Harangszó, 1935
Kis harangszó
19S5 január 20. KIS HARANGSZÓ 7. oldal. Jolán: Hát dehogy nem. Éppen ma is vettem. Irén: Na és mit gondolsz, nem tudnád te nélkülözni egy-kétszer? Feltétlenül szükséges, hogy te cukrot egyél? Jolán: Hát miért volna szükséges? Dehát olyan finom a töltött csokoládé s én úgy szeretem. Terus: Én is szeretem ám! De egyszer, mikor a tanítónéni mondta, hogy próbáljunk lemondani róla s azt a pénzt inkább adjuk a pogányok részére, gondoltam, megpróbálom. Először bizony olyan nehezen ment. Nehezen akart a pénz a zsebemben maradni. Jobb szerettem volna cukrot venni. De aztán mégis legyőztem magamat s beletettem a missziói perselybe. Nem is gon- -------t döföd, milyen jó érzés | [ ■■■#■ volt az. Másodszor már ‘ — könnyebben ment. Most pedig már örömmel teszem bele, ha van egy- pár fillérem. I'us: Én is így voltam. Jolán: Ez igazán nagyon szép, gyerekek, én is megpróbálom, hátha sikerül nekem is. Irén: Jaj de örülök, hogy már te is így beszélsz! Dóra: És milyen sok érdekes és sokszor bizony szomorú dolgot tudunk meg mi a pogányokról. Mert minden vasárnapi iskolai óra végén olvas, vagy mesél a tanítónéni nekünk a pogányokról. Úgy nevezzük ezt, hogy missziói negyedóra. Ha eljönnél te is, mennyi- mindent megtanulhatnál a pogányokró1. S megszeretnéd őket. Jöjj velünk! Jolán: Igen megyek véletek! Látom, Ilus: Akkor most megtanítunk egy szép külmissziói énekre. Énekeljünk! (Éneklik: „Grönland jeges vidéki“ kezdetű éneket.) (Vége) Szolldr Irén néni GRÖNLAND JEGES VIDÉKI... m4j=e lálgatásban, hogy mit vittek a pásztorok. Egy szépen kikészített báránybőrt, hogy ne legyen olyan bökös a hely a szalmán
