Harangszó, 1935

Kis harangszó

1935. december 22.

KIS HARANGSZÓ

91 oldal.

BOLDOG KARÁCSONY.

E jelenet eszméje Farkas Mihályné egyik elbeszéléséből való.

(Szereplők: apa, anya, lányuk, özvegy s a fia Kis asztalon néhány csésze, kalács, mellette elgondolkodva ül az apa egyedül. Bejön az anya)

ANYA :

Ejnye, édesapjuk, mért ül a sötétben ? APA:

Szegény Gyurikánkról álmodoztam ébren. Éppen ma tiz éve, hogy meghalt szegényke Abban a ragályos, gonosz betegségbe’. ANYA:

Bizony, ha ö élne, máskép volna minden, De csitt! Karácsony van, legyünk békesfségben.

Oh, mert sok mindenért adhatunk még hálát. Panasszal ne bántsuk mindnyájunknak

[Atyját I

Jere csak be lányom, hozz ide világot. (Bejön a lány s az asztalra gyertyát tesz.) LEÁNY:

Tessék! De úgy hallom, valaki járkál ott.

(Jön az özvegy, a leány elébe megy s kérdi:) Kit keres jó asszony, mi járatban vannak ? ÖZVEGY:

Jó lelkű népeket, kik szállást adnának.

szerre, hogy négyen vagyunk s akkor még bizonyára jókor meghallja ezt az Ur Jézus, hiszen őnála mindig van mindenféle ajándék.

— így jó lesz, így jó lesz! Örvendezett megnyugodva a három testvér.

— Látjátok, ez jobb lesz — toldotta meg édesapjuk. — De majd így mondjátok: Uram. négyen vagyunk!, mert Jézushoz imádkozni kell.

Másnap aztán valóban megérkezett a hugocska, Évike. Nagy volt az. öröm, de még nagyobb az izgalom; lesz-e Évike számára is valami a karácsonyfa alatt. Végre elérkezett a várva-várt est. Egyszerre csak felhangzott: „csiling-csiling“ és ugyanabban a pillanatban a három torokból egyszerre tört elő a kiáltás:

— Uram, négyen vagyunk!

Laci odaugrott a kulcslyukhoz és harsányan még ezt is bekiáltotta:

— Hugocskánk született.

Feltárult az ajtó és a ragyogó karácsonyfa alatt ott volt Bandi szánkója, Gabi katonái, Lacika állatjai mellett Évikének is egy ici-pici rózsaszín kötött kabát és ugyanolyan fejkötöcske. Mert nemcsak a három fiú, de az Ur Jézus is nagyon szerette a kicsi Évikét! E. n.

LEÁNY:

Kerüljenek beljebb, nyitva szivünk, házunk.. ÖZVEGY:

De jó, hogy ily szives hajlékra találtunk! ANYA :

Tessék, jól fog esni egy kis meleg étel, Aztán sorsuk, bajuk szépen meséljék el! ÖZVEGY:

Kis árva fiammal Várkonyra indultunk, Felkeresni ott egy távoli rokonunk.

Meg akartam kérni, hogyha szükség lesz rá, — Mert oly gyönge vagyok — fiam

[pártfogolná!

APA:

Ha szabad kérdeznem, ki az a rokona ?

ÖZVEGY:

Kádárék!

APA:

Na ugyan ott rossz dolga volna Asszonyság fiának. Dologtalan népség! Hozzá nagy a család, s nagyobb a

[szegénység!

ÖZVEGY:

Jaj én ezt nem tudtam, de mitévő legyek ? Úgy érzem, hogy én már nem sokáig élek! Ki visel majd gondot árva gyermekemre ? Ez a bánat hajtott útra e szent este.

F1U:

Oh édes anyukám, csak így ne beszéljen, Ki Istenben bízik az soha se féljen.

Kinek a világon pártfogója nincsen,

Kit mindenki elhagy, nem hagyja el Isten !

APA (megindultan, felállva helyéről) :

Isten üzent nekünk e gyermekszíven át,

És én megfogadom Uram parancsszavát! Mi tölünk elvette egyetlen fiunkat De helyette küldte hozzánk most magúkat. Maradjanak nálunk, asszonyság, örökre, így fordul mindnyájunk bánata örömre. LEÁNY:

Meglátod kis öcsém, hogy foglak szeretni. FUJ :

Lásd anyukám, neked sem kell már

[szenvedni.

ÖZVEGY:

Forró hála annak, aki ma született! Áldott, ki Így szentel Istennek ünnepet. ANYA :

Földre szállt szeretet, Megváltó Jézusunk, Köszönjük, hogy Neked tettel áldozhattunk. Utaidon járva könnyeket törültünk,

S igy lelkünk számára örök kincset nyertünk Kovács Ilona néni.

TERJESSZÜK A „KIS HARANGSZÓ-tl"