Harangszó, 1935

Kis harangszó

1935. október 20.

KIS HARANGSZÓ

71. oldal.

KICSINYEK BIBLIÁJA

Márk evangélioma.

Okt. 21. Márk 12:18. Ne kételkedj abban, hogy szüleid és tanítóid mindent a te javadért cselekszenek. Háláld meg őszinteségeddel és légy mindenkor bizalommal irántuk.

Okt. 22. Márk 12:19-24. Olvasd szorgalmasan Isten igéjét s akkor világosságban és egyenes úton fogsz járni.

Okt. 23. Márk 12:25. Ki ne álmodott volna niár közülietek boldogan arról, hogy hófehér, csillogó felhők között kis angyalokkal játszott?! Isten olyannak akar látni, hogy egyszer igazán been- » gedhessen az angyalok közé.

Okt. 24. Márk 12:20-27. Isten mindeneknek Ura — neked is. Szolgálj neki örömmel, mind szavaidban, mind cselekedeteidben.

Okt. 25. Márk 12:28. Ne und meg és ne húzódozzál akkor, ha parancsot kell teljesítened és betartanod. Minél szívesebben teljesíted, annál könnyebben és annál jobban sikerül is.

Okt. 26. Márk 12:29-30. Mikor egy kis gyermektől megkérdezték, hogy milyen az Isten, azt felelte: ,,A jó Isten

olyan nagy, hogy az egész világot betölti és olyan kicsi, hogy az én szívemben is elfér“. Alkalmas-e már a te szived is arra, hogy az Ur Jézus ott lakhasson?

Okt. 27. Márk 12:31. Ismersz-e olyan gyermeket, aki nem törődik a más bajával és minden jót csak magának kíván és akar? Te ne kövesd ezt a példát, hanem igyekezz segítségére lenni kis pajtásaidnak; légy mindenkihez nyájas és türelmes.

Okt. 28. Márk 12:32-34. Ne elégedjél meg sohasem félmunkával, féligyekezettel. Amit rád bíztak, vagy amire vállalkoztál, vidd véghez teljes erődből.

Okt. 2|9. Márk 12:35—37. Hallgatod-e örömmel Istennek Igéjét a templomban? Vagy oda nem figyelve játszol és másokat is zavarsz rendetlenkedéseddel? Gondolj a kis pogány gyermekekre, akik sohasem hallgathatják Isten beszédét és vedd áldásnak azt, hogy templomba és vasárnapi iskolába járhatsz.

Okt. 30. Márk 12:38. Vigyázz arra, hogy rossz társaságba ne keveredjél. Kérj édesanyádtól tanácsot és úgy válaszd meg barátaidat.

Okt. 31. Márk 12:39—40. Borzasztó dolog a büntetéstől való félelem. Igyekezz jó magaviseleteddel örömet sze— Te Pista, milyen kígyó ez? — kérdezte.

— Vízisikló.

Azzal Piroska nyakára dobta a hideg állatot. Piroska kétségbeesett kiáltással ugrott el. Még jó, hogy az ebédet letette az egyik fa tövébe, mert most minden kidőlt volna. Elfutásra már nem is gondolhatott, mert úgy körülvették a patakpartot a kiváncsi gyerekek. A patak meg mély volt, arra nem futhatott. Megmerevedetten álltegyhelyben.

A kigyó már megint a Pista kezében volt, a gyerekek pedig Piroska sikoltására először nevettek nagyot, de egyszerre elhallgattak, amikor látták hogyan fehéredik el és merevedik meg a kis leány. Nem tudta levenni szemét a kígyóról. Halálos csend lett. Úgy látszik, a kígyónak nem volt elég az egyszeri ijesztés. Felhasználta a nagy csendet, nyelvét Piroska felé öltögetve sziszegett. Hogy mit sziszegett, azt csak Piroska értette meg. Piroska úgy látta, hogy szúrós szemeivel rávi- gyorgott a sikló és azt sziszegte:

•— Ugy-e, mégis... mégis eljöttél. Ebben a pillanatban megszólalt a déli harangszó. Piroska rémülten összerázkódott és most már utat tört magának a gyerekeken keresztül, felkapta a kosarát és szinte futva ment az országúton tovább. Folyton azon töprengett, hogy mit mond majd édesapjának. És az sem fért a kis fejébe, hogy miért kellett ennek megtörténnie. Öreganyja délelőtti dicsérete nagyon tetszett neki, de most nem tudta az lelkesíteni. A libákra tudott vigyázni valahogyan, de önmagára nem. Milyen önző is volt ő. Ö könnyen beszélhetett, mert már éhségét elvette a kitűnő paradicsomos káposzta, de vájjon édesapja, aki épén a jövő évi kenyeret

Édesapja keményen dolgozott.