Harangszó, 1935

1935-12-01 / 49. szám

406. HARANGSZÓ 1935 december 1. Az anglikán egyház World wide wit­ness (Bizonyságtétel az egész világon) címen 136 oldalas évi jelentést adott ki, a kenterböri érsek előszavával. Az ang­likán egyház hivatalos missziói szerve az egész földkeregségre kiterjedő háló­zattal 105 különböző területen végez missziói munkát. A beszámolóból minket az a rész ér­dekel legjobban, amely a közel keleti misszióról szól. „Európa ma belekerült a misszió frontharcába. Nemcsak azért, mert a zsidó faj nagy többsége itt lakik. Hanem azért, mert maguknak a keresztyén egy­házaknak is kemény harcot kell folytat- niok ellenséges erőkkel. Európa ma az újjáéledt harcos pogányság színtere. A különböző országokban tapasztalható, túlzott nemzetieskedés káros a misszió­ra. Példa rá Németország. Oroszország kimondottan vallásellenes. A német if­júság és munkásság között a következő röpiratot terjesztették: „A poeánv szó ránk nézve nem sértés, hanem díszitó jelző. Büszkék vaevunk a mi német pogánysá­gunkra. A mi szent földünk többé nem Róma és Palesztina; nekünk egy szent földünk van : Német­ország. — Mi nem hiszünk többé a Szentiélekben, mi hiszünk a szent vérben. — Kinek az ereiben zsidó vér folyik, egyházi hivatalt nem viselhet — Ma sem Pál apostol, de lézus sem lehetne az egyház papja, de még egyházfija sem. — A zsldós keresz- tyénség lényege á bűn és megbocsátás, a német pogányság lényege a vér és becsület.“ A zsidógyűlölet mindenütt fellobo­gott. Ennek egyik eredménye az. hogv újra megteltek rég kiürült zsinagógák. A nemzetközi zsidóság a keresztvén egy­házét megszégyenítő áldozatkészséggel gondoskodott a maga menekültjeiről. Igen megnehezedett a keresztyén misz- szió a mohamedán országokban. Török­országban és Iránban tilos idegeneknek az elemi iskolában tanítani. Elképzelhet­jük. hogy mit jelent ez a törvény a misz- sziói iskolákra nézve. Szíriában tilos a mohamedánnak vallását elhagyni. Errt- reába az olasz kormány csak olasz és római katolikus misszionáriusokat en­ged be. Az asszír keresztyénség pusztu- lóban van. De biztató sugarak is ra­gyognak az éjszakában. Iskolák, temp­lomok épülnek a missziói mezőkön s megy előre folyvást a Krisztus ügye.“ Az anglikán misszió az elmúlt évben 37,008.9818 pengőt fordított világszerte a misszióra. Adventi fohász. Kereszten, vérrel fölkent Királyunk: Krisztus, Megváltónk, epedve várunk! Ha testben jönnél, latroknak keze, Most is kajánul fölfeszltene. Mégis telkedben kész a bocsánat, Istenen kívül nincs szentebb nálad! Ádventi szívvel várnak a jobbak, Szent igéddel hozz üdvöt azoknak; De a veszendő lelket se vesd el. Erősítsd, gyógyítsd istenkezeddel. Csodákat tettél egykoron Urunk; Tégy csodát most is .. . és megújulunk! Te látod Uram : pokol van itten. Szeretetedre méltólnép nincsen Égrekiált már a bűn s az átok, Mely uralja e földi világot. Hitét kiölte egy őrült eszme, Hogy boldogságát vérben keresse. Itt nyomor slkong, ott bőség nevet, De se itt, se ott nincsen szeretet. „Ki-ki magának* — ilyen elv járja... Ki hallgat a szent bibliára? Istenháza, ha félig telt — c'soda : De hányat nem az .ige" vonz oda ? Nincs hit, nincs remény, nincs szeretet. ■ . Mitől legyen hát: szív s lélek meleg? Meleg! — amiből: élet s üdv fakad; De elpusztítja u b ünsa r jakot. Óh jöjj Krisztusunk s jöjjenek veled — Szent tűzzel: a Hit, Remény, Szeretet! Egyed Dávid. A hit. Voltaképpen nincs hitetlen ember. A gazda azért vet, mert hiszi, hogy aratni fog ott, ahol vetett. A kereskedő azért fektet be, mert h i s z i, hogy nye­reséggel fogja viszontlátni a pénzét. Minden ember hisz valamiben. Kü­lönbség csak az, hogy az egyik múlan­dó, veszendő csalfa dolgokban hisz, a másik pedig Istenben, ki örök és soha meg nem csal. Ezrével járnak köztünk emberek, akik csalatkoztak önmaguk­ban, pénzükben, szerencséjükben, vagy cimboráikban, de ki csalatkozott már valaha Istenben? Imádságos vigyázással őrizd hát Is­tentől kapott hitedet. Az élet sok min­dent elvehet tőlünk. Elveheti a kenye­rünket s adhat helyébe koplalást, elve­heti ifjúságunkat s adhat helyébe meg­rokkant öregséget, elveheti az egészsé­günket s lefektethet nyavalyákkal bélelt betegágyra, elveheti a jóhirneviinket s adhat helyette gyalázatot, ha hitünket megtartottuk, akkor megmaradt még a legdrágább kincsünk. Nem az a • legszá- nandóbb ember, akinek nincs kenyere, egészsége, jóhirneve, hanem az. akinek nincs hite. Az ilyen ember kitépett- szárnyú madárként a föld porában ver­gődik, holott szárnyalhatna csodálatos magasságokban Isten felé. A Krisztusban Istentől kapott hit ez életben erő, a másik életben üdvösség. OLVASSUK A BIBLIÁT. Krisztusvárás. December 2. Ézsaiás 63. 15—17. Kö­nyörgésben nyilatkozik meg az Istent félő és szerető szív epekedése a megváltás iránt. Sem származásban, sem nemzet­ségben, sem semmi másban nem bízik. Csak abban az egyben: Isten a mi Atyánk! Az atya pedig gyermekét veszni nem hagyja. így könyörgött erős bizo- dalommal a Krisztus előtti ember. Meg­látszik bizonnyal mi rajtunk, a mi ád­venti imádságainkon, hogy vágyódunk-e Krisztus után! December 3. Ézs. 9. 1—7. Reménységgel, élő nagy reménységgel tekint előre a megváltásban bízó szív. A jelennek bár­mily sötétsége nem teszi sötétenlátóvá. Sőt, annál erősebb, annál határozottabb lesz a reménysége. Mert a sötétség fe­lett ott látja már az örök fényt, amely még a halál völgyének árnyékát is el­oszlatja. Van-e ilyen ereje ádventi örö­münknek, ádventi reménységünknek, nekünk, kiknek az ígért gyermek már megszületett? December 4. Ézs. 57. 14—19. Alázatos­sággal telik el a Megváltót váró szív. Tudja, hogy egyengetni kell az Urnák az útját. A kevélység megbotránkoztatja, a hival­kodás visszatartja, a felfuvalkodás el­riasztja. Az alázatosság pedig levonja, levonzza a magasságból, sima, kedves utat nyújt az Úrnak. Az alázatos szív ádventi hangja így szól: Jöjj, Megvál­tóm, nekem szükségem van rád, mert nélküled elvesztem! December 5. Ézs. 48. 17—22. Békességet akar nyújtani az Ur a megváltás által, békességet a háborgó, fájó léleknek. Ez a legdrágább, legszentebb ajándéka. És a keresztyén öröm legtisztább forrása. Jézus eljövetele az istenteleneknek hábo­rúságot, botránkozást, követőinek szent lelki békét hozott és hoz. Úgy tekint­hetsz-e feléje, úgy várhatod-e, mint meg­békélt szíved fejedelmét? December 6. Mikeás 7. 18—20. Biinbánat és bűnbocsánat gyümölcse lelki békes­ségünk. Bűnbánatra bűnök bocsánatának zálogát adta Isten az ö Fiában és adja ma is Benne. Bünbánattal járulunk eléje, mert tudjuk, hogy nem a bűnös halálá­nak örvend a mi Urunk, hanem irgal­masságban gyönyörködik. December 7 Habakuk 2. 1 — 4. Hitet kíván, vár az Ur. Hosszú-hosszú, gyöt- relmes várakozásban eltelt idők után üzeni a vágyakozóknak, várakozóknak, hogy ne ingadozzanak, mert amit meg­ígért, az elkövetkezik. Áldjuk ádventben, hogy mint ígérte, meg is cselekedte meg­váltásunkat'és szívünkbe véssük: Hit ál­tal tartatunk meg. December 8. Malakiás 3. 1—5. Tisztasá­got sürget az Isten igéje az Úr számára. Tisztaságot kíván Krisztus megjelenése. Eljött műiden emberhez, betér a bűnö­sökhöz, de azért, hogy megtisztuljanak. Szállást csak ott vesz, ahol marasztalja a tisztaság. Legyen gondunk arra, hogy Krisztus eljövetele ne ítéletet jelentsen számunkra, hanem örvendetes betérést és boldog nálunkmaradást! Kóts Lajos­KARCOLATOK. Templomi nóiázás. Lakodalmak alkalmával sok he­lyen mértéktelenül sok bort fo­gyasztanak falusi magyarjaink. Baj. Komolyabb, csendesebb lég­körben kellene a családalapítás fontos alkalmát megünnepelni. Még nagyobb baj az, mikor már esküvő előtt is isznak a vendé­gek. Egyik falusi gyülekezetünk­ben benn volt már az esküvői kö­zönség a templomban, szól az Is­ten igéje és az áldás, mikor az utolsó púdban néhány már elázott lakodalmas legény magáról és a hely szentségéről megfeledkezve, borgőzös hangon rágyújt d nótára: „Nem házasodom meg soha, Nem leszek asszony bolondja.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom