Harangszó, 1935
Kis harangszó
54 oldal. KIS HARANGSZÓ 1935. június 16. Varázsló testvérek. Cselekedetek 19:13-33. Efézusban vagyunk. A város egyik terén különös látványosságot bámulnak az emberek. Lobog a láng; száll a füst. Nagy halomban ég valami. Talán rozsét, gallyat égetnek? Dehogy is! Könyveket emészt a tűz hamuvá. A szél ki-kiragad egy-egv megpörkölt csipkés-szélű lapot a széthulló könyvekből s repülnek fehér íveken a fekete betűk. Közben egyre jönnek újabb és újabb emberek. Kezükben kisebb-nagvobb papírtekercsekkel. S ím: Belevetik őket a tűzbe. Hadd égjen! Ott ég 50.000 pengő értékű írás. Mi ez? Mi történt? Nagy dolog történt. Ott él Efézusban akkor Pál apostol. Hirdeti Jézusnak a hatalmát. S Jézus nevének segítségül- hívásával csakugyan csodálatos gyógyításokat végez. Betegek lesznek egészségesekké, gyötrődő lelkek gyógyulnak meg. Mindezt Jézus nevében cselekszi Pál. Mert nagy a hite Jézus erejében és hatalmában. De élt akkor ott hét testvér is. Ské- vánalc hét fia. Ezek a „varázsló testvérek“. Nem hittek Jézusban s az ő erejében. Mégis megkísérelték az ö nevében a gonosz, beteg lelkek kiűzését. BemenBlkl-bú. írja: Farkas Zoltán bácsi. 12 Abból a kívül fekete, béviil fehér va- lamiből is beszélt újra az „erdő-szellem“. Mikor befejezte és az ujjúval ösz- szenyomta azt a fekete-fehér szétnyitott valamit, érdekes dolog következett. Ez tegnap este nem volt. Pár néger felugrott a körből, sikongó jajgatással, köny- nyezve odaborult az „erdő-szellem“ lábához, csókolgatták a ruháját, földbe verték a fejüket, öklükkel ütötték a mellüket és zokogtak, sírtak szinte üvöltöző á:lati kitöréssel. Biki-bú azt gondolta magában: „Ezeket holnap biztosan megtörik a mozsárban!“ S egy kicsit megszeppent. De aztán látta, hogy az „erdő-szellem“ szeme is könnyes lesz, kezével megérinti az előtte vonaglók fejét és halkan beszél hozzájuk. Erre azok megnyugszanak s lassan elcsöndesed- nek. Utána megint mindnyájan összeteszik a kezüket a térdük fölött és az „erdő-szellem“ fejét lehajtva beszél valamit sokáig. Azután aludni tértek. Másnap Biki-bú egész nap az „erdőtek egy beteglelkű, őrülthöz hasonló ember házába s Jézus nevével akartak va- rászlatos csodát tenni. Ámde pórul jártak! Kettőjükre az örült ráugrott, megsebesítette őket. leszaggatta róluk ruhájukat s el kellett menekülniük. Ettől rémültek meg az efézusiak, akik közt sok volt az ilyen babonás varázsló. S ezért dobták tűzbe varázslással foglalkozó titokzatos könyveiket. Jézus nevét mi is segítségül szoktuk hívni. S ez jól van így. Csak mindig hittel ejtsük ki a nevét s bizonnyal rajtunk is segít. Csak hitetlenül ne mondjuk ki nevét, mint az a hét varázsló testvér! Semmiféle varázsláshoz és babonához a keresztyén gyermeknek köze nincs. Ne hallgassunk cigányasszonyok tenyérjóslására. Ne legyünk babonásak, ne féljünk a péntektől és a 13-as számtól. Ne higgyünk nyakláncos függő amulettek és szobrocskák erejében. Istennek és az ö szent Piának, Jézusnak a nevét nem szabad hiába venni! Ez ellen nem lehet büntetés nélkül véteni. Minden babonás mondást, varázslatos írást nekünk is meg kell vetnünk és tűzbe kell dobnunk. Jézus nevét csak tiszta szívvel és igaz hittel szabad kiejtenünk. Kedves Olvasónk! Most, amikor a Kis Harangszó egy időre búcsúzik, tőled szellem“ mellett volt azzal a másik négerrel együtt, akinek a nyelve hasonlított valamit az ö beszédéhez. Kikérdezték Biki-bút alaposan. De ő is kérdezett és sok mindent megtudott. Sőt akkora tudásra tett szert rövid idő alatt, hogy az őserdőben akár egyetemi tanár is lehetett volna belőle. Megértette pl., hogy miért borultak azok az emberek tegnap este olyan borzalmas sírással az erdö- szellem lába elé. Úgy volt az, hogy az „erdő-szellem“ nem is erdőszellem, hanem ember. Ép oly ember, mint Biki- bú, csak nagyon messzi-messzi világból jött, ahol csupa olyan fehér emberek laknak. És pedig azért jött el, mert a fehérek Istene, az igazi Nagy Isten megparancsolta neki, hogy eljöjjön az őserdőbe és az ott lakóknak is megmondja, hogy melyik az igazi Isten. Körülbelül ötször annyi emberrel vágott neki az őserdőnek, mint amennyit Biki- bú talált mellette, de a többiek vagy belepusztultak a borzalmas út fáradalmaiba, vagy visszaszöktek. Már ezek a megmaradtak is zúgolódni kezdtek és követelték, hogy térjenek vissza, mert
