Harangszó, 1935

1935-09-29 / 40. szám

26. évfolyam. 1935. szeptember 29. 40. szám. Alapított«: KAPI BÉLA lBlo-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetsóg. Az Országos Luthor- Szftvetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin milléklat tanév alatt kéthatanként a KI8 HARANGSZÓ. Postacsokkazámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden ov&ng. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A biinbocsánatot és kegyelmet csak hittel lehet megragadni. Mivel pedig a hit állal a Szentlélek adományában részesülünk, a szivek is legott megújulnak, új indulatokkal telnek meg s így válnak képesekké iócselekedetekre. — Ágostai hitvallás XX. cikkely. A Ilavanguö uerkMxftö-ldadóhlvatal&: QYÖ R U., Petőfi-tór 8. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fülér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 8 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Velünk az angyalok. .Avagy nem szolgáló lel- kek-é mindazok, elküldve szol­gálatra azokért, akik örökölni fogják az idvességet?“ Zsid. 1, 14. M ihály napját (szept. 29.) a meg­reformált egyház is megünne­pelte egy ideig. Részint Mihály arkangyalról emlékezett meg ekkor, akiben mintegy jelképét látta az egyháznak minden gonosz hatal­masság felétt aratandó győzelmének (Jel. 12, 7.), részint pedig általában az angyalok ünnepeként szerepelt ez a nap az egyházi esztendőben. Az angyalok ünnepe a mi egy­házunk számára elveszett. Nagyjá­ban elveszett hiveink között az angyalokba vetett hit is. A sárkány felett diadalmas Mihály arkangyal­nak már nem lehetett jelentősége annak az egyháznak a szemében, amely szépen berendezkedett ezen a földön, jól érezte itt magát és a gonosz hatalmasságok ellen való harcnak nem igen érezte szükségét, Annak a hitnek pedig, hogy látha­tatlanul angyalok kisérik az embe­reket, őrködnek felettük és vezetik őket, kicsi gyermekek megható képzelgésévé kellett sülyednie azok­nak a nemzedékeknek az Ítéletében, amelyek elvesztették minden vágyu­kat a láthatatlan mennyei világ után és amelyek számára csak az volt valóság, amit szemükkel lát­hattak, kezükkel tapinthattak. Az idők azonban ma újra meg­változtak. Az utolsó évtizedek ta­pasztalatai meggyőzhettek minden­kit, aki nem hunyja be erőszakkal szemét, gonosz hatalmasságok, démoni erők létéről és az egyház és általában az emberek ellen inté­zett rohamairól. Ezek a tapaszta­latok azért újra fogékonyabbakká tettek bennünket az angyaloknak, azoknak a „szolgáló lelkeknek" a megbecsülésére, akiket az Úr elküld „szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az idvességet“. Mi tehát nem vetjük meg a biz­tatást, hogy velünk az angyalok! Valami gyönyörűséges bizodalom származik abból a hitből, hogy küzdelmeink, tépelődéseink, nehéz­ségeink közepette nem vagyunk magunkra utalva, hanem mindezek­ben velünk vannak, irányítanak és támogatnak az Úr szolgáló lelkei. O pedig azért adja azokat mel­lénk, hogy segítségünkre legyenek az üdvösség elnyerésében! Ez a körülmény három dolog meglátá­sára és megfontolására kényszerít. Az egyik az, hogy nem pusztán azért vannak velünk az angyalok, hogy kezünkön vezessenek, ha szakadék felett visz el az utunk, vagy tábort járjanak házunk körül, amikor álomra merülve mi magunk nem vigyázhatunk magunkra Meg­teszik ezt is. De minden szolgá­Igaz, hogy nem magyar talajon született, de nálunk is kitünően bevált. Az- is igaz, hogy igazi jelentősége azokban a külföldi or­szágokban van, ahol az elemi is­kolában nincs hitoktatás s így a vasárnapi iskola az egyik legfon­tosabb alkalom az egyház hitok­tatói munkájának végzésére, — de ki merné mondani, hogy nálunk a rendes iskolai hitoktatás tökéle­tesen elég. Finnországban, ahol nemcsak rendes iskolai hitoktatás van, hanem még az abc-s és egyéb tankönyvek is egyházias szellemben Íródnak, több mint száz éves a vasárnápi iskolai munka. Nálunk is, ahol csak bevezették, sok áldása tapasztalható a vasár­latuk végső célja mégis az, hogy az üdvösségért folytatandó szívós küzdelmünkben segítségünkre le­gyenek. Ha ilyen küzdelmet nem folytatunk, bizonyára elhagynak az angyalok, mert nincs nálunk keresni és tenni valójuk! A másik az, hogy olyan nehéz az üdvösségért folyó küzdelem, hogy még a mennyei világ beavat­kozása is szükséges a győzelem kivívásához. Milyen balgatag azért, aki ezt a küzdelmet könnyen veszi! A harmadik azonban az a szilárd bizonyosság, hogy győzelmet kell aratnunk. Győzni fog az egyház minden ördögi mesterkedés elle­nére, győzelmesen fehér ruhában fogunk megállni egykor mi is a Bárány királyi széke előtt. Mert velünk harcolnak itt lent az an­gyalok ! Ha velünk harcolnak az angya­lok! Legyen reá gondunk, hogy el ne hagyjanak az angyalok! Budaker Oszkár. napi iskolai munkának. Ahol a lelkész előkészítő irányításával meg­felelő egyének végzik a vasárnapi iskolai munkát, ott az a munka mindenütt hézagpótlója, szerencsés kiegészítője, sőt építő irányban koronája a rendes, iskolai vallás- oktatásnak. Minden hitoktatásnak az a célja, hogy hittani ismeretek közlése mellett építsen is, de a vasárnapi iskolai munkának kizáró­lagosan ez a célja. Külföldön mindenütt hatalmas arányokban terjed a vasárnapi is­kola. Bárcsak nálunk is minél több gyülekezetben megindulhatna. Kül­földön nem ritkaság az olyan állam­férfi, vagy magas állású közéleti egyéniség, aki boldog örömmel A vasárnapi iskola.

Next

/
Oldalképek
Tartalom