Harangszó, 1935
1935-10-06 / 41. szám
338. HARANGSZÓ 1935. október 6. tézetnek a részvétlenségtöl. Az én kis tanítványomnak a kijelentése: „úgy szeretek adni“, nem más, mint a „Jobb adni, mint venni“ ige, amely valami csodálatos, az ősöktől örökölt drága sajátságképpen ott szunnyad minden evangélikus hívő, de különösen az evangélikus nő lelkében. Csak tudni kell a varázsigét is hozzá, amivel azt életre keltsük. A Gyámintézet birtokában van ennek a varázsigének, amennyiben ő maga is ezt vallja magáénak. Mert hiszen mit tesz? Vagyont gyűjt?... Nagy kamatra pénzt helyez ki?... Ellenszolgáltatást vár?... Csak protekciósaknak ad?... Nem!! Ö szent tékozlásában, ahogy kapja, úgy adja a maga kincseit tovább. Adja, nem protekció, nem kamat, nem viszonzás reményében, de adja jókedvű örömmel, így töltve be az írás szavát: „Adakozzatok jókedvvel, Istentől várván adakozástoknak bőséges jutalmát“. Jobb adni, mint venni! Ezt hirdeti, cselekszi s bizonyságtevő munkájában ezt adja a Gyámintézet. Testvér, aki olvasod a sorokat, próbáld meg vele szemben ugyanezt tenni! Adjál! Ha földi kincseid vannak, azokból, ha lelkiek, adjál azokból, csak ne tétovázz! A közöny vaskérgét ne engedd szívedre tapadni. Óh mert nincs az életben nagyobb boldogság, mint adni, szeretettel adni s nem arathatsz nagyobb diadalt annál, mint mikor a szíved egy halk rezdülésében megérzed, hogy a Krisztus van melletted s az ő csendesen figyelő szemének elismerő áldott tekintete kíséri szíved és kezed minden mozdulatát. irányi kamillne az Ev. Papnék Orsz. Szövetségének főtitkára. A gátra ifjúság! Egyházunk sokat vár az ifjúságtól. De nemcsak a jövőben akar szép tetteket és felemelő cselekedeteket látni, hanem a jelenben is. Egy ilyen ügy, amelyben egyházunk sokat vár, e kis lap által képviselt gyámintézeti gondolat. Mi a gyámintézet? Lényege is és a célkitűzése is benne van a nevében. Kinek kell gyám? A gyengének, az apátlan-anyát- lannak, a segítségre szorulónak. Vannak olyan gyülekezeteink, amelyek elárvultak, teljesen elszegényedtek, amelyeknek hívei már-már összeroskad- nak a terhek alatt, melyeket a gyülekezet fenntartása ró rájuk. Úgy kellene nekik a segítség, vagy annak az egymás terhét hordozó szeretetnek a megmutatása! Vannak evangélkusok, akiknek nincs gyülekezetük, égfelé mutató templomuk, nincs énekeskönyvük, amit mi boldogan szoríthatunk magunkhoz. Vannak apátlan-anyátlan gyermekek, akikről gondoskodni kellene valakinek. De ki tegye mindezt? Ki segítsen? Gyámra van szükség, aki odaáll a gyengék mellé, aki az anyagi támogatás mellett szerető szívét is megmutatja. Ez a gyám, ami egyházunkban a Gyámintézet. Ha emlékeztek rá, minden évben, november táján, egyházi lapjaink beszámolnak ennek az intézménynek munkájáról. Kimutatják, melyik gyülekezetnek juttattak segítséget, hány énekeskönyvet, bibliát, templomi felszerelést adományozott a szükségben lévő, szegény és fiatal gyülekezeteknek. Ha nem hallottatok volna, higyjétek el nem a Gyámintézet hibája, hanem a tiétek, a miénk, akik nem tettük ennek az intézménynek célkitűzését a magunkévá. Mit akar a Gyámintézet az evangélikus ifjúságtól? Nagyot. Célkitűzésének, akarásának megértését. Csak ennyit és nem többet. Ha az ifjúság megérti ezt, akkor nem tud a megértésnél maradni, hanem a tettek terén is akarja szolgálni. Minden gyülekezetben megszervezett ifjúsági egyesületi munka van, amelynek a gyülekezeti életben is tekintélyes szerepe jut. Mi lenne a Gyámintézet munkájával, ha ifjúsági egyesületeink ismertté tennék ennek a nagyszerű egyház- mentő munkának a célkitűzését! Sokkal kevesebb volna a lerongyolódott gyülekezet, találna istápolót a gyenge, az elhagyott, a támogatásra szoruló, a kezdő gyülekezet, a biblia és énekeskönyv nélküli szórvány-evangélikus. A kezdeményezést nem szabad mindig csak várni. Bennünk is van erő és lelkesedés. Mi a Gyámintézet munkájában is igen sokat és nagyot tehetünk. A Gyámintézet munkájához lelkesedni tudó, mások nyomorúságával együttérző, hinni, bízni és remélni tudó lelkileg fiatalokra van szükség. Hogy gyakorlatban ez mit jelent? Először csak annyit, hogy a gyámintézet sárga perselye ottlegyen minden egyesületi helyiség asztalán, amelyet megcsörgetünk minden hittestvér előtt s talán évenként egy-egy gyáminézeti ünnepélyt rendezünk. Ez nem sok, azért mindenkitől elvárjuk ezt. Ugy-e együtt érzünk és összetartunk!? Evangélikus ifjúság gátra tehát, nehogy elöntse az elszegényedés megsemmisítő árja az evangélikus egyház szépen zsendülő vetését! Tetteket várunk tő- letek! EROS SÁNDOR ev. lelkész, ifj. titkár. <+-0 ♦-*♦-** A Gusztáv Adolf-Egylet nagygyűlése. A németországi G. A. E. nagygyűlését f. é. szept. 1.—3. napjain Münchenben tartotta meg, Münchenben 1811^ig nem volt szabad evang. embernek letelepednie. 100 év alatt azonban az evangélikusság 120.000 lélekre szaporodott fel e városban.' Szeptember 1.-én több müncheni templomban külföldiek prédikáltak. A Luther-templomban Ziermann Lajos soproni lelkész, gyámintézeti elnök hirdette az igét. Elsőben a diaspora lelkészek gyülekeztek össze D. Geissler elnöklete alatt különféle megbeszélésekre. Szept. 1.-én este és szept. 2.-án délután nagy nyilvános ünnepi ülések voltak, amelyeken több jeles beszéd hangzott el. Különösen Gerber dr., a G. A. E. elnöke tartott igen tartalmas megnyitó beszédet. A főegyletek, valamint a külföldi egyletek megbízottainak ülésén új alapszabályt fogadtak el. A nagy ünnepi istentiszteletet D. Mei- ser püspök tartotta az 56. zs. 11. v. alapján a zsúfolásig megtelt templomban. Utána az egylet két asztalra való kegyszert kapott ajándékba. Az egylet m. évi bevétele 1,312.909 RM volt. A bajor G. A. föegylet ezenkívül 40.000, a nőegyletek 10.000+14.300 + 1.720 RM ajándékot tettek le a G. A. E. oltárára. A nagyszeretetadomány, 20.000 RM-t Wolhynia, a két kisszeretetadományt, egyenként 7000 RM-t Belgrád és Morva- Schőnberg nyerte el. A G. A. nőegyletek ülésén is több érdekes előadás hangzott el. Gusztáv Adolí-Egyleti fiirelc ; A húsvét hetében Rummelsbergben (Bajorország) megtartott Gusztáv Adolf Egylet-i tanulmányi konferencián az első előadó dr. Gerber, a központi választmány elnöke volt. Rámutatott azokra a nehézségekre, melyekkel a G. A. E.-nek ma meg kell küzdenie. A heyi gyámintézetek egy-egy évben csak hét (7) napim át gyűjthetnek. Azontúl minden gyűjtési alkalmat az állam foglal le a maga számára, hogy kiküszöbölje a szociális nyomornak még utolsó maradványait is. Szólt azután a deviza-nehézségekről, amelyek egyelőre szinte lehetetlenné teszik, hogy a külföldi egyházaknak segítségére siessenek. Utána dr. Bruhns, a központi vezetőség jegyzője oroszországi híveink kétségbeejtő helyzetét ismertette. Harmadiknak Ziermann, a magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet egyház; elnöke szólt arról, hogy mit köszön a magyarországi lutheránusság a Gusztáv Adolf Egyletnek és munkájának. Dr. Steinacker, pozsonyi nyug. theol. tanár a csehszlovák egyházak viszonyairól beszélt. D. Baum, müncheni egyházfőtaná esős a szórvány-hívek lelki gondozásáról értekezett. Dr. Schneider, königsbergi theol. tanár rámutatott azokra az újtestámentomi helyekre, melyek a Gusztáv Adolf Egylet munkáját teszik indokolttá. Fikenscher, ansbachi tanár megmutatta, hogyan kell a Gusztáv Adolf Egylet munkáját a hitoktaás kereteibe beilleszteni. A jugoszláviai egyház viszonyairól Schaffer, laibachi adminisztrátor beszélt. Dr. Steinlein, ansbachi egyháztanácsos a Gusztáv Adolf Egylet egyházfenntartó munkájára mutatott rá. Roth, rödelsee-i lelkész az osztrák viszonyokat tárgyalta. Sok szó esett ezenkívül a Gusztáv Adolf Egylet müncheni nagy-gyűlésének kellő előkészítéséről. Megszívlelendő igék : Kis lapunknak első, húsvéti ünnepi számát harmincezer példányban küldhettük szét csonka hazánkban. A második számot pünkösdkor ugyanannyi példányban bocsátottuk ki. A harmadik számot most adjuk ki. Ha a jó Isten is megengedi, a negyediket karácsonykor szándékozunk megjelentetni. Oh, vajha Márk 4. szerint legalább a harmincezer hívőnk egynegyed részénél jó, termékeny földbe esnék lapunknak lelkiismeretet ébresztő, kérő szózata. Nem akarnál Te, aki e sorokat most olvasod, az a termékeny jó föld lenni?
