kovács István segédlelkész és Molnár Kálmán tanító, Győr-, Komárom-, Veszprém-, Vas-, és Zala- megye területén 78 gyülekezetét látogattak meg, körülbelül 10.000 Harangszót és Harangszó-kiad- ványt helyeztek el evangélikus családoknál és 851 uj előfizetőt gyűjtöttek. Most a munka idei szakaszának végén hálás köszönettel adózunk terjesztőinknek nagy fáradsággal járó, de még nagyobb kitartással végzett, eredményes, hű munkavégzésükért, a lelkész, felügyelő, tanító, gondnok uraknak terjesztőink megértő, szives fámon a fásáért, híveinknek pedig munkásaink szeretetteljes támogatásáért. Jtz uj előfizetőket meleg szeretettel köszöntjük a Harangszó nagy táborában. Baltonyaí ímahiz-alapra Havav Jenő gyűjtésével a következők adakoztak Balassagyarmatról : Havas J., Hraskó L.-nó, Csesztven M , özv Ilavay J.-né, özv. Havay Gy.-né, Zorván P., Kerti í., Regős P., Havay Jenő, Liptay I., Fekete J.. Németh M., Algöver J. — összesen 10.50 P. — Ugyancsak Havay J. gyűjtéséből: Fekete J , Kerti I., özv. Havay Gy.-né, Jeszenyei J , Jostrhárszky János, Havay J ez alkalommal G 50 P. A két gyűjtés végösszege : 17. P.
