Harangszó, 1935
1935-02-17 / 8. szám
1935 február 17. HARANGSZÖ 61. napokig tartó búcsúra járjunk és hazudott csodák, vagy észficamító dolgok mögött keressük a mi szerető mennyei Atyánkat. Evangélikus ember ne is üljön föl semmiféle babonának! A TE HÁZAD . . . A Te házad béke s szeretet hajléka, Szent, lélek-oázis az élet-szaharán, Hol a csüggedt vándor lerakja terheit És szomjú szivére hűs forrást talál. Házad, földre-hajló szivárvány: égi-hld, Amelyen minden út föl — Tehozzád vezet, Ahol égi-fényben fehér angyalsereg Zsoltáros ajakkal Neked zeng éneket. A Te házad lelkünk csendes rév-hajója, Mit nem dúlnak gonosz, vad élet-viharok, Mert sötét vizeken te bizton lépsz felénk S elcsitulnak szódra a lázongó habok. Te házadban lelkünk örök kincseket lel, Mit el nem vesz soha tolvaj, avagy halál, Sziv-kincs aranyával az égi hazában A lelkünkre Tenálad — Örökélet vár. Somogyi Kálmán. Negyvenöt biblia. A pestmegyei Qalgagyörkön bibliaóra indult az asszonyok részére. A lelkek építése mellett az volt a cél. hogy ennek a bibliakörnek asszonyaiból szerveződjék majd meg a nöegylet. A bibliakör tagjainak száma hamarosan elérte a 90-et. Úgy egy hónap múlva az egyik bibliaköri asszony így szólt a lelkésznek: ..Mi járunk bibliaórára — biblia nélkül?! Ez így nincs rendjén“. A következő órák egyikén a lelkész ismertette annak a |o- nes Mari nevű kis welsz leánynak történetét, akinek biblia utáni sóvárgása indította meg a Brit és Külföldi Bibliatársu-- lat áldott munkáját. Azután megkezdődött a bibliavételre való jelentkezés 1, 10, 31 — 45-re emelkedett az igénylők száma. Nagy dolog ez, ha arra gondolunk, hogy a gyülekezet tagjai jobbára 1—5 holdas szegény emberek, kiknek a puszta megélhetésért is verejtékező küzdelmet keli vívni. Az egyik jelentkezőnek otthon így szólt a férfitestvére: „Mária, bibliát rendeltél, — lisztünk meg nincsen?!“ íme, a sareptai asszony utóda! Némelyek csekély kézimunkakeresetíikböl kuporgatták össze a biblia árát. Volt, aki kölcsönkért pénzből fizette ki a magáét. Valaki kiadta a jelszót: „Ha már házainkban van biblia, a templomunkban sem hányozhatik“. S az asszonyok együttes erővel szép oltári bibliát vettek. Az új biblia alá pedig már készül az új oltárterítő. Mindez minden külső erőltetés nélkül történt. Magától! Magától? Bizonnyal nem. Hanem a galgagyörki asszonyok lelkében az igén keresztül megindult a Lélek munkája. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Terjesszük a Harangszót. Ismét egy önkéntes terjesztő. Kaptuk a következő levelet: „örömmel olvassuk a „Harangszóban“, hogy előfizetőinek száma napról- napra szaporodik. Szeretettel gondolunk azokra a testvéreinkre, akik önkéntes vállalkozással igyekeznek e drága lap táborát növelni és hálával tartozunk nekik azért, amiért nemes példaadásukkal minket is munkára buzdítanak. Itt, Egerben, még nagyon kevés családban hallgatják a „Harangszó“ áldott szavát. Azért elhatároztuk, hogy egri testvéreinkkel is megismertetjük és hisszük, hogy megszerettetjük ezt a lapot. A Biblia-körben ajánlottuk a következő testvéreinknek: (nevek). Kérném szépen a felsorolt testvéreimnek megküldeni a lapot januártól, vagyis újévtől visszamenőleg. Én szeretettel fogok tovább is közreműködni a lap terjesztése érdekében, de itt Egerben nagyon lassan lehet megindulni, mert testvéreink egy jó része még most sem tud — sajnos — azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy már nem egri protestánsok, hanem igenis egri evangélikusok vagyunk, újszülött egri evangélikus fiókegyházunk hívei. Bár a jó Isten hívó szavát az ő lelkűk is minél előbb meghallgatná. Vagyok mindenkor őszinte hívük, hittestvéri üdvözlettel: Nagypatkó Sári old. tanítónő." * Vannak kemény lelkek is. Terjesztőink Szombathelyen egy nagy villában lakó nyugdíjas főtanácsosnak ajánlják megrendelésre a Harangszót. .Nem tehetem sajnos“ — mondja az illető — „hogy megrendeljem a lapot; levont fizetésű nyugdíjas vagyok, — meg aztán a gyerektaníttatás!“ Az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy az illető gazdag villatulajdonosnak csak egy gyermeke van. * Terjesztőink legutóbb 09 uj előfizetőt gyűjtöttek. Könnenden 9-et, Goron 5-öt, Orimagyarósdon S-at, Szentgotthár dón 17-et, Sárvárott 16-ot, Bábabogyoszlón 13-at, Felsőpityon 2-t, Alsópatyon 1-et, Gércén 2-t. — Offertörinm volt a Harangszó terjesztésére: Ssentgotthdrdon 8 26 P, Csepregen 7.04, Gércén 1.64. Egyesek adományát sorkerültével a persely rovatban fogjuk nyugtatni Terjesztőink legközelebb a következő helyeket látogatják meg: február 18.-án vallásos est, másnap és harmadnap terjesztés Celldömölkön 20.-án vallásos est, másnap terjesztés Kemenesszentmürtónban. 21- én vallásos est, másnap terjesztés Kemenes- sömjénben. 22 -én vallásos est, másnap terjesztés Kemenesmihályfán. 23 -án vallásos est, másnap terjesztés Tokorcson, 24 -én vallásos est másnap terjesztés Mesteriben. Gyülekezeteink vezetőit és híveit arra kérjük, fogadják szeretettel terjesztőinket. OLVASSUK A BIBLIÁT. ígéret földje felé. Február 18. El kell hagyni a régi hazát. II. Móz. 12, 37—39. Izrael részéről ez volt az első lépés, hogy nyomorúságos szolgasorsát a szabad nép életére váltsa fel a megígért boldog Kánaánban. Nem volt könnyű. Fáraó erőszakossága, mely a népet fogva tartotta, a szolgaélet megszokása, mely már a nép vérévé vált, egyte jobban elodázta az indulás idejét. Izrael népe mégis döntött s elhagyta a szolgaság földjét. Drága ígéretünk, a mennyország elnyerésének is ez az első feltétele. Szembe kell szánnunk rabszolgatartónkkal, a bűnnel. Ki kell mozdulnunk régi, bűnös szokásaink látszólag kényelmes, de valójában lelket gyilkoló börtönéből. Február 19. Az első akadály. II. Mózes 14, 9—22. A nagynehezen elindult nép a Vöröstengernél megtorpan. Zúgolódva, teljes reménytelenséggel vádolja vezérét: Mit cselekedtél velünk? Bűn, kísértés, emberek rosszakarata, vágyak, szenvedélyek tengere előtt tehetetlenségedről panaszkodó!. Az első akadálynál ne légy gyáva. Ne mondj le magadról s teljes újjászületésedről. Több a te segítséged, mint Mózes keze volt, melyre ketté vált a félelmes tenger. Számodra Krisztus keresztje járhatóvá tette az utat egészen a mennyországig. Február 20. Felhő és tüzoszlop. II. Móz. 13, 21—22. Izrael népe nem tudta merre van az ígéret-földje. A pusztai bolyongás alatt kétségek és bizonytalanságok között elveszhetett volna. Bármilyen csábitó volt a cél, ha a feléje vezető utat nem láthatta. Isten gondoskodott vezetőről. Bennünket sem hagyott magunkra a mennyország felé való vándorutunkon. Előttünk is ott jár a felhő és a tüzoszlop. Istennek törvénye s mindeneket megvilágositó evangéliomá. Február 21. A sziklából fakasztott viz. II. Móz. 17, 1—7. Izrael vándorútján egy újabb akadály. Talán mindegyiknél nagyobb. A szomjúságtól elepedt nép nem bir tovább menni, vizet követel. Isten az ő hatalmát, népével való együttlétét csodálatosan bebizonyította. A kemény sziklából viz fakadt. A mennyország vándorútján millió és millió szomjas lélek várt felüdülésre. Isten kegyelméből egy egyszerű barát kezének a sujtá- sára fölfakadt a szikla s az örök ige forrásq buggyant ki rajta. Kifogyhatatlan, örökké friss forrás. Meríts belőle, csüggedt lelked újra éled. Vándorutad könnyű és gyönyörűséges lesz, Február 22. A szöllőfürt. IV. Móz. 13. Sokszor zúgolódott Izrael Mózes ellen, fel- hánytorgatta a hiábavaló pusztai szenvedést. De minden bizalmatlansága eloszlott, amikor az óriás szöllőfürt meggyőzte, hogy Kánaán földje a bőség hazája. Uj erőre kapva vándorolt tovább. A mi ígéretünk a mennyország is isteni kegyelemben, irgalomban, örömökben bővölködő ország. Nem ismerjük bár, de nekünk is van egv látható bizonyítékunk : a szent Szőllőtő termése, az Úr vacsorája. Általa nyerjük bűneink bocsánatát, Istennek életünket ujjáteremtő erejét. Február 23. Az ígéret-földjének határán. V. Móz. 34, 1—6, Egy koporsó áll. Csodálatos isteni intézkedés. A mennyország határán mindnyájunkra egy koporsó vár. Csak egy volt, aki látható alakban emelkedett föl az ég felhői közé. Az, aki öröktől fogva van, az Úr Jézus. De nekünk mindnyájunknak meg kell halnunk. Amikor Mózes feje lehanyatlott, egy sóhajtás szállt fel kebléből, egy égig felható győzelmi kiáltás: megérkeztem ! így hal meg mindenki, aki elfogadta, hitébe beleiktatta, hogy a koporsó a mennyország határa. Február 24. Az ígéret-földjén. I. Kor. 2, 9—10. Ennél többet a legmélyebb kíván
