Harangszó, 1935
1935-02-24 / 9. szám
XXVI. évfolyarti 1935. február 24, 9. szám Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szóvetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mailóklat tanév alatt kéthatenkónt a KIS HARANQSZÚ. Postacsekkszamla : 30.520. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Jóllehet az egyház a szentek és az igazán hívők gyülekezete, mégis, mivel ebben az életben sok képmutató is elegyedik közéjük, a szentségekkel élni lehet akkor is, ha gonoszok szolgáltatják ki. A szentségek és az ige egyaránt a Krisztus rendelése és parancsa folytán hatásosak — akkor is, ha gonoszok szolgálnak velük. Ágostai Hitvallás Vili cikkely. k „Harangaaó“ ■xerkeaitő-kiadóhiTatala: GYÓR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4Q fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Szeretet. A szeretet soha el nem fogy. 1. Kor. 13, 8. A szeretet és jóság két, világfenntartó, embereket Istenhez vezető érték. Engedjétek meg, hogy megfogjam egy kicsit a kezeteket asszonyok és leányok és hosszan, melegen a szemetekbe nézzek és beszélgessek veletek erről a két mennyből jött, de emberek számára adott kincsről, a szeretetröl és jóságról. A nő, mint a ház, a család lelke, csak úgy tud nyugalmat, békét varázsolni otthonába, ha szeret. Hiába fény, gazdagság, anyagi jólélt, ha nincs nyugalom, nincs béke. Ahol a férfi a kenyér- kereset harcában küzd, fárad, ott a szerető asszonynak ’kell az otthont békehajlékká varázsolni. Minél több szerete- tet tud a nő leikéből kisugározni, annál nagyobb a boldogsága. Minden ember vágyik a boldogságra. Minden embernek szüksége is van erre. Az elkeseredésből származó alkotások sohasem olyan tündöklőén szépek, mint azok, amelyek két szeretetben élő ember leikéből jönnek létre. Ma az élet körülöttünk sötét. A jövő bizonytalan. A pillanatnyi heje-huja után sokszor szürke, szomorú napok következnek. Úgy kellene most lenni, hogy az emberek kéz a kézben dolgozzanak, úgy kellene most a szeretetnek hatni az emberekre, hogy társadalmi és felekezeti korlátokon felül tudjunk emelkedni. Szeretet és béke hirdetőire van most szükség. Ne fukarkodjék tehát vele senki, hanem hintse szerte embertársai között a mosolyban, a köszöntésben, a vendégszeretetben, az egymás iránti tiszteletben. Vannak emberek sokan, akik elrejtik lelkűk mélyén a szeretetüket, hidegen bezárják, szinte dideregnek, ha néha kikívánkozik belőlük. Az ilyeneknek nincs mosoly a szemükben, nincs őszinteség a köszöntésükben, mogorva, gőgben fuldokló életük szinte taszítja azokat, akik feléjük közelednek. Milyen más lenne az élet, ha nem a gőg taszítaná egymástól s rideg embertelen érzések és érdekek fűznék össze embert az emberrel! Milyen más lenne a hitélet, ha a templomokban nem az egymásra uszítás hangja ütköznék a szívek melegsége után vágyódó húspárnáiba, hanem a szeretet hangján vigasztalnák a szenvedőket és békességre vágyódókat! A leányok — a jövő élet reménységei — leikébe vetem el puha kézzel, asszonyi meleg szívvel ezt a magot, a szeretet magját. Ne rejtsétek el! Hagyjátok nőni! Legyetek kedvesek, őszinték, tisztaszívűek, hogy gyönyörűségei lehessetek az élöt küzdelmeiben elfáradt szüléiteknek. Egy amerikai lap írta, hogy ott mindenütt a hivatalokban, varrodákban, kis táblákon ez áll: „Ne felejts el mosolyogni!“ Ezt kellene felírni a ti szobátok falára is, a ti varróasztalotok fölé, a ti gyárimunkátok színhelyének kopár falán ennek a pár szónak kellene csillogni felénk: „Ne felejtsetek el mosolyogni!“ Lányok mosolyogjatok, legyetek az élet derűs, kedves virágai. Ápoljátok szívetekben a szeretetet egymás iránt, így lesztek napsugarai az életnek. Asz- szonyok, édes anyák! Ti se járjatok mindig redökbevont homlokkal és borús szemekkel, a ti otthonaitokban. Mosolyogjatok és szeressétek azokat, akik a ti családotokat alkotják és ki ne engedjetek egyet sem a ti szárnyatok alól felnőtten anélkül, hogy örök testamentumul magukkal ne vigyék a tőletek kapott szeretetet és mosolyt. A szeretet gyümölcse a jóság. Mit tesz jónak lenni, jót cselekedni? Nem mindig alamizsnaosztás a jóság. Nem mindig a pénz bőkezű adakozása a jóság. Jóság néha egy-egy simogatás, jóság egy-egy panasz megértése, jóság az őszinte részvét. De a legnagyobb jóság a megbocsátás. Aki nem tud megbocsátani, az nem közelíti meg Isten tökéletes szeretetét, az nem jó. Álltái már a jóság küszöbén? Beléptél már egyszer a jóság ajtaján? Mennyei békesség volt a jutalmad. Mentél-e már el embertársad háza előtt, érezted-e, hogy hánynak kellene megbocsátanod? Kerültél már szembe azzal, aki veled mindig jót tett, de akit te mindig bántottál, aki ellen mindig vétettél, hallottad-e a vádat szivedben: „Mikor leszel hozzá jó?“ Álltái már koporsó mellett, érezted-e, hogy van elintézetlen dolgod a te halott embertársaddal, érezted-e, hogy még tegnap is felkereshetted volna, még tegnap is megbocsáthattál volna neki? De te irtóztál ettől a jóságtól. Szeretni nehéz, jónak lenni még nehezebb, elítélni köny- nyü, de ítéletet elfogadni nehéz. Sokszor van alkalmunk Isten nagy türelmében gyönyörködni. Sokszor csodáljuk, hogy mennyire nem siet Isten sújtani a gonoszt. Isten azt akarja, hogy jóvá lehessen a leggonoszabb is. Fel tudja-e ebben a térítő munkában Isten használni a te szeretetedet és jóságodat is? És most elengedem a kezeteket és szemeteket arra irányítom, aki a jóság maga, aki az élet, a szeretet szavával szól mindnyájunkhoz: „Eredj el és aképpen cselekedjél“. Novák Rezsöné. A prímás törvényjavaslata. Irta : Németh Károly. Az esztergomi érsek törvényjavaslatot nyújtott be a házasságkötés törvényes formáinak megváltoztatásáról. A hírlapokban megjelent közlemények alapján a javaslat lényege az, hogy a bevett vagy elismert egyházak lelkészei előtt kötött házasságok is államilag .törvényes házasságok legyenek. Emellett megmaradna a polgári házasság is. A házasulandók szabadon választhatnak az egyházi és polgári házasság között. A házassági ügyekben mindegyik egyház a saját hatáskörében a saját törvényei alapján járna el. A prímás javaslata általánosságban helyesnek látszik. Bár nagy szépséghibája, hogy egyházunk megkérdezése nélkül készült és a vegyesházasság tekintetében homályos. A jelenlegi állapot, amikor az állam csak a polgári házasságot ismeri el érvényesnek, semmiképpen sem mondható helyesnek. Hogy mi ebben a tekintetben engedékenyebbek voltunk és vagyunk, az megmagyarázható volt talán abban a korszakban, amelyben az egyház- politikai törvények megszülettek, de nem mondható kifogástalannak a mai viszonyok között, amikor kétségtelen, hogy az állam az elválásokat igen könnyedén kezeli s amikor a családi életet, annak tisztaságát és békességét olyan sokféle veszedelem fenyegeti. Ha valamely téren, akkor éppen
