Harangszó, 1935

Kis harangszó

82 Mű.

KIS HARANGSZÓ

1333. november 24.

LUSTA PETI.

Volt egyszer egy lusta gyerek, Kényes is volt, nyafogott. Ökelmén biz sem a szép szú, Sem a verés nem fogott.

Reggel, mikor költögették:

Kelj fel kicsi virágom ;

Bőgött, hogy a fölkelésnél Nincs rosszabb a világon.

Ha kérték, hogy mosakodjék, Nyafogott, hogy jaj nekem,

Én a vizet ki nem állom,

A szappant se szeretem,

Ha megkérdték, mond kisfiam Hát a lecke . . .? iskola . . . ? Azt nyafogta, hogy jobb itthon, Jobb a hinta-palinta.

Reggeltől estig.

(Falusi kislány története).

4. Rókavadászat.

Pihenéséből, d gon dóik ozásáb ói édesanyjának a szinte ijedt hangja zavarta ki:

— Piroska! Piroska! Gyere gyorsan. Nézd, mi baja ennek a csirkének. Szegény. Két tyúk még hiányzik is.

Meg is számlálta az apró jószágot.

Már akkor, mikor pihenni küldte Piroskát az édesanyja, már akkor készülődött a baromfi megetetésére és behajtására. Meg is etette őket és meg is számlálta az apró jószágot. Két tyúkot nem talált.

Iskolában hadilábon Volt a renddel, leckével.

A jó öreg tanítója így korholta szelíden:

Édes fiam, ha aem tanulsz Üres marad a fejed.

Kemény lesz az élet ott künn,

Hogy állód meg a helyed?

Tanulj fiam és jegyezd meg — Ez a dolog veleje —

Aki hanyag, kényes, lusta,

Sohasem viszi az sokra.

Szamár padban a helyé.

Mihálsi Dcncs bácsi.

Piroska sietve ott-termett édesanyja mellett. Ő is mindjárt észre vette a bajt.

— Nézze, édesanyám. Hogyan megkopaszodott a nyakán ez a szép jérce. Mi lelhette?

— Észrevetted-e, kislányom, hogy a te kendermagos Sárád nincsen itt?

— Igazán?! Édesanyám! Jaj, mi történt vele? Keressük gyorsan.

— Délután a kertvégében kotorásztak. Arrafelé kell keresnünk. Tartok tőle, hogy valami ragadozó, talán róka járt itt.

Piroska az istállóhoz szaladt és hívta Ferkót, meg Jancsit, hogy segítsenek neki. Ferkónak nagyon tetszett a kaland.

— Tyü-ha, megyünk rókavadászatra. Jancsi hívd a szomszédék Bodriját is, majd az nyomra vezet bennünket.

Olyan hangosan beszélt, hogy a rókavadászat szóra a kígyószelidítő Pista, aki épen a kapu előtt ment el, nagy kíváncsian beállított az udvarra. Odaszólt Ferkónak:

— Hadd menjek én is. Megfogjuk azt a ravaszdi komát.

Úgy beszélt, mintha már tapasztalt rókavadász lett volna. Csak Bodri hös- ködött jobban. Megérezte, úgy látszik, miről van szó. Jancsi természetesen már nagy uszítással indította el szomszédék- tól, remélte hát, hogy finom pecsenyében lesz része. Mire neki készülődtek a vadászatnak, már majdnem besötétedett. Ferkó be is ugrott a villamos zseblámpájáért, levente-versenyen nyerte. Gon-