Harangszó, 1935
Kis harangszó
1935. május 19. KIS HARANOSZÓ 43. oldal. KICSINYEK i; BIBLIÁJA 1 Márk evangélioma. Jézus csodál lesz, ha hitet Iái. Máj. 20. Márk 7, 24-26. Te is sokat hallottál már Jézusról. Vájjon kértél-e már Tőle segítséget?! Máj. 21. Márk 7, 27-28. A legkisebb, a leggyengébb is kérheti segítségét. Máj. 22. Márk 7, 29-30. Ha hiszed, hogy meghallgatta kérésedet Jézus, hamar megtapasztalod, hogy teljesíti is azt. Máj. 23. Márk 7, 31-32. Jézus azokról a barátaidról sem mondott le, akikről rosszaságuk miatt a tanító bácsi talán már lemondott. Vidd te ezeket Jézushoz imádságaidban. Máj. 24. Márk 7, 33-34. Jézus kiválaszt téged gyerektársaid tömegéből, öriiltél-e ennek és engedelmeskedsz-e Jézusnak? Máj. 25. Márk 7, 35-36. Mikor segítesz valakin, tudsz-e örülni annak, hogy senki sem látta? Máj. 26. Márk 7, 37. Ha Jézusra bízod magad, nyugodt légy, mert Ö „mindent jól cselekedett“. Máj. 27. Márk 8, 1-3. Jézusnak gondja van tanítványai eledelére is. Ne félj, ha kevésnek látszik otthon a kenyér. Máj. 28. Márk 8, 4. Te ne azt kérdezd, hogy ki és honnan segítsen megszorult pajtásodon, hanem a tiedből, te adj és segíts! Máj. 29. Márk 8, 5-9. Köszönd meg Istennek azt a keveset, amit adott s meglátod, hogy még felesleged is marad. Máj. 30. Márk 8, 10-13. Megkísérted Jézust akkor is, ha arra kéred, hogy a tegnap meg nem tanult leckédből jól felelj! Máj. 31. Márk 8, 14-15. Jézusnak vannak ellenségei a te barátaid között is. Vigyázz, hogy a rossz né ragadjon róluk reád. Jón. 1. Márk 8, 16-21. Ne légy keményszívű, ha már megtapasztalod, hogy Jézus örömmel segít annak, aki hívja. Jún. 2. Márk 8, 22-26. Te is ilyen vak voltál, de Jézus fokozatosan felnyitja szemedet. Égyre többet látsz meg a bibliában az Ö csodálatos dolgaiból. Kneffel Pál h. A konfirmandusok előkészületére Isten áldó kegyelmét kérjük. — B. I. rilla annál jobban vigyorgott. Kedveskedő gyügyögéssel fogta hatalmas karjai közé, mint az anyák a kis csecsemőt. Biki-búnak még a csontjai is ropogtak tőle. Aztán letette a puha fészekbe, maga mögé nyúlt s érett banánt kapott elő. Szakértelemmel lehántotta a külső zöld héját, aztán vigyorogva harapott belőle egyet, a többit meg Biki-bú szájába tömte. Csak úgy fuldoklóit tőle, de nyelte, nyelte, hogy beléje ne szoruljon a szusz. Szinte emberies kacagás tört ki a gorillából, mikor látta, hogyan nyeli Biki-bú a banánt. Újat kapott elő s mire Biki-bú lenyomkodta az utolsó falatot, már tömködte is a szájába a következőt. Azután nedvdús, narancsféle gyümölcsökkel táplálta. Nemsokára úgy feszült már Biki-bú gyomra, mint a dob. Erre két karját a szája elé tartotta s nem fogadott el semmi többet. A gorillamama hamar megértette újonnan fogadott csecsemője kívánságát, eldobta a kezében lévő gyümölcsöt és ismét ölbe kapta Biki-bút. Nekitámasztotta a hátát a faóriás kérges bőrének s lassan ringatta ölében. Még valami dudolásféle mormogást is hallatott. Biki-bú szép csendesen tényleg el is szenderedett a nagy kimerültségtől. De, hát hová is jutott ez a Biki-bú? — kérditek, úgy-e, mindannyian. No, hogy ki ne fúrja az oldalatokat a kíváncsiság, hát megmondom. Valami csodálatos módon az egyik őserdei óriásfák tetején fészkelő gorilla mamának meghalt a kis gorilla csecsemője. Elment gyümölcsöt szedni, aközben a kis gorilla fiú kipottyant a fészekből és lehullott az őserdő fenekére halálra zúzottan. A gorilla mama kétségbeesett sírásba kezdett, mikor hazajött, aztán elindult a csemetéje keresésére. Már két nap óta kereste, mikor Biki- búra rábukkant. Épen a legjobb pillanatban. Az üldözők szemeláttára kapta a hóna alá és egy-kettőre eltűnt az ágak
