Harangszó, 1935
1935-07-28 / 31. szám
252. HARANGSZÓ 1935 julius 28. f D. Kiss István. Ha négy evangélikus püspökünket a bibliabeli négy evangélistával' hasonlítjuk össze, úgy a dunáninneni Istenben boldogult ősz főpásztor a János evangélista helyét foglalta el soraikban. A mindeneket elfedező szeretetnek olyan mélységekből feltörő megtestesülése volt egész életében, de kiváltképen püspöki működése alatt, aminő valójában csak egy evangélikus püspök lehet. Még akkor is, amikor ennek érvényesítése mélyen az ő egyéni és hozzá anyagi érdekeibe is vágott bele, még akkor is hű maradt életének emez alaphangjához és zavartalanul tisztán őrizte meg lelke legmélyebb lényegét. Ezért oly fájdalmas a bánat borongása a dunáninneni evangélikusok tájain, amely váratlan távozásával vonta sötét felhőkbe oltáraikat. S ha van még, ami elmélyíti ezt a bánatot, úgy csak az, hogy még ez a tisztalángú életfáklya is kevés és gyenge volt ahhoz, hogy úgy világítson át az elvakultság vonta rablánc határokon, hogy a maga körébe tudta volna vonzani és újra egyesíteni az elszakított oltárokat. Nemes veretű, kiegyensúlyozott lelkű egyénisége imád- ságos szívvel állt őrt a rábízot- tak felett és a legnehezebb időkben is, amikor oly könnyű volt elveszíteni a fejet^ higgadt és bölcs intézkedéseivel nemcsak átmentette az egyházkerület értékeit, de megcsonkult állapotában is újra életképessé tette s ma nemcsak lelkészi karának szelleme, de anyagi viszonyai is a legvirágzóbbak egyikévé teszik Dunáninneni. Még itt borong fölöttünk, mint az alkonyi napsugár, lelke ránksugárzása, főpásztori látogatásainak áldot emlékeiben, az általa létesített egyházak életében, az általa felszentelt harangok zúgásában templomok köveiben s amikor helyette immár csak ez a mienk —- az ezekből kiáradó s e világban maradt jó lelke buzdít és int, mind mélyebbre szántani az Isten kegyelmében való élet szántóföldjén és teremni az örök élet gyümölcseit. Az elárvult és benne immár öt éven belül hatodik halottját sirató család, a megárvult egyházközség és egyházkerület, de a magyar evangélikus közegyház is sajgó kegyelettel adózik a mai idők jánosi lelkületű apostola előtt. *** Ároni papi család sarja volt. Édesatyja: Kiss Péter előbb felsőpetényi, majd galgagyürki lelkész- és pestmegyei alesperes volt. Édesanyja: Spaenágel Vilma a soltvadkerti lelkész leánya volt. A szülők hét gyermeke közül mint legidősebb 1864 augusztus hó 15.-én született Felsőpetényben. Jeles érettségi bizonyítvánnyal kezében 1882 őszén a pozsonyi theol. akadémia hallgatója lett, ahol úgy az alap, mint a szakvizsgálatot kitűnő eredménnyel tette le. 1886-ban dr. Szeberényi Gusztáv püspök által pappá szenteltetvén előbb atyja oldala mellett Galgagyörkön, majd Maglódon és Balassagyarmaton káplánoskodott. 1890-ben választják meg sámsonházai lelkésznek. Az egyházához tartozó három vármegyére kiterjedő, messzire elszórtan fekvő szórványainak állandó lelkipásztori gondozása erős munka elé állítja az ifjú lelkészt, aki azonban csiiggedetlen buzgalommal gyűjti híveit s részesíti az idegen iskolákba járó evang. gyermekeket hitoktatásban. De anyagyülekezetéről sem feledkezik meg. Mindjárt lelkészkedésének első éveiben lelkész-, tanítólakot és iskolát épít, a leánygyülekezetben templomot emel. 1896. június 5.-én köt házasságot elődjének, Wladár János volt sámsonházai lelkésznek és nógrádi főesperesnek leányával, Kamillával. Az ország legnagyobb evangélikus egyházmegyéje, a 47 egyházat számláló nógrádi esperesség is csakhamar felfedezi a kiváló ifjú lelkészt s előbb 18 évig mint tanügyi körlelkészt, majd 15 évig mint egyházmegyei jegyzőt és 6 évig mint alesperest állítja szolgálatába. 1917-ben a még csonkíttatlan nagy egyházmegye egyhangúlag föesperessé választja. Mint alesperes s majd főesperes a 47 egyházat számláló egyházmegyét a bekövetkezett nehéz háborús viszonyok között is legnagyobb körültekintéssel, minden egyházra kiterjedő gonddal s lelkésztársai iránti legnagyobb szeretettel kormányozza. 1919 május havában a dunáninneni evang. egyházkerület püspökének D. Baltik Frigyesnek elhunytával, mint az egyházkerület hivatalra legidősebb főesperese a dunáninneni egyházkerület püspök-helyettese lesz 1919 július hó 4.-én. A legválságosabb helyzetben veszi át az egyházkerület közigazgatását. A nagy kerületből a megszállás után a 9 egyházmegyéből mindössze 3 esperesség, a 166 egyházból csak 34 marad kormányzata alatt. A cseh lefoglalásnak kitett püspöki hivatalt 1919 őszén Balassagyarmatról Budapestre menti át a még megmaradt értékekkel és fontos okmányokkal s ott újból szervezi az egyházkerületet. A csonka egyházkerület 1922. október 4.- én érdemei elismeréséül püspökké választja s 1923. január 11 .-én a testvér egyházkerületek, a kormány képviselőinek részvétele mellett bensőséges ünnep keretében Budapesten püspöki méltóságba iktatja. Tíz évi püspökhelyettesi s illetve püspöki működési ideje alatt a szétdarabolt dunáninneni ev. egyházkerületet pénzügyileg és közigazgatásilag újjászervezte s három új anya-- egyházat létesített: a kisterenyeit, a komáromit és a magyaróvárit és számos jeles alkotás őrzi püspöki tevékenysége áldott emlékeit. Közegyházi érdemei elismeréseként az Erzsébet-tudomány- egyetem a teológia tiszteletbeli doktorává avatta, aminél még nagyobb elismerés volt számára mindenkor az a szeretet és megbecsülés, amely az egyházkerület lelkészi, felügyelői és tanítói kara részéről volt mindenkor változatlan osztályrésze. A- lelkészi kar soha nem feledheti azt a nemes gesztusát, amellyel az évenkénti püspöki Baldácsy-segélyeket — jogainak fenntartása mellett — szegény lelkésztestvéreinek engedte minden évben át. *** A megrendítő gyászban osztozni, amely a sámsonházi parókiát és a benne élő kis családot beárnyékolta, nagy közönség gyülekezett össze július 20.-án D. Kiss István dunáninneni püspök falujában. Elkísérte őt a minden halandók útján D. báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi felügyelőnk, ki dr. Rásó Lajos egyetemes főügyész kíséretében érkezett, dr. Sztranyavszky Sándor képviselőházi elnök, egyházkerületi felügyelő, az elhunyt elnöktársa, Laszkáry Gyula nógrádi egyházmegyei felügyelő, Veress Zoltán salgótarjáni képviselő, Baross József nógrádi alispán, Roth Floris és Bérczy Sándor bányaigazgatók, Fabini Henrik acélgyári igazgató, Horváth Sándor balassagyarmati polgármester, Horváth László salgótarjáni polgármesterhelyettes, dr. Mattyasovszky Kamill salgótarjáni főszolgabíró, Purgly Lajos, dr. Dómján Elek kormányfőtanácsos, Pethő t D. Kiss István pUsptiK.
