Harangszó, 1935
1935-01-27 / 5. szám
XXVI. évfolyam. 1935. január 27. 5. szám. Alapította KAPI BÉLA l9lo-ben. Laptulajdonos: Dunántúli L’Jther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. ingy«n ma.léklBt tanév alatt kéthetenként a KIS HARANÜSZÓ. PoHtacsekkszamla : 30.528. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Tanltjuk, hogy a hitnek jó gyümölcsöket kell teremnie és hogy a jó cselekedeteket az embernek cselekednie kell mert az Isten akarata, nem pedig azért, hogy abban bizakodjunk, hogy azokkal a cselekedetekkel kiérdemelhetjük Isten előtt való m eg igaz ulásunkatt Ágostai Hitvallás VI. cikkely. A .Huanfuó* ■lerkeuM-HadóhiTaUla: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Meddig várjunk? Ezekiel 12, 22 Embernek fia! micsoda közmondástok van nektek Izrael földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás. I sten választott népe panaszkodott, hogy nem teljesülnek az ígéretek, a próféták csak ámítanak. A napok szaladnak, ám semmi javulás nincsen az ország sorsában. A környező ellenséges népek változatlanul nyomorgatják. Nincs semmi bizonyossága, hogy valóban Úr az Isten, Úr az események felett. Telik az idő, mégsem válik valóra a hit, hogy érvényesül az igazság, feltámad a megcsonkult ország. Isten választott népe gúnyolódott, hogy lám nem kell megijedni a próféták intelmétől. Múlnak Jaz évek, mégsem jön büntetés a bűnre. Közmondássá lett Izráel földjén a panaszos és gúnyos beszéd: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás. Mi pedig így szoktunk panaszkodni és gúnyolódni: Meddig várjunk? Meddig várjunk, hogy jobbra forduljon szegény nemzetünk sorsa? Meddig várjunk, hogy lássuk Isten szeretetét és igazságosságát? Meddig várjunk, hogy Isten büntetéssel is kényszerítsen minket akarata teljesítésére? Ezékiel szavai szerint Isten haragudott e közmondásért. Zúgolódásnak és káromlásnak ítéli a mi türelmetlenségünket is. Azzal sem szépíthetjük lázadozásunkat, hogy nem önzésből, hanem hazaszeretetből türelmetlenkedünk. Várnunk kell tehát. A várakozásnak kettős a haszna. Isten arra tanít vele, hogy egészen rábízzuk magunkat. Korlátlan hatalommal rendelkezik felettünk, a föld termése, az üzlet sikere, vállalkozásunk eredménye, egészségünk, családunk, nemzetünk, politikánk felett egyaránt. Hogyan is remélhetünk változást helyzetünkben, ha az Isten nem uralkodik teljes hatalommal? Jó, hogy az Isten kezében vagyunk! Meddig várjunk tehát? Ameddig a felséges Isten úgy rendeli! Isten arra tanít a várakozással, hogy éljünk okosan az idővel. Mi ugyan csak jó változást várunk, de nem ismerjük Isten szándékait. És ha valóban megszabadít minket, akkor is még a szabadítás szintén ítélet rajtunk. Isten szántónkén Nyitva az Isten házának ajtaja. Küszöbén fáradtan lépsz át, kedves evangélikus testvérem. Hiszen any- nyi a gondod, annyi a töprengésed. A felborult számadás, a bizonytalan holnap, a kézből kisikló kenyér, a keserű magyar sors tépelődő tűnődései elfoglalnak egészen. S míg ezekre gondolsz, nem veszed észre, hogy meseországba értél, hol arany a küszöb, gyémánt az ajtó, meseországba, ahol Isten a végtelen csodák csodálatos ura lakik. Testvér, ne hagyd el magad! Hisz Őhozzá jöttél, hogy beszélhess vele, hogy panaszkodj, hogy könyörögj, hogy ostromold őt szent szenvedéllyel! Megszólal a^ orgona. Tudom, kedves testvérem, hogy valami csodálatos melegség jár át téged akkor. Meseország balzsamos lehelle- te ez, amely elsimítja homlokod re- dőit s te elfogódottan érzed Isten közelségét s emberi parányságodat. Szólnál már hozzá, de nem jön ajkadra szó. Megbüvölten ülsz és hallgatod a szélesen ömlő orgonaszót, amely Őróla beszél és hozzád szól. Elmondja, hogy Isten a kezinajd tőlünk, hogy mit cselekedtünk. Minden nap tehát, ami még hátra van, drága alkalom, hogy Krisztushoz térjünk és az ö királyi uralma alatt éljünk. Késő lesz észbekapni, amikor Isten megállítja az idő óramutatóját, és ítéletet tart: Zúgolódtál-e vagy dolgoztál néped javáért? Jó, hogy az Isten időt ad nekünk bűnbánatra és a hit cselekedeteire! Meddig várjunk még? Ameddig az irgalmas Isten megengedi!' Dr. Sólyom Jenő. det és a vég, az irgalom, a szeretet, hogy bízzál benne, Ő mindent megtehet. S amint az orgonaszó mind hatalmasabban zeng: könnyű a lelked, tétova érzésed mind érősebb bizonysággá lesz és az orgona biztató intésére megszólal könyörgő emberi hangod. Mert úgy-e énekelsz, kedves testvérem? Hisz előtted a könyv, Isten hárfásainak áldott könyve. Elolvasod az énekbe kívánkozó sorokat és beszélsz az Istenhez hangos szóval. Mert a te éneked legyen hangos, erőteljes, hogy meggyőzzed vele elsősorban magadat. Hogy ingadozó lelked vékonyka hite megizmosodjék, hogy elhidd az Isten kegyelmét, hogy remélni tudd segítségét s hogy bizonyos légy szeretetéröl. De értsd is, amit énekelsz! Ne a szót öltöztesd zengő hangba, hanem a gondolatot. Akkor nem húzod a mondatot végnélkül, akkor az ének lelkesebben szárnyal, akkor jobban átéled, amit mondasz s egész cselekvésed értelmesebb lesz és másokra nézve épületesebb, r Énekelj a templomban! Irta: Fodor Kálmán.
