Harangszó, 1936
1936-01-05 / 2. szám
1936 január 5. HARANGSZÓ 13 éljeneznek, arcukról ragyog az öröm és boldogság, hogy hallhatták püspökük bizonyságtevését és láthatták öt. Délután egy külvárosi templomban prédikált Meiser. 3 órakor kezdődött az isten- tisztelet, mi fél 2 órakor már elhelyezkedtünk a hatalmas templomban; 2 óra kor már üres hely nem volt. Az istentisztelet kezdetekor ember-ember hátán szorongott ... s én úgy éreztem, hogv a német ev. egyház felett nem lehet addig megkongatni a vészharangot, amíg ilyen templomi gyülekezetei vannak ... *#* Németországban komolyan veszik Krisztus Urunk utolsó parancsát: „Élményén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!!“ A templomokban az első sorok gyengén vagy nagyothallók számára vannak lefoglalva, akik hallgatókagylóval a fülükön hallgatják az Isten üzenetét, amely minden teremtésnek szól, még a süketnek is. Nem egyszer láttam, amint tolókocsin hoztak egy beteg testvért a templomba, aki talán a saját lábán egv lépést sem tudna tenni. Hozzátartozói nem sajnálják a fáradságot és munkát, komolyan veszik az Ur parancsát: hadd hangozzék az Ige minden teremtésnek, a beteg nyomoréknak is. Nemrégen részt- veh ettem egy süket-néma istentiszteleten. Nem felejtem el soha! 100—120 emberből álló néma ev. gyülekezet, orgona- és énekszó nélkül. A lelkész minden szavát kézmozdulattal kísérte, furcsa, érthetetlennek látszó mutogatással, de ezeknek a szerencsétleneknek ez az — evan- géliom. A legmegragadóbb mégis az volt, amikor a lelkész vallástételre hívta fel a néma gyülekezetei „Elmondták“ az Apostoli Hitvallást. ■ Értelmetlen dadogás, utánozhatatlan makogás és lárma töltötte be Isten házát, csak itt-ott hallottam egy-egy értelmesebb szót. Azon órában megtanultam értékelni olyan dolgokat, amiket eddig természeteseknek gondoltam, hogy tudok beszélni s hallom azt, amit a mellettem beszélő ember mond. *** Melyik ma Németország legolvasottabb könyve? Bizonnyal a Biblia. De rajta kívül azt gondolná az ember, valamelyik politikai könyv viszi el a pálmát, hiszen sehol sincs olyan hatalmas politikai élet és érdeklődés, mint a „Harmadik Birodalomban“. A propaganda minisztérium meg csodálatos leleményességgel és eredménnyel készíti az útját annak, ami a nemzeti szocializmus ügyét szolgálja. Ennek ellenére ma Németország legolvasottabb könyve nem politikai mű, írója nem politikai pártvezér, hanem Gusztáv Adolf Gedat. — Könyve: „Egy keresztyén átéli a világ problémáit“. Egy és félév alatt 21 kiadásban 200 ezer példányban fogyott el. A könyv nem más, mint hatalmas bizonyságtevés Krisztus és Isten országa mellett. Nemrégen személyesen is hallottam Gedatot beszélni. Egy és félórás előadása után azt mondtam magamban: Amig Németországnak ilyen emberei lesznek, nincsen még veszve az Isten ügye. *** Sajnos, nemcsak ilyen lelkek élnek ebben a hatalmas birodalomban. Van itt szószólója a sátánnak is. A „Diákok Há- zá“-ban egy plakátra lettem figyelmes. Amikor elolvastam azt hittem, álmodom. A „Német Vallásos Mozgalom üzent" a diákságnak. Ha Marx és Lenin nem tudta tönkretenni és Iángralobbantani a világot, majd akkor elvégzi ezt — Krisztus!!?? Amikor egy óra múlva hazaindultam, elhatároztam, hogy leírom az ..üzenetet“ szóról szóra s elküldöm haza. De már nem találtam kifüggesztve. Valaki letépte... Kezembe került szintén ennek a mozgalomnak egy lapja. Az első betűtől az utolsóig engesztelhetetlen gyűlölettel ír az Isten és országa ellen. Az egvik cikk az „osztrák-német" hadseregről ír, hogv kötelezővé tették a vallásos órákat. íme egy néhány sor: „A keresztyének Istene csak bűnöst akar maga előtt látni, de éppen ezért nem is lehet a „német hősök Istene", majd később ezt olvashatjuk: ..Alig képzelhető el valami, ami az osztrák katona német lelkére veszedelmesebb volna, mint annak keresztyénné tétele!!??“ Aki ezt a cikket írta, sok minden egyéb mellett megfeledkezett arról, hogy hazájában 1934. aug. 2-án meghalt egv katona, — Hindenburg — minden idők egyu legnagyobb hőse és katonája, akinek életében egyik főgondja az volt, hogv minél igazibb keresztyén lehessen, halálos ágyán pedig bibliával kezében készült haza. *** December 7,-e a nemzeti ..összetartás“ napja. Mindenütt és mindenki gviijt, hoev a küszöbön álló tél elé ne kelljen millióknak kétségbeeséssel néznie. A Diákok Házá"-nak folyosóján ott áll Elért professzor, a theológia dékánja. Kezében a persely és kér. Mi diákok örömmel rakjuk a perselybe a filléreinket. S Elért dékán minden fillért szépen megköszön... Az újságok szerint 4 millió márkát gyűjtöttek ezen a napon a szegények részére. Ez aztár» nemzeti összetartás. Weltler Ödön. Egy nagy missziói csalódás. Ezelőtt 25 évvel 1910-ben Edinburghban volt az első külmissziói világ- konferencia. amely egyúttal bevezetője volt századunk rengeteg konferenciájának. Szem- és fültanuk azt mondják, hogy talán sohasem volt és sohasem lesz ennek a világnak még egy ilyen forró lel- kesedésű konferenciája. Nagytekintélyű egyházi férfiak, híres teológiai tudósok szinte felolvadtak ennek a jelszónak tü- zében: „Egy emberöltő alatt keresztyénné tesszük a világot!" A konferencia végén Davidson, akkori kenterbörii érsek, szinte prófétai hangsúllyal olvasta fel Márk 9. fejezete 1. versének igéjét: „Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal". Kevés emberi tervezgetés bimbóját fagyasztotta le a csalódás zimankója olyan kegyetlenül, mint az edinburghi konferenciáét. Négy év múlva kitört a világháború, amelynek véres harci szekere annyi drága lelki értéket gázolt össze s amely a misszió ügyét is századokkal vetette vissza. Azután jött az orosz forradalom, amelynek pokoli fertőjében elsüllyedt egy egész keresztyén ország. Mindez a sátán műve volt. de Isten ezekkel is nevelni akar — több alázatosságra. S bizonnyal több alázatosságra akar bennünket nevelni azzal a ténnyel is, hogv ma a misszió ege felett sok komoly aggodalom fellege sötétlik. Mi lesz Oroszországban? A teljesen Isten nélkül növekvő ifjúság nem veszik-e el örökre az Isten számára? Mi lesz Keleten? Az egyre félelmetesebben izmosodó japán pogányság nem fogja-e elsöpörni az ázsiai keresztyén misszió eddigi eredményeit? Mi lesz Afrikában? A néger pogányság a maga nagy tömegében a mohamedán vallást fogja-e elfogadni, vagy pedig a Krisztus evangéliomát? Kérdések, amelyeknek pörölycsapásai alatt megremeg bennünk a fennhéjázó lélek. Isten meg akarja velünk értetni, hogy az fi gondolatai nem a mi gondolataink. Ezt a világot nem mi fogjuk keresztyénné tenni, hanem ő. Az csak az Ő különös kegyelme, hogy a misszió nagy munkájában minket eszközeivé méltat. Mi vagyunk a semmi, ő a minden, fi parancsol, mi pedig engedelmeskedjünk! Ima a misszió Urához. Akiért meghaltál, lásd Uram, az ember Még mindig pogány. Háromszor annyi a lélek-vakok száma, Mint hived ahány. Ezrével zuhog a pokolba a lélek Naponta itten. Ázsia, Afrika kár hozó fiait Szánd meg oh Isten ! Akiért meghaltál, lásd Uram, az ember Már újra pogány. Kultur-köpeny raji’ de emberfaló étvágy Bujkál az arcán. Te tiszta búzádba gonoszkezü ellen Konkolyt szórt itten. Kunyhók napszámosát, paloták urait Térítsd meg Isten! Köryörgünk Hozzád mi, új-pogánnyá zülött Névleg-hiveid. Lelked tilzlángjával tisztogass, hogy le- Ujra híveid. [gyünk Ujjászült életünk eszköze lehessen Te szent kezednek. S ördög oltár helyett Néked áldozzanak Végre mindenek.' A Harangszó ismét megkezdi a terjesztés munkáját Ezévben Kovács István felavatott lelkész és Molnár Kálmán okleveles tanító vállalkozott szolgálatra. Sorra járják ezúttal a győri egyházmegye gyülekezeteit. Este vallásos ünnepélyeken szolgálnak, másnap pedig az egyes családokhoz viszik el a
