Harangszó, 1935

Kis harangszó

1935 szeptember 8. KIS HARANOSZÓ 59. oldal. Templomépítő játék. Még a múlt ősszel levelet hozott a posta. Soniogyországból azt írták a csurgói evangélikusok, hogy nincs templomuk. Elszéled a nyáj, ha nincs hely, ahol összejöhessenek Istent dicsér­ni. Jöjjetek evangélikus gyermekek, ti segítsétek felépíteni a mi templomunkat! Minden gyermek, aki önként segíteni akart, kapott egy lapot. A lapra temp­lom volt rajzolva. Úgy, amint a mellé­kelt kép is mutatja. Boldogan szaladtak széjjel a gyere­kek s néhány nap múlva lelkendezve hozták a játékkal összegyűjtött pénzt a csurgói evangélikus templomra. Érdekes játék volt: a templom minden egyes kockájába egy-egy tíiszúrást kellett ej­teni s minden tüszúrásért 2—2 fillért ka­pott a boldog gyűjtő. El is nevezték a gyermekek ezt a gyűjtést: te inptom építő játék­nak ! Telt, múlt az idő. Feledésbe ment ez a gyűjtés is. Hanem az egyik hosszú és unalmas téli estén hirtelen felkiáltott Bandi. — Tudjátok mit, gyerekek? Játszunk templomépítő játékot! — Dehát hogyan, — kérdezte Klári — mikor nincs hozzá semmiféle eszkö­zünk? Most nem küldött senki templom­képet és nem is kértek bennünket gyűj­tésre. — Várj csak, Klári, — kiáltott Feri, a legkisebb testvér — Bandi alighanem egy új játékot talált most ki! — Igazad van, Feri! — mondta Ban­di meggyőződéssel. — Figyeljetek csak rám, elmondom, mit gondoltam ki. Szó­rakozni fogunk. — Először is — folytatta Bandi lel­kesedéssel — kerítsünk mind a hárman egy-egy rajzlapot. Rajzoljon mindegyi­künk magának egy olyan templomot, mint azon a csurgói tűszúrós képen volt. Osszuk be épen úgy 100 kockára. Ez lesz a játéktábla. Én fogom építeni a csurgói templomot! — Az enyém meg lesz a hatvani templom, mert arra is most gyűjtenek! — Örvendezett Klári. — Hát én melyiket építsem? — mondta szepegve Feri, én nem tudok ki­találni egyet sem. — Várj csak, öcskös, ne szomorkodj — ujjongott Klári — most volt a Ha­rangszóban, hogy az e n y in g i evan­gélikusoknak sincs templomuk. Te építsd az enyingi templomot. Így történt. Megkészült a három templom-kép. Akkor Bandi tovább ve­zényelt: — Most pedig három fakockát fara­gunk. Apró-tűzifa végéből kikerül. Mindegyikünknek egyet. Ä kocka 6 lap­jára pontokat rajzolunk. Az elsőre egyet, a második lapra 2-t és igy tovább, a ha­todik lapra hatot. A kockával dobni fo­gunk. —■ Azután kérünk édesanyánktól 100—100 babszemet, vagy búzaszemet. Ezek meg lesznek az építő kövek. — Most kezdhetjük a játékot! — Sorba, mindenki egymás után föl­dobja a maga kockáját. Ha páros szám esik, akkor a dobó annyi építő-követ (búzaszemet) tehet a maga templomán a megrajzolt négyszögbe, amennyit a feldobott kocka mutat. Akinél legelőször betelik a 100 négyszög, az építette fel először a templomot. Az volt a legszor­galmasabb gyűjtő. Tehát ő a nyertes! — De ne felejtsük el, hogy vannak szívtelen emberek is, akik nem adnak semmit a templomépítésre. Azért csak akkor szabad építeni, ha páros szám esik. Aki páratlan szá­mot do b, az szívtelen embernél gyűj­tött és semmit sem kapott, tehát nem építhet egy követ sem. Végül, aki h a- t o s számot dobott, az a dobást mégis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom