Harangszó, 1935
1935-08-25 / 35. szám
1935 augusztus 25. HARANGSZÓ 287. országon, ugyancsak Nagy Frigyes közbenjárására, a legjobb parochiák egyikét nyerte el. Mulatságos kis történet ez, de egyben fájdalomébresztö is. Fájdalmas azért, mert kivételes eset volt. Ugyanis ismeretes az, hogy abban az időben a külföldön tanult s hazájukba visszatérő evangélikus, református papjelöltek mennyi megpróbáltatásnak, szenvedésnek és erőszakoskodásnak voltak kitéve a jezsuiták által. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogv a szenvedések is legtöbbször Istentől jönnek, hogy ezáltal tegye próbára hitünket, annak hűségét és erősségét. A protestantizmus diadala is annak tudható be, hogy hitvalló őseink soha nem rettentek vissza a szenvedésektől s azokból mindig új és új erőt merítettek. Ez a nagyszerű példa minket ma élő protestánsokat is int, ösztökél és figyelmeztet. Ka rosy Pál. Nagy IcUlömbség. Egy indiai misszionárius legutóbb irt könyvében rámutat arra, hogy a hindu, a buddhista, mohamedán és a keresztyén vallás közötti külömb- ségét milyen érdekesen fejezi ki a naini ifjú feltámadásának története. Ha a hindu vallás alapítója találkozott volna a naini özveggyel, azt mondta volna neki: „Ne sírj, az „én“ nem halt meg, csak átváltozott“. Buddha azt mondotta volna néki: „Ne sírj, a lét gonosz, az a boldog, aki meghalt“. Mohamed azt mondotta volna: „Ne sírj, ez Allah akarata, törődj bele“. Jézus pedig azt mondotta : „Ne sírj. És odamenvén illeté a koporsót mondván, ifjú néked mondom, kelj fel!“ Madagaszkárt lelkész a tengelici templomépítés szolgálatában. Rajjoobelina Prosper, királyi vérből származó madagaszkári lelkészről, mint a C. E. világkonferencia egyik legérdekesebb alakjáról annak idején külön cikket irt a Pesti Hírlap is. Rendkívül meglepett tehát, mikor vasárnap, augusztus 11.-én félórával a délelőtti istentisztelet előtt telefonértesítést kapok Tengelicről, hogy délután Kölesdre érkezik és előadást szeretne tartani a templomban. Felcsigázott kíváncsisággal vártam, legkivált azonban azért, hogv megtudjam, mi módon kerül Tengelicre és Kö- iesdre. Európai ruhában érkezett Lehel Ferenc tengelici h. lelkésszel és Lehel László s. lelkésszel. Nemes vágású orra, fejének büszke tartása valóban királyi eredetre vallott. Szelíd mosolygása, alázatos, kedves magatartása viszont arról beszélt, hogy annak a királynak is gyermeke, aki szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Mikor megjegyzést tettem királyi származására, mosolyogva válaszolta: „Minden keresztyén királyi családból való“. Lehel Ferenc sugárzó arccal mesélte el, hogy került e távoli vendég Tengelicre. A világkonferencián ismerkedett meg vele öccse révén. Az a párisi teológiáról ismeri, mint aki 165 európai hallgató elől vitte el az elsőség pálmáját. Beszélgetni kezdtek a magyar keresz- tyénség ügyeiről s rá került a sor gyülekezetének külső-belső dolgaira is. Elmondta az evangélium ügyének nehézségeit. Tengelici missziói gyülekezet is, mint valamikor Barlahida, mindeddig vajúdó gyülekezet volt. A tolnai esperes fiókjában, mint valamikor a kemenesal- jai esperesében Barlahidára vonatkozóan, vaskos akták feküsznek, amelyek mind a tengelici bajokkal foglalkoznak. A legnagyobb baj azonban, hogy nincsen templomunk. Mikor ezt Rajjoobelina Prosper meghallotta, megvillant a fekete szeme, diadalmas mosolyra húzódott az ajka, mint valamikor a hódítani induló őseié, megrázta Lehel Ferenc kezét s annyit mondott: „Építünk templomot! Elmegyek veled, megnézem a gyülekezetedet, aztán majd segítek, amit tudok“. Szót tett követte. A konferencia végén sokféle meghívást kapott. Különféle utazásokra, autótúrákra, kastélyokba. Mind visszautasította s utazott Tengelicre, a kis tolnai falucskába. Csütörtökön volt vége a világkonferenciának, péntek este már Sárszentmiklőson előadást tartott a templomban s 27 P-öt hozott el a tengelici templom javára. Vasárnap d. e. Tengelicen történt meg a nagy csoda. Az eddig minden krajcár megterheléstől borzadozó nép egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a templomépítést. Rajjoobelina szólott hozzájuk. Vasárnap este Kölesden tartott előadást zsúfolásig megtelt templom előtt. Innét kb. 30 P-öt kap a tengelici templomalap. Pécsett 32.65, Sárszentlőrincen 11.90 P volt az offertórium. Rajjoobelina adománya 20 P. A kóruson Lehel László és Ferenc felváltva tolmácsolja francia nyelvről, Résztvett a debreceni KIÉ konferencián is. Utána nagyobb hálóvetéssel az egész ország területére szándékszik előadókörútját kiterjeszteni s az of- fertóriumok eredményével a tengelici templomalapot megnövelni. Ameddig csak tud, Magyarországon marad s mindezt a tengelici templom érdekében. Kölesden azzal kezdte a beszédét, hogy azért áll a gyülekezet előtt, mert a Krisztusban nagyón-nagyon szeret bennünket. Mindannyian elhittük, mert ez s szeretet sugárzott róla felénk. De ha valaki kételkedne benne, az elé oda fognak állni a tengelici evangélikusok, felmutatnak majd sudártornyú templomukra s bizonyságot tesznek: „íme Rajjoobelina Prosper Krisztusban való szeretetének gyümölcse!“ F. Z. AZ ÚR NYOMÁBAN. Keresztes Krisztusom, Kereszted hordozom: Id’ oda rántanak, Balgatag’ bántanak. Ez, az is, — mindcnik Izemig, véremig Keresztül szántanak — Mindenütt ártanak . .. Szavaik ekéiét, Sziveik epéjét Hangtalan’ szenvtelen' Szenvedem, elnyelem . .. Mert tudom, jól tudom, Hogy Te is ez utón, Amelyen vezetet: így tevéi, igy teszel!... Petrovics Pál. OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten emberei: Mózes. Augusztus 26. Mózes faját szerető emberi II. Mózes 2, 10—15. és Zsidók II, 24— 27. Úgy szerette a faját, hogy még ölni is tudott érte. Igaz, hogy ez a legalacsonyabb formája a fajszeretetnek. Sokan tudnák legyilkolni hazánk mecsonkítóit. De Mózes mást is tudott. Hercegi rangot, vagyont, állást tudott elutasítani fajához való szeretetből. A királyi udvar pompája és gyönyörűségei helyett tudta választani a népével való együttnyomor- eást. Hány ilyen Mózes van köztünk? De Mózesnek is, mint minden faját vakon szerető embernek meg kellett tapasztalnia: az én fajom se különb, mint a másik. (13—14. v.) Augusztus 27. Mózes fajához küldött ember. II. Mózes 3: 1—14; és 4: 1 —17. A faját szerető, még pedig vakon szerető Mózesből csak azért lehet fajához küldött ember, mert kiábrándult fajának kiválóságából. Ismeri a faját. Tudja, hogy nem fognak hinni néki. Tudja, hogy a megváltoztatásukra nagyon gyenge az ö szava, semmi az ö ereje. De aki küldetik, annak nem arra kell nézni, amit maga előtt lát, nem abban bízni, amit magában bír, hanem Arra figyelni Arra támaszkodni, aki küldi. Fajodhoz küldött ember te is csak úgy lehetsz: ha igazán látod a fajodat (tehát nemcsak a külső, de belső nyomorúságait is) és igazán látod az Istent (tehát felgyújtotta már szivedben csipkebokortüzét a Szentlélek) István király ilyen küldöttje volt Istennek. Augusztus 28. Mózes fajával meghason- lott ember. II. Mózes 5.: 6 1 —9. Ez csak az első és egy eset. De olvasd végig Mózes élettörténetét, majd minden lapon találsz egy olyan jelenetet, ahol a nép nekitámad Mózesnek, „zúgolódik“ ellene, vagy épen átkozza. Minden fajához küldött ember rövidesen fajával meghason- lott ember lesz, mert az „Egyiptomból“ (értsd: a bűn rabszolgaságából) való szabadulás az óember halálbaadását követeli. Mivel ezt a feltételt nem mindenki akarja teljesíteni, a legegyszerűbb védekezési mód, támadni Isten küldöttét, lézus is beszélt erről a meghasonlásról. Lukács 12, 51—53. és Máté 10. 34—39.- ben. Nem is Isten embere, aki körül nem támad ilyen meghasonlás. Augusztus 29. Mózes faját hitével tartó ember. II. Mózes 14:8—27, 31. A hit csodát tud cselekedni. Mózes csodái mind hitének gyümölcsei voltak. Ha mi hinni tudnánk csak egy mustármagnyit is, Isten csodatévő karja a mi rendelkezésünkre is készen állana (Máté 17, 20.). Legigazibb nemzetfenntartó erő tehát a hit. „Az Úr hadakozik tiérettetek, ti pedig veszteg legyetek.“ Az első feltétele e nemzetfenntartó erő megnyilvánulásának: a veszteg, azaz csendben létei Isten előtt. E csendben értjük meg Isten parancsait: „szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.“ (15. v.) Indulni, mikor előttünk a tenger! Máskép nem lehetett ez, mint csak úgy, hogy Mózes ment elől, a többi utána. A te hited jár-e így családod, gyülekezeted, falud, néped előtt? Augusztus 30. Mózes a faját megtisztító ember. II. Mózes 32: 15—29. A fajtisztaság fogalma ma igen aktuális dolog. Ma
