Harangszó, 1935

1935-11-10 / 46. szám

380 HARANGSZÓ 1935 november 10. alamizsnát, hogy a nyomorúságon segít­sen, de nem azért, hogy a restséget le­gelőre hajtsa. * A gazdagot és szegényt egyformán mezítelenül fogadja a föld, mindkettőre vár a halál. Sem a szegény földre vetett fekvőhelyén, sem a gazdag ezüstveretű ágyán nem ijesztheti el. * A jó ember szabad, még ha szolga­ként kell is szolgálnia. A gonosz ember pedig akkor is szolga, ha uralkodik és pedig nem egyetlenegy emberé, hanem ami súlyosabb, annyi úré, ahány bűne van. * Két fogalom van: ember és bűnös. Az embert Isten alkotta, az ember maga magát tette bűnössé. Az ember alkotása menjen tönkre, Isten alkotása legyen szabaddá. * Sokan nem szégyellik, amikor bűnt követnek el, de szégyelnek bocsánatot kérni. * Aki elküldte az ártat­lan Bárányt, hogy meg- ölettessék, az bárányt csinált a farkasokból. Ez a kegyelem. * Hogyan lehet igazság olyan emberek szájában, akiknek szivét a bűn megcsalja! Senki se ké­telkedjék a bűnök bo­csánatában, hiszen azok is megtapasztalták, akik Jézust megölték. * Isten a bűnről úgy intézkedett, hogy ami a bűnöző embereknek gyö­nyörűségül szolgál, az eszköz legyen a büntető Ür kezében. * A Szentlélek ellen az vétkezik, aki élete vé­géig nem akar hinni Krisztusban. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az Ür téved. * Miért csodálkoznak, hogy az Ur vizet öntött egy tálba a tanítványok lábának megmosására, hiszen vérét a földre csor­gatta, a bűnösök tisztátalanságának el­törlésére. * Hidd, hogy jó az, amiben a jóságos Isten gyönyörködik. * Nem lesz ember, aki az ítéletkor hi­tetlenségével védekezhessék. * Az ember megúnja az ételt, italt, színjátékot, ezt vagy azt a dolgot; de az egészséget sohsem únja meg! Az em­ber sohsem únja meg odafent a szerete- tet, hallhatatlanságot, örökkévalóságot. * Isten kegyelme eljö az egyik ember­hez és a másikhoz nem, ennek oka lehet rejtett, de nem igazságtalan. * Ami itt elrejtetett előlünk, ott nyil­vánvalóvá lesz. Összeállította: Záránál Attila. Méri megyeit én templomba altkor Is, $a esik az eső ? 1. Mert Isten egyformán megáldotta és megszentelte az Ö napját és nem tett kivételt az esős vasárnapokkal. 2. Mert a lelkészemtől is elvárom, hogy esős napon is szolgáljon és megütköz­ném azon, ha az időjárás miatt nem tartana istentiszteletet. 3. Mert távollétemmel elmulaszthatok olyan igehirdetést, amelyre éppen akkor ne­kem van szükségem. 4. Mert esős vasárnapon, mikor sokan el­maradnak nagyobb szükség van az én jelenlétemre, mint szép időben, mikor úgyis tele a templom. 5. Mert éppen ilyenkor van szükség a jó példára. 6. Mert az esős idő nem szokott vissza­tartani minket sem a munkától, sem a szórakozástól. A nagydémi templom. 7. Mert az eső miatti távolmaradás leg­többször csak ürügy. 8. Mert az ige után való kivánkozásom nem lehet a barométer emelkedésének vagy sülyedésének függvénye. 9. Mert nem tudhatom, hogy az Ur hány vasárnapot engedélyez még nekem e földön. 10. Mert a Krisztus sokkal több kellemet­lenséget is elhordozott értem. The Lutheran. NE FÉLJ TE KISHITŰ. .. ! A nagy világon csak múló porszem vagyok, S szántanak át rajtam kegyetlen viharok. Ronggyá tépik szivem, megvérzik a lelkem, Elfelejtetik, hogy élsz még te Istenem. Zúgolódás hangja gyűlik ajakamra, Homályosul bennem Teremtöm alakja. Ekkor egy égi kéz érinti homlokom „Ne félj te kishitű, reád is van gondom !“ Kelényi (Kolonics) Ferenc. A nagydémí leányegyház. A lovászpatonai régi evang. gyüleke­zet filiája Nagydém. Maga a kisközség több evang. nemes családnak: a Mihá- lyaknak, Ihászoknak, Berzsenyieknek, Káldyaknak fészke volt, de ma már csak a Mihály-családnak élnek itt egyenes le­származottjai. A szomszédos Kisdémpuszta azért említésre méltó, mert ez volt Kossuth feleségének, Meszlényi Teréziának szü­lőhelye. Itt tartották — nem mint sokan hiszik, esküvőjüket —, hanem eljegyzé­süket. ftt kezdődhetett az a szoros ba­rátság, amely Kossuthot és Ihász Dánielt összefűzte. A nagydémi leány egyház 1752-ben alakult. Alapítója Ihász Imre földbirto­kos és felesége Kalmár Éva volt. Első imaháza és tanítólakása zálogos birto­kon lévén vesztett per következtében 1831-ben kath. kézre került. A templomnélkül maradt gyülekeze­tét, amely már-már széjjel oszlott, Ihász Sándor keltette életre, amennyiben 1832- ben a többi nemes csa­lád és egyszerű hívő 900 forintos hozzájárulása mellett nagy áldozattal új templomot és iskolát építte­tett. Ezt a templomot 1857- ben Ihász János vezetésével és jórészt az ö áldozat- készségével megnagyob­bították és harangláb helyett tornyot emeltek eléje. Ugyancsak Ihász János javíttatta és tette egészségesebbé, világo­sabbá az iskolát, a temp­lomteret befásíttatta s azt is, az iskola és taní­tólak udvarát is bekerít- tette. Első harangjuk üveg­harang volt, amelyet a Mihály-család szívessé­géből használtak. Később ércharangot öntettek a kát. hívekkel együtt, akiktől aztán a harangot megváltották. 1857-ben a Mihály-család második harangot ön­tetett a gyülekezet számára. Az Ihász-család Hathalomra és Pát- kára költözvén, utánuk a gyülekezet ve­zetője Mihály Sándor földbirtokos lett, akit buzgóságban és áldozatkészségben utódai követtek. A mai iskolát 1873-ban építtette a gyülekezet. Az építésben és felszerelés­ben ugyancsak a Mihály-család szerzett legnagyobb érdemet. Ez a család ma is a legmelegebben szivén viseli a kis gyülekezet sorsát. A háború óta felavatott új harang beszer­zésében is övék, főként a javakorában elhunyt Mihály István felügyelőé az ér­dem. Nem lehet említés nélkül hagyni bol­dog emlékű Ihász Lajos hathalmi föld- birtokost és egyházkerületi felügyelőt sem, aki bár területileg nem tartozott Nagydémhez, mindig készséggel hozzá­járult terheihez s erre örökbe fogadott fiát: a Jókay-csaiád sarját: Jókay-Ihász Miklós ref. vallású földbirtokost is köte­lezte. Nem is tudna ez a 156 lelket szám-

Next

/
Oldalképek
Tartalom