Harangszó, 1935
Kis harangszó
1935. junius 9. KIS HARANOSZÓ 51. oldal. KICSINYEK BIBLIÁJA Márk evangélioma. Boldog, hitotlon. értelmetlen, versengő tanítványok. Június 10. Márk 9:1-6. Érezted-e már valaha a szíved mélyén azt az örömet, hogy milyen jó nekünk Jézussal együtt lenni? Jún. II. Márk 9:7-8. Halgattad-e szívesen Jézust? Vagy csak azért jársz vasárnapi iskolába, mert ezt úgy kívánják tőled? Jún. 12. Márk 9:9-10. Feltámadhatott-e már a te szívedben is Jézus? Jún. 13. Márk 9:11-13. Jézus ma is sokat szenved amiatt, ha csak szájjal tiszteled és nem életeddel. Jún. 14. Márk 9:14-18. Buzdítod társaidat is arra, hogyha bajban vannak, siessenek Jézushoz segítségért, orvoslásért ? Jún. 15. Márk 9:19. Milyen jó, hogy gyakori hitetlenségünk ellenére is megtűr minket Jézus az ö közelében! Jún. 16. Márk 9:20-22. Tudsz-e hinni akkor is Jézusban, ha kérésed nem teljesül azonnal? Jún. 17. Márk 9:23. Hidd el, hogy Jézus akkor is tud segíteni, amikor már föidi értelemmel mindent elveszettnek gondolunk. Jún. 18. Márk 9:24. Hitetlen szivedet hívő szívvé formálja Jézus, ha ezért kitartóan, buzgón könyörögsz hozzá. Jún. 19. Márk 9:25-29. Hivő szívből fakadt imáidra ma is csodával felelhet Jézus. Jún. 20. Márk 9:30-32. Ha valami érthetetlen előtted, te ne félj megkérdezni Jézust! Igéjéből világosságot nyersz. Jún. 21. Márk 9:33-34. Nem vagy Jézus igazi követője, ha még azon versengsz, hogy te különb vagy másoknál! Jún. 22. Márk 9:35. Ha jó tanuló vagy, ne hivalkodj tehetségeddel, hiszen azt is úgy kaptad! i-égy segítségére a gyöngébbeknek. Jún. 23. Márk 9:36-37. Ne nézd le a kicsinyeket, gyámoltalanokat. Olyan szehallott egy mesét nagyon régen arról, hogy az őserdőben lakik egy nagy ,.erdő-szellem“, az néha-néha kilátogat az erdőből, elviszi a kisgyermekeket s azok lesznek a szolgái. Ez igen szöget ütött Biki-bú buksijában. „Haza már úgyse mehetek, — elmélkedett, — itt az őserdőben meg mihez kezdjek? Legjobb volna beállani a Nagy Szellem szolgájának“. A napfény már dúsan és smaragdzölden szűrődött át a lombokon, mikor Biki-bú felébredt. Egy kicsit kitornázta magát az ágakon és keresett reggelire gyümölcsöt, meg különféle madártojásokat. Aztán az első dolga volt utána kémlelni, ott van-e még az „erdő-szellem“, ahol tegnap? Alig megy egy kissé közelebb, nagy döngetést, nyikorgást, csörtetést hall abból az irányból. Erre megszeppent s inába szállt a bátorsága. Pedig szentül elhatározta, hogy odamegy és felajánlja a szolgálatát az „erdő-szellemnek“. De hátha most töri porrá mozsárban, akiket tegnap nála látott. Mert hallott egy olyan mesét is, hogy azért van sok falu a világon, mert a Nagy Szellem mindig összetör egy mozsárban egy csomó embert, aztán elveti a földbe s kikel belőle egy új falu teli emberrel. Nem is mert odamenni, hanem megfordult és sietve igyekezett más irányba. Ment, csatangolt, űzte az apró kedvteléseit, de az „erdő-szellemet“ sehogy- se tudta kiverni a koponyájából. Minduntalan csak ahhoz tértek vissza a gondolatai. Jó délután volt. amikor egyszerre csak újra meghallotta a kopácso- lást. Az első pillanatban menekülni akart, de a kíváncsiság fúrta az oldalát s visszafordult. „Megnézem, milyen az a nagy mozsár." Nagy-nagy óvatosan, észrevétlenül kúszott előre. Borzasztóan vigyázott, hogy még egy levélke se zör- renjen meg alatta, mert ha az „erdő- szellem“ észre veszi, menten belekerül a mozsárba ö is. A zaj mindig erősödött, de egyre ke- vésbbé hasonlított a mozsártöréshez. Inkább olyan volt. mint mikor fákat vágnak ki, erdőt irtanak. S tényleg, ahogy közel ért, látja ám, hogy a tegnap látott magafajtájú négerek nagyban ütik, vágják, fűrészelik az erdőt. Biki-búnak megkönnyebbült a szíve. Akkor mégis csak van szüksége szolgára az „erdő-szellemnek“. „Ódamegyek" — határozta el újból. De könnyebb az ilyet elhatározni, mint véghez vinni. Csak ácsorgott, figyelt lefelé, de nem mert leszállni a magasból, a lombok biztos fedezékéből. Pedig egypárszor látta magát a fehér „erdő-szellemet“ is. Lassan leszállt az este. A kopácsolás abbamaradt. Középen kigyúlladt a tűz.
