Harangszó, 1935

Kis harangszó

1935 március 17.

KIS HARANGSZÓ

23. oldal.

HAZASZERETET.

Hova lett nagyságod, Dicsőséged, hazám ? Elsodorta az ár Mindörökre talán ?

Hol van a békesség ? Hol van a szeretet ? Bábel is leomlott, Tagadni nem lehet

Nem volt egyetértés. Magyar magyart ölte. A sáskahadaknak Nem állott elébe.

Itt van a dicsőség,

Itt van eltemetve, Nyomor és küzdelem Szakadt a nemzetre.

KICSINYEK BIBLIÁJA

Márk evangélioma.

Jézus tanítványai.

Március 18. Márk 3:13. Jézus megválogatja azokat, akiket magához hív. Ez kitüntetés. Mint az iskolában, amikor a tanító úr kiválogatja a legjobb gyerekeket. Szomorúság kimaradni a választottak közül.

Márc. 19. Márk. 3:14. öröm azok között lenni, akiket Jézus többre akar megtanítani.

Márc. 20. Márk 3:15. Jézus igaz tanítványai többet tehetnek, mint a tőle távolállók. Ha nem is orvosok, gyógyíthatnak. Ha nem is hősök, bírókra kelhetnek a legerősebb ellenséggel, az ördöggel.

Márc. 21. Márk 3:16. Simon uj nevet kap. Élete most nagyot változott. Olvasd

De elég! Ébredjünk, | Nézzünk a nagy múltra:

A magyar nem lehet Leigdzott szolga. I

Szabad volt, önálló,

Ne legyen gyámatyja; Trianon bűneit Űzze a pokolba I

Balázs

| Békesség, szeretet Megerősít arra, Élni-halni tudjunk: Kívánja a haza!

Igen, ha belátja Minden egyes honfi, Hogy kell a hazáért Vérrel is áldozni. József középisk. tanuló.

el: I. Mózes 32:28., János jelenései 2:17. versét.

Márc. 22. Márk 3:17. Zebedeus fiai is egy emlékeztető nevet kapnak, hogy soha többé ne legyenek szeretetlenek. (Lukács 9:54.)

Márc. 23. Márk 3:18. Próbálj elgondolkozni azon, hogy ezekkel a kevésbbé ismert nevű tanítványokkal hol találkoztál már?

Márc. 24. Márk 3:19. A mostani böjti idő arról a szomorúságról beszél, melyet a hálátlan, áruló ember Jézusnak szerez. Judások még ma is vannak.

Márc. 25. Márk 3:20-21. A bibliában sokszor olvassuk, hogy ahol Jézus megjelent, sokan mentek hozzá. így van-e a ti gyermekistentiszteleteteken, a vasárnapi iskolában is?

Márc. 26. Márk 3:22-23. Jézus minden munkájához egyedül Istent hívta segítségül. Az ördöggel nem társult.

Márc. 27. Márk 3:24-25. Ha mi veszekszünk egymással, az Isten sohasem örülhet. Csak a Sátán boldog. Kinek akarsz te örömet szerezni?

nők vermében, a kis Biki-bú esetéről is többet tudna mondani.

Szegény Biki-bú nem tudta megérteni, mért kapja az ölébe az édesanyja, mért csókolgatja sírva, mért rohannak oda a testvérei, mért táncolják körül szörnyű diadalordítással? Csak bámult kerekre nyitott szemmel, hogy mért özönlik oda a falu, a tüskebokorka mellé, mért csipkedik az arcát, mért kapják fel a levegőbe s rázogatják kacagva még a komoly, harcos férfiak, sőt maga a törzsfőnök is? Nem értett szegény egy árva szót se az egész zenebonából. Nem is nagyon törte hát a fejét rajta, hanem egész igyekezettel nekilátott annak az édes banándarabnak a szopoga- tásához, amelyet valamelyik néni nyomott a markába a nagy zűrzavarban.

Híres gyerek lett a faluban a kis Biki-bú. Még azt is megjósolták róla, hogy törzsfönök lesz belőle. No, hiszen nem volt ám nehéz ezt megjósolni. Mindig a legerősebb ember volt a törzsfőnök, Biki-bú meg már gyermekkorában is olyan vasgyúró volt, mint annak a rendje. Alig látszott ki a földből, már elleste a testvéreitől az élelmiszerkeresés művészetét. Kisebb madárnak lehetett nézni a fa tetején, de már 8—10 méter magas fákra is felmászott. Pláne aztán, hogy nőtt! Egy gyermek se tudott úgy bánni a nyíllal, mint ö. Röptében is lelőtte a madarat. Legjobban ismerte a madárfészkeket. Édesanyjának ö vitte haza a legtöbb tojást. Pálmafamászásban mindig első volt. A dárdahajításban már az öregekkel is kiállt ver-