Harangszó, 1935
Kis harangszó
1935 december 8. KIS HARANGSZÓ 87 oldal. KICSINYEK BIBLIÁJA Márk evangélioma. Dec. 9. Márk 15:1-2. Jézus megkö- tözve is király volt. Ma is király, még ha úgy látod is, hogy kevesen engedelmeskednek neki. Te felismerted-e már? Szolgálsz-e neki? Dec. lü. Márk 15:3-5. Borzasztó dolog, ha valakihez Jézus nem szól. Adj hálát, hogy te hallhatod igéjét. Dec. 11. Márk 15:6-15. Pilátus inkább akik ilyen gyalázatosságot művelnek Jézussal? Te és én. Nem? Dec. 12, Márk 15:16-19. Kik azok, a tömegre hallgat, mint lelkiismerete szavára. Te is a rosszracsábító pajtásaidra hallgatsz? Dec. 13. Márk 15:2D-21. Jézus keresztjét akkor hordozod, ha templomjá— Nekem nem fáj rókaprémre a fogam. Inkább eladnánk. Sokkal fontosabbra kellene a pénz. Édesapám most nagy gondot fordít a szép teheneinkre, mert vásáron jól el kel a vaj, túró, meg a sajt is. Most ilyesmivel vesződünk. De ezek előállításához, meg édesapám sok új tervéhez kell a pénz. Nem volt kielégítő a szénatermés sem. mi'mK' Édesanyja munkáját figyelte. — No épen tegnap mondta édesapám, hogy a Lajos bácsi mennyi fölöslegeset vesződik. Minek töri annyira marásodért vagy evangélikus hitedért kicsúfolnak barátaid. Dec. 14. Márk 15:22-26. Olvasd el imádságos lélekkel a Dunántúli Énekeskönyv 181. énekét. Dec. 15. Márk 15:27-28. Amit bibliád mond, az mind beteljesedik. Higyj hát neki, mert benne Isten szól hozzád. Dec. 16. Márk 15:29-30. Ez kísértés volt Jézus számára. Sátán embereket is felhasznál terveihez. Vigyázz, nehogy te is a Sátán eszköze légy. Dec. 17. Márk 15:31-32. Ezek a balga emberek csak azt hitték el, amit láttak. Te azonban úgy-e hiszel Jézusban és hatalmában, bár sohasem láttad?! Dec. 18. Márk 15:33-34. Jézus utolsó órájában is Istenhez imádkozott. De neki nemcsak a szenvedésben volt Istenhez szava! Dec. 19. Márk 15:35-39. Van annyi hited, mint ennek a pogány embernek? Dec. 20. Márk 15:40. Csak távolról nézik Jézus keresztjét, pedig addig követték öt. Meg fogsz-e tudni állni Jézus gát? Édesanyátok is úgy belehajszolja magát a munkába. Minek az? —- Pedig mi nem tudjuk másképen már el sem képzelni az életet. No, de a szükség is rávisz bennünket. A tanító úr azt mondta, hogy vétek volna Ferit nem tovább taníttatni, Olyan tehetséges fiú. Büszke is vagyok ám rá. — No az is aztán sokba kerül majd. — Nem baj, azt mondja édesapám. Mindenki az legyen, aminek a jó Isten elküldi. Holnap már visszük is be a városba. Beíratjuk a gimnáziumba. Neki csomagolom most a ruhát. — Nem sajnálod, hogy elmegy Feri? — Hát bizony búsultam már rajta édesanyánkkal együtt, de azért csak boldogok vagyunk, hogy még nagy ember is lehet belőle. Imádkozunk is érette. Meg dolgozunk is, hogy kitanulhassa az iskolát. — Piroska, milyen jó neked. Van testvéred és még dolgozhatsz is érte. Nekem nincsen. Sokszor úgy unatkozom. Az a bajom, azt hiszem, hogy nem tudom, miért kell tennem valamit is. Engedd meg, hogy máskor is veled lehessek és én is segíthessek, hogy Feri kitanulhasson. Piroska örömmel fogott kezet Lillával, amikor búcsúzott, kezében a tejeskannával és abban egyeztek meg, hogy ezentúl sok mindent együtt csinálnak.
