Harangszó, 1935
1935-11-03 / 45. szám
HAßANGSZÖ 1933 november 3. 372. A nagy hatást keltett székfoglaló beszéd után a különböző egyházi és világi intézmények köszöntötték az új püspököt, aki együttesen válaszolt az áldáskívánságokra, majd imával befejezte a nagyszabású és mindvégig lelkes hangulatú közgyűlést. A budafoki templom. A budafoki evangélikus egyház nov. 3.-án templomavatás ellőtt áll és így megragadjuk ez alkalmat, hogy a virágzó egyházközség történetéből egyet- mást közöljünk. A budafoki evangélikus egyház bölcsője tulajdonkép már 1899- ben ringott. Seybold Frigyes akkori tekintélyes ev. polgár kezdeményezésére Winter Rudolf Kossuth Lajos-u. 31. szám alatti lakásán, egy pünkösd vasárnapján tartotta Haypál Benő budai ref. lelkész az első protestáns istentiszteletet Budafokon. Az első pénzbeli adományt — egy koronát — a házigazda egy ifjú rokona, Winter Lajos, az egyház jelenlegi gondnoka, adta. Kb. 22 éven át együtt működött a két protestáns felekezet szeretetben és békességben. Ez idő alatt any- nyira megerősödtek, hogy önállóságra, szétválásra is gondolhattak. A lélekszámra is erősebb reformátusok már néhány év előtt felavathatták templomukat. Az evangélikusokéra most kerül a sor. Az evang. egyház a különválás után eleinte a budapest- kelenföldi egyház fiókjaként működött; de már 1928-ban önálló missziói egyházzá alakult. Ekkor választották meg első lelkészül az akkori vallástanárt, Petrovics Pált és ez időtől fogva kezdődik az egyház rohamos fejlődése. Kitűnő munkatársa volt mindig az egyház felügyelője, Macskássy Sámuel polgármesterhelyettes. Rövid idő alatt sikerült oly alapot összehozni, amellyel a tempiomépítés megindulhatott. Telket és 10.000 pengőt Budafok városa adományozott. Amint ez megvolt, az építés ügye aránylag gyorsan háladt előre. Sándy Gyula műegyetemi tanár készítette a templom terveit. Sándy professzornak ez most már a 22-ik temploma, amit épített. A templom régi magyar és a felvidéki öreg evang. templomok stílusának alapulvételével készült; mindenütt a tulipán és ennek változatai uralkodnak benne. A külső fálazat a legnemesebb pilisszántói terméskőből készült. A karcsú torony 32 méter magas. A templom belső föékessége az oltár. Sötétbarna keményfából szintén magyaros, tulipános stílusban, aranyozott fafaragásokkal (Gácsik István faszobrász ajándékai). Az oltárkép, mely Krisztust a Getsemáné-kertben ábrázolja, Szirtes Lajos rajztanár festménye és ajándéka. Ép úgy ajándék a nagy, 12 ágú csillár Kerécz Ferenctöl és a díszes falikarok egyesektől. Aminthogy ajándékok az ol- tárgyertyatartók, a feszület, a padok, keresztelőmedencej oltár- és szószékterítők, mind-mind, amit az ember ebben a templomban csak láthat és amit a lelkész és gondnok sok fáradságos utánjárással, de egyházunk iránti rendíthetetlen hűséggel és szeretettel összegyűjtöttek. A budafoki evang. egyház hívei hat községben egymástól messze szétszórva élnek. Legyen az új templom összegyűjtő, hazahívó szeretett lelki otthona a szétszórt híveknek! Winter Lajos. Henderson Artur, Anglia volt külügyminisztere, a leszerelési konferencia elhunyt elnöke, methodista prédikátor volt. Célnál. Lásd meg Istenem: Hála szivemen! * * * Éltem legjavát, Éveit, havát — Álmaim álmát, Dicsőség — pálmát; Lényem egészét, Szivem verését — Éjjel, nappalon, Mind-mind od’ adom; Magam-alázón Mindent áldozom : Gyönyört és kincset, — Csakhogy építsek Neked templomot, Hogy lehulljak ott Az oltár alatt S téged áldjalak, Áldjalak térden, Hogy im’, célt értem ! * * * Lásd meg, Istenem: Hála szivemen És áld mindenem! PUrovics Pál. A Mísszíóegyesület mezőberényi konferenciája. 1935. október 19—21. Az utolsó este egy úrinő lépett hozzám: „Ma reggel olyan kedvetlenül mentem a templomba. Nem sokat vártam. De igen megszégyenültem. Eszembe jutott, amit valahol olvastam: Isten országa munkájában csak egy csalódás van; az, hogy sokkal többet kapunk, mint vártunk“. Nem akarjuk ezt a sötétben elhangzott őszinte vallomást görögtűzként meggyujtani és bóknak odatenni a konferencia előadói, vagy rendezői elé. Hogy ' sokan voltak, akik így érezték, az csupán annak köszönhető, hogy Isten szíve csordulásig telten dobog a magyar evangélikus Sión felett s ahol imádkozok és szomjas lelkek vannak, ott a legkisebb érintésre is csodák csurrannak alá a földre. Külső dísz dolgában igazán elmondhatjuk, hogy jóval többet kaptunk, mint vártunk. Emberemlékezet óta nem volt ily messze öszbenyúló nyár a nagy magyar Alföldön. Az állomáson rengeteg ember és kocsisor, magyarruhás leányok, leventék és cserkészek sorfala fogad. A mezőberényi evangélikusok nevében a folyton mosolygós arcú, fáradhatatlan s az egész konferenciát lelki derűjével elárasztó Bárdy Ernő alesperes, Békés vármegye nevében Marschall Ferenc főszolgabíró szól. A gazdagon terített fehér asztaloknál is azt éreztük: jóval többet kapunk, mint amit kértünk. Le sem merjük írni, hogy hány hízott disznót, malacot, szárnyast, tojást és tortát adtak szeretettről a mező- herényi hívek. Csupán az vigasztalt, hogy ami. maradt, azt mindennap a szegények ' és betegek kapták. És maradt is, pedig sokan voltunk. A létszámról is elmondható, hogy több volt, mint vártuk. 50 vidéki résztvevőre számítottunk a konferencia előtt két héttel s a szám elérte a 150-et. Békéscsaba 50, Budapest 12, Szarvas 20, Székesfehérvár 6. Még Mosonmegyéből is, Németh Károly elnökünk gyülekezetéből is volt 3 fiatalember. Ez kb. 400 km.-t jelent. Résztvett 31 lelkész, 15 tanító és tanár, három diakonisszaház: Békéscsaba, Győr, Pozsony képviseletében 13 diakonissza s az előadókat nem tekintve, képviselve volt: Gyoma, Gyula, Mezőtúr, Monor, Tokaj és Vérteskethely. A templomban elmondhattuk, hogy többen voltunk, mint vártuk. A két mezőberényi templom vasárnap ötször telt meg. Szinte állandóan szólt így az ige vasárnap mindkét helyen. Vasárnap este a II. kerületi nagy templomból való kijövetdnél ezt mondja valaki: „Nem tudom, mikor voltunk eny- nyien ebben a templomban.“ Ha hozzávesszük az 5 vidéki helyen tartott isteni A budafoki templom.
