Harangszó, 1935
Kis harangszó
Gyémánt-csúszkának ki hallotta hírét? A gyémánt-csuszka sohasem olvad, legmeszebbre röpit s fölfelé is visz. Akkor tudtuk meg, hogy ilyen is van, amikor kis tanítványaimmal olvastuk a Sulyok Dani versét. Úgy állt előttünk, mint aki otthagyta a rossz pajtásait, akik az útszéli csuszkán fennakadtak s elhagyták emiatt a vasárnapi iskolát. Akkor tudtuk meg, hogy a pokolnak is van csuszkája, amely lefelé visz s csak önző életre tanít. — Megszólalt ezután egy kétfiilléres, melyet a kis Üdíts a M. Gy. Sz.-re hozott. „Nemrég még egy szép bundás úrinő kezében voltam. Az oda adott egy koldusnak, aki mindjárt bevitt egy másik társammal a pálinkás boltba. Ekkor jutottam a legszomorúbb csuszkára. Pálinka képében csúsztam be a szegény részeges koldus re- szelös torkán. Azután nem tudom kinek a kezébe kerültem. De most boldog vagyok, hogy itt lehetek. Tudom most rákerülök a gyémánt-csuszkára. Ez mesz- sze kivisz engem. Talán Kínába, a Kunszt Irén néni Mártonkájához, talán máshova? Annyi bizonyos, hogy a végén fel visz a mennyországba, mert ott vég-' zödik a Sulyok Dani. meg a missziói két-. Márk evangélioma. ,Az áldott orvos közeleg.“ Febr. 4 Márk 1:21—22. Jézus legyen a te igazi tanítód. Vájjon te milyen tanuló vagy az ő iskolájában? Febr. 5. Márk. 1:23-24. Te mit mondasz Jézusnak, amikor hiv téged? Félsz-e tőle és elküldöd magadtól, avagy szereted őt egész szíveddel? Febr. 6. Márk 1:25-26. Még a gonosz is engedelmeskedik Jézusnak. Lehetsz-e te engedetlen Iránta és azok iránt, akiket ő adott neked ajándékul: szüleid és tanítóid iránt? Febr. 7. Márk 1:27-28. Krisztus egy szavával megtudná hajlítani a térded. De Ő azt várja, hogy önként, te magad add oda Neki a szíved. Febr. 8. Márk 1:29-31. Krisztus minden rászorulón segített. Te pedig épen tegnap kiildted cl magadtól'testvérkédet, amikor arra kért, hogy építsél neki várat. Febr. 9. Márk 1:32-33. Elszoktál-e gára súrolva, vagy fényesre kefélve a padlójuk. Dehogy. Nagyobbacska lyukai ásnak a földbe, visznek bele szénát, beteregetik elejtett vadállatok lenyúzotl bőrével, szárított fűből font szőnyegekkel, aztán sásból, nádból hegyes süvegformát építenek föléje és kész a négerkunyhó. Nem alusznak ám szép fehér vetett ágyban, sodronyon és matracon hanem ott henteregnek a földön a bőrökön. Ki hol éri, mint a kismalacok az ólban. Akkora helyen, mint nálunk egymásmellé tett két ágy, sokszor 15 kis néger is megbúvik. Ruhájuk sincs ám olyan, mint nektek. Szép tisztára mosott kivasalt, hozzátok simuló, puha ruhák Majdnem mezítelenül járnak. Csak épen hogy a derekukra akasztanak valami kis rongydarabot, vagy szárított fűből főni rostos félkötényforma köriilkötőt. (Nana, ti huncutok, ti most azt gondoljátok magatokban, miilyen jó is nekik, réggé nem kell öltözködni. Pedig szegény néger gyermekek, de elfogadnák a ti vastag nadrágtokat, jó kis kabátkátokat, vagy épen a cipőtöket, amikor ott kell járkálniok a tüskebokrok között s a tüske nem a ruhájukba, de a bőrükbe akad meg!) Meg aztán mit csinálnátok ti ott uzsonna, meg ebéd idején? Nem tálalják ám az ebédet az asztalira, hanem kizavarja őket az anyukájuk a mezőre: „Menjetek, keressetek magatoknak ebédet!“ Hiszen az ebéd tényleg ott is van a mezőn, meg az erdőben, de jó magasan a banánfák és kókuszpálmák tetején. De némelyik fa magasabb, mint nálunk a kétemeletes ház. Mit csinálnátok, ha nektek is minden evéskor ilyen magasra kéne felmászni az ennivalótokért? Hát még, ha az erdőbe mennek! Ott bizony sokszor előfordul, hogy nem ők találnak ennivalót, hanem őket találják ennivalónak valami csúnya erdei vadállat vagy kígyó. (Folytatjuk ) fillér gyémánt-csuszkája.“ A gyémántcsuszkához igen szépen illik egy ige: 73. Zsolt. 25. vers. Ki tudna rá még más illő inrpf? G.
