Harangszó, 1935

1935-08-25 / 35. szám

1935 augusztus 25. HARANGSZÓ 287. országon, ugyancsak Nagy Frigyes köz­benjárására, a legjobb parochiák egyikét nyerte el. Mulatságos kis történet ez, de egy­ben fájdalomébresztö is. Fájdalmas azért, mert kivételes eset volt. Ugyanis isme­retes az, hogy abban az időben a külföl­dön tanult s hazájukba visszatérő evan­gélikus, református papjelöltek mennyi megpróbáltatásnak, szenvedésnek és erő­szakoskodásnak voltak kitéve a jezsuiták által. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogv a szenvedések is legtöbbször Is­tentől jönnek, hogy ezáltal tegye próbá­ra hitünket, annak hűségét és erősségét. A protestantizmus diadala is annak tud­ható be, hogy hitvalló őseink soha nem rettentek vissza a szenvedésektől s azok­ból mindig új és új erőt merítettek. Ez a nagyszerű példa minket ma élő protes­tánsokat is int, ösztökél és figyelmeztet. Ka rosy Pál. Nagy IcUlömbség. Egy indiai misszionárius legutóbb irt könyvében rámu­tat arra, hogy a hindu, a buddhista, mohame­dán és a keresztyén vallás közötti külömb- ségét milyen érdekesen fejezi ki a naini ifjú feltámadásának története. Ha a hindu vallás alapítója találkozott volna a naini özveggyel, azt mondta volna neki: „Ne sírj, az „én“ nem halt meg, csak átváltozott“. Buddha azt mon­dotta volna néki: „Ne sírj, a lét gonosz, az a boldog, aki meghalt“. Mohamed azt mondotta volna: „Ne sírj, ez Allah akarata, törődj bele“. Jézus pedig azt mondotta : „Ne sírj. És odamenvén illeté a koporsót mond­ván, ifjú néked mondom, kelj fel!“ Madagaszkárt lelkész a tengelici templomépítés szolgálatában. Rajjoobelina Prosper, királyi vérből származó madagaszkári lelkészről, mint a C. E. világkonferencia egyik legérde­kesebb alakjáról annak idején külön cik­ket irt a Pesti Hírlap is. Rendkívül meg­lepett tehát, mikor vasárnap, augusztus 11.-én félórával a délelőtti istentisztelet előtt telefonértesítést kapok Tengelicről, hogy délután Kölesdre érkezik és elő­adást szeretne tartani a templomban. Felcsigázott kíváncsisággal vártam, legkivált azonban azért, hogv megtud­jam, mi módon kerül Tengelicre és Kö- iesdre. Európai ruhában érkezett Lehel Ferenc tengelici h. lelkésszel és Lehel László s. lelkésszel. Nemes vágású orra, fejének büszke tartása valóban királyi eredetre vallott. Szelíd mosolygása, alá­zatos, kedves magatartása viszont arról beszélt, hogy annak a királynak is gyer­meke, aki szamárháton vonult be Jeru­zsálembe. Mikor megjegyzést tettem ki­rályi származására, mosolyogva vála­szolta: „Minden keresztyén királyi csa­ládból való“. Lehel Ferenc sugárzó arccal mesélte el, hogy került e távoli vendég Tenge­licre. A világkonferencián ismerkedett meg vele öccse révén. Az a párisi teoló­giáról ismeri, mint aki 165 európai hall­gató elől vitte el az elsőség pálmáját. Beszélgetni kezdtek a magyar keresz- tyénség ügyeiről s rá került a sor gyüle­kezetének külső-belső dolgaira is. El­mondta az evangélium ügyének nehéz­ségeit. Tengelici missziói gyülekezet is, mint valamikor Barlahida, mindeddig va­júdó gyülekezet volt. A tolnai esperes fiókjában, mint valamikor a kemenesal- jai esperesében Barlahidára vonatkozó­an, vaskos akták feküsznek, amelyek mind a tengelici bajokkal foglalkoznak. A legnagyobb baj azonban, hogy nincsen templomunk. Mikor ezt Rajjoobelina Pro­sper meghallotta, megvillant a fekete szeme, diadalmas mosolyra húzódott az ajka, mint valamikor a hódítani induló őseié, megrázta Lehel Ferenc kezét s annyit mondott: „Építünk templomot! Elmegyek veled, megnézem a gyüleke­zetedet, aztán majd segítek, amit tudok“. Szót tett követte. A konferencia végén sokféle meghívást kapott. Különféle uta­zásokra, autótúrákra, kastélyokba. Mind visszautasította s utazott Tengelicre, a kis tolnai falucskába. Csütörtökön volt vége a világkonferenciának, péntek este már Sárszentmiklőson előadást tartott a templomban s 27 P-öt hozott el a ten­gelici templom javára. Vasárnap d. e. Tengelicen történt meg a nagy csoda. Az eddig minden krajcár megterheléstől borzadozó nép egyhangú lelkesedéssel szavazta meg a templomépítést. Rajjoobelina szólott hoz­zájuk. Vasárnap este Kölesden tartott elő­adást zsúfolásig megtelt templom előtt. Innét kb. 30 P-öt kap a tengelici temp­lomalap. Pécsett 32.65, Sárszentlőrincen 11.90 P volt az offertórium. Rajjoobelina adománya 20 P. A kóruson Lehel László és Ferenc felváltva tolmácsolja francia nyelvről, Résztvett a debreceni KIÉ kon­ferencián is. Utána nagyobb hálóvetés­sel az egész ország területére szándék­szik előadókörútját kiterjeszteni s az of- fertóriumok eredményével a tengelici templomalapot megnövelni. Ameddig csak tud, Magyarországon marad s mindezt a tengelici templom érdekében. Kölesden azzal kezdte a beszédét, hogy azért áll a gyülekezet előtt, mert a Krisztusban nagyón-nagyon szeret ben­nünket. Mindannyian elhittük, mert ez s szeretet sugárzott róla felénk. De ha va­laki kételkedne benne, az elé oda fognak állni a tengelici evangélikusok, felmu­tatnak majd sudártornyú templomukra s bizonyságot tesznek: „íme Rajjoobelina Prosper Krisztusban való szeretetének gyümölcse!“ F. Z. AZ ÚR NYOMÁBAN. Keresztes Krisztusom, Kereszted hordozom: Id’ oda rántanak, Balgatag’ bántanak. Ez, az is, — mindcnik Izemig, véremig Keresztül szántanak — Mindenütt ártanak . .. Szavaik ekéiét, Sziveik epéjét Hangtalan’ szenvtelen' Szenvedem, elnyelem . .. Mert tudom, jól tudom, Hogy Te is ez utón, Amelyen vezetet: így tevéi, igy teszel!... Petrovics Pál. OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten emberei: Mózes. Augusztus 26. Mózes faját szerető emberi II. Mózes 2, 10—15. és Zsidók II, 24— 27. Úgy szerette a faját, hogy még ölni is tudott érte. Igaz, hogy ez a legalacso­nyabb formája a fajszeretetnek. Sokan tudnák legyilkolni hazánk mecsonkítóit. De Mózes mást is tudott. Hercegi ran­got, vagyont, állást tudott elutasítani fa­jához való szeretetből. A királyi udvar pompája és gyönyörűségei helyett tudta választani a népével való együttnyomor- eást. Hány ilyen Mózes van köztünk? De Mózesnek is, mint minden faját va­kon szerető embernek meg kellett ta­pasztalnia: az én fajom se különb, mint a másik. (13—14. v.) Augusztus 27. Mózes fajához küldött ember. II. Mózes 3: 1—14; és 4: 1 —17. A faját szerető, még pedig vakon szerető Mózesből csak azért lehet fajához kül­dött ember, mert kiábrándult fajának ki­válóságából. Ismeri a faját. Tudja, hogy nem fognak hinni néki. Tudja, hogy a megváltoztatásukra nagyon gyenge az ö szava, semmi az ö ereje. De aki külde­tik, annak nem arra kell nézni, amit ma­ga előtt lát, nem abban bízni, amit ma­gában bír, hanem Arra figyelni Arra tá­maszkodni, aki küldi. Fajodhoz küldött ember te is csak úgy lehetsz: ha igazán látod a fajodat (tehát nemcsak a külső, de belső nyomorúságait is) és igazán látod az Istent (tehát felgyújtotta már szivedben csipkebokortüzét a Szentlé­lek) István király ilyen küldöttje volt Istennek. Augusztus 28. Mózes fajával meghason- lott ember. II. Mózes 5.: 6 1 —9. Ez csak az első és egy eset. De olvasd végig Mózes élettörténetét, majd minden lapon ta­lálsz egy olyan jelenetet, ahol a nép ne­kitámad Mózesnek, „zúgolódik“ ellene, vagy épen átkozza. Minden fajához kül­dött ember rövidesen fajával meghason- lott ember lesz, mert az „Egyiptomból“ (értsd: a bűn rabszolgaságából) való szabadulás az óember halálbaadását kö­veteli. Mivel ezt a feltételt nem minden­ki akarja teljesíteni, a legegyszerűbb vé­dekezési mód, támadni Isten küldöttét, lézus is beszélt erről a meghasonlásról. Lukács 12, 51—53. és Máté 10. 34—39.- ben. Nem is Isten embere, aki körül nem támad ilyen meghasonlás. Augusztus 29. Mózes faját hitével tartó ember. II. Mózes 14:8—27, 31. A hit cso­dát tud cselekedni. Mózes csodái mind hitének gyümölcsei voltak. Ha mi hinni tudnánk csak egy mustármagnyit is, Isten csodatévő karja a mi rendelkezé­sünkre is készen állana (Máté 17, 20.). Legigazibb nemzetfenntartó erő tehát a hit. „Az Úr hadakozik tiérettetek, ti pe­dig veszteg legyetek.“ Az első feltétele e nemzetfenntartó erő megnyilvánulásá­nak: a veszteg, azaz csendben létei Isten előtt. E csendben értjük meg Isten pa­rancsait: „szólj Izráel fiainak, hogy in­duljanak el.“ (15. v.) Indulni, mikor előt­tünk a tenger! Máskép nem lehetett ez, mint csak úgy, hogy Mózes ment elől, a többi utána. A te hited jár-e így csalá­dod, gyülekezeted, falud, néped előtt? Augusztus 30. Mózes a faját megtisztító ember. II. Mózes 32: 15—29. A fajtisztaság fogalma ma igen aktuális dolog. Ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom