Harangszó, 1936

1936-01-05 / 2. szám

1936 január 5. HARANGSZÓ 13 éljeneznek, arcukról ragyog az öröm és boldogság, hogy hallhatták püspökük bizonyságtevését és láthatták öt. Dél­után egy külvárosi templomban prédi­kált Meiser. 3 órakor kezdődött az isten- tisztelet, mi fél 2 órakor már elhelyez­kedtünk a hatalmas templomban; 2 óra kor már üres hely nem volt. Az istentisz­telet kezdetekor ember-ember hátán szo­rongott ... s én úgy éreztem, hogv a német ev. egyház felett nem lehet addig megkongatni a vészharangot, amíg ilyen templomi gyülekezetei vannak ... *#* Németországban komolyan veszik Krisztus Urunk utolsó parancsát: „Él­ményén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!!“ A templomokban az első sorok gyengén vagy nagyothallók számára vannak le­foglalva, akik hallgatókagylóval a fülü­kön hallgatják az Isten üzenetét, amely minden teremtésnek szól, még a süket­nek is. Nem egyszer láttam, amint toló­kocsin hoztak egy beteg testvért a temp­lomba, aki talán a saját lábán egv lé­pést sem tudna tenni. Hozzátartozói nem sajnálják a fáradságot és munkát, komo­lyan veszik az Ur parancsát: hadd han­gozzék az Ige minden teremtésnek, a beteg nyomoréknak is. Nemrégen részt- veh ettem egy süket-néma istentisztele­ten. Nem felejtem el soha! 100—120 em­berből álló néma ev. gyülekezet, orgona- és énekszó nélkül. A lelkész minden sza­vát kézmozdulattal kísérte, furcsa, érthe­tetlennek látszó mutogatással, de ezek­nek a szerencsétleneknek ez az — evan- géliom. A legmegragadóbb mégis az volt, amikor a lelkész vallástételre hívta fel a néma gyülekezetei „Elmondták“ az Apostoli Hitvallást. ■ Értelmetlen dadogás, utánozhatatlan makogás és lárma töltöt­te be Isten házát, csak itt-ott hallottam egy-egy értelmesebb szót. Azon órában megtanultam értékelni olyan dolgokat, amiket eddig természeteseknek gondol­tam, hogy tudok beszélni s hallom azt, amit a mellettem beszélő ember mond. *** Melyik ma Németország legolvasot­tabb könyve? Bizonnyal a Biblia. De rajta kívül azt gondolná az ember, valame­lyik politikai könyv viszi el a pálmát, hi­szen sehol sincs olyan hatalmas politi­kai élet és érdeklődés, mint a „Harma­dik Birodalomban“. A propaganda mi­nisztérium meg csodálatos leleményes­séggel és eredménnyel készíti az útját annak, ami a nemzeti szocializmus ügyét szolgálja. Ennek ellenére ma Németor­szág legolvasottabb könyve nem politi­kai mű, írója nem politikai pártvezér, hanem Gusztáv Adolf Gedat. — Könyve: „Egy keresztyén átéli a világ problé­máit“. Egy és félév alatt 21 kiadásban 200 ezer példányban fogyott el. A könyv nem más, mint hatalmas bizony­ságtevés Krisztus és Isten országa mel­lett. Nemrégen személyesen is hallottam Gedatot beszélni. Egy és félórás előadá­sa után azt mondtam magamban: Amig Németországnak ilyen emberei lesznek, nincsen még veszve az Isten ügye. *** Sajnos, nemcsak ilyen lelkek élnek eb­ben a hatalmas birodalomban. Van itt szószólója a sátánnak is. A „Diákok Há- zá“-ban egy plakátra lettem figyelmes. Amikor elolvastam azt hittem, álmodom. A „Német Vallásos Mozgalom üzent" a diákságnak. Ha Marx és Lenin nem tud­ta tönkretenni és Iángralobbantani a vi­lágot, majd akkor elvégzi ezt — Krisz­tus!!?? Amikor egy óra múlva hazain­dultam, elhatároztam, hogy leírom az ..üzenetet“ szóról szóra s elküldöm haza. De már nem találtam kifüggesztve. Va­laki letépte... Kezembe került szintén ennek a mozgalomnak egy lapja. Az el­ső betűtől az utolsóig engesztelhetetlen gyűlölettel ír az Isten és országa ellen. Az egvik cikk az „osztrák-német" had­seregről ír, hogv kötelezővé tették a vallásos órákat. íme egy néhány sor: „A keresztyének Istene csak bűnöst akar maga előtt látni, de éppen ezért nem is lehet a „német hősök Istene", majd ké­sőbb ezt olvashatjuk: ..Alig képzelhető el valami, ami az osztrák katona német lelkére veszedelmesebb volna, mint an­nak keresztyénné tétele!!??“ Aki ezt a cikket írta, sok minden egyéb mellett megfeledkezett arról, hogy hazájában 1934. aug. 2-án meghalt egv katona, — Hindenburg — minden idők egyu legnagyobb hőse és katonája, akinek életében egyik főgondja az volt, hogv minél igazibb keresztyén lehessen, halá­los ágyán pedig bibliával kezében ké­szült haza. *** December 7,-e a nemzeti ..összetartás“ napja. Mindenütt és mindenki gviijt, hoev a küszöbön álló tél elé ne kelljen millióknak kétségbeeséssel néznie. A Diákok Házá"-nak folyosóján ott áll Elért professzor, a theológia dékánja. Kezében a persely és kér. Mi diákok örömmel rakjuk a perselybe a fillérein­ket. S Elért dékán minden fillért szépen megköszön... Az újságok szerint 4 mil­lió márkát gyűjtöttek ezen a napon a szegények részére. Ez aztár» nemzeti összetartás. Weltler Ödön. Egy nagy missziói csalódás. Ezelőtt 25 évvel 1910-ben Edin­burghban volt az első külmissziói világ- konferencia. amely egyúttal bevezetője volt századunk rengeteg konferenciájá­nak. Szem- és fültanuk azt mondják, hogy talán sohasem volt és sohasem lesz en­nek a világnak még egy ilyen forró lel- kesedésű konferenciája. Nagytekintélyű egyházi férfiak, híres teológiai tudósok szinte felolvadtak ennek a jelszónak tü- zében: „Egy emberöltő alatt keresztyén­né tesszük a világot!" A konferencia vé­gén Davidson, akkori kenterbörii érsek, szinte prófétai hangsúllyal olvasta fel Márk 9. fejezete 1. versének igéjét: „Bi­zony mondom néktek, hogy vannak né­melyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hata­lommal". Kevés emberi tervezgetés bimbóját fagyasztotta le a csalódás zimankója olyan kegyetlenül, mint az edinburghi konferenciáét. Négy év múlva kitört a világháború, amelynek véres harci sze­kere annyi drága lelki értéket gázolt össze s amely a misszió ügyét is száza­dokkal vetette vissza. Azután jött az orosz forradalom, amelynek pokoli fer­tőjében elsüllyedt egy egész keresztyén ország. Mindez a sátán műve volt. de Isten ezekkel is nevelni akar — több alá­zatosságra. S bizonnyal több alázatosságra akar bennünket nevelni azzal a ténnyel is, hogv ma a misszió ege felett sok ko­moly aggodalom fellege sötétlik. Mi lesz Oroszországban? A teljesen Isten nélkül növekvő ifjúság nem veszik-e el örökre az Isten számára? Mi lesz Keleten? Az egyre félelmetesebben izmosodó japán pogányság nem fogja-e elsöpörni az ázsiai keresztyén misszió eddigi eredmé­nyeit? Mi lesz Afrikában? A néger po­gányság a maga nagy tömegében a mo­hamedán vallást fogja-e elfogadni, vagy pedig a Krisztus evangéliomát? Kérdések, amelyeknek pörölycsapá­sai alatt megremeg bennünk a fennhéjá­zó lélek. Isten meg akarja velünk értetni, hogy az fi gondolatai nem a mi gondo­lataink. Ezt a világot nem mi fogjuk ke­resztyénné tenni, hanem ő. Az csak az Ő különös kegyelme, hogy a misszió nagy munkájában minket eszközeivé mél­tat. Mi vagyunk a semmi, ő a minden, fi parancsol, mi pedig engedelmeskedjünk! Ima a misszió Urához. Akiért meghaltál, lásd Uram, az ember Még mindig pogány. Háromszor annyi a lélek-vakok száma, Mint hived ahány. Ezrével zuhog a pokolba a lélek Naponta itten. Ázsia, Afrika kár hozó fiait Szánd meg oh Isten ! Akiért meghaltál, lásd Uram, az ember Már újra pogány. Kultur-köpeny raji’ de emberfaló étvágy Bujkál az arcán. Te tiszta búzádba gonoszkezü ellen Konkolyt szórt itten. Kunyhók napszámosát, paloták urait Térítsd meg Isten! Köryörgünk Hozzád mi, új-pogánnyá zülött Névleg-hiveid. Lelked tilzlángjával tisztogass, hogy le- Ujra híveid. [gyünk Ujjászült életünk eszköze lehessen Te szent kezednek. S ördög oltár helyett Néked áldozzanak Végre mindenek.' A Harangszó ismét megkezdi a terjesztés munkáját Ezévben Ko­vács István felavatott lelkész és Molnár Kálmán okleveles tanító vállalkozott szolgálatra. Sorra jár­ják ezúttal a győri egyházmegye gyülekezeteit. Este vallásos ünne­pélyeken szolgálnak, másnap pedig az egyes családokhoz viszik el a

Next

/
Oldalképek
Tartalom