Harangszó, 1935

1935-09-15 / 38. szám

310. HARANGSZÓ 1935 szeptember 15, népe csupa fátyol, csupa könny, Istene előtt áll, akinek nagyságát hirdeti itt most minden tégla, amit nélkülözések, fohászok és imák helyeztek a templom falába. Az igehirdetés után vegyeskar énekelte a glóriát, majd Chugyik Pál esperes imáját a püspök ajkáról elhang­zó ároni áldás követte, mellyel a felszen­telés ünnepének első része véget ért. Közgyűlés. Báró Radvánszky Albert, egyetemes egyházi felügyelő, a hatvani gyülekezet nagy támogatója az első, aki egyszerű, közvetlen, de meleg szavakkal köszönti a püspököt és a gyülekezetei A köszön­tése lényegére nem terjeszkedhetünk ki, álljanak itt legalább a nevek. Várko- nyi Sándor főjegyző a község és a róm. kath. egyház nevében, Bárdos Lajos a ref. egyház nevében, Chugyik Pál főes­peres az egyházmegye nevében, Garam Lajos lelkész az egri testvéregyház ne­vében, Margócsy Emil igazgató nyíregy­házi hívek nevében, Szever Pál igazgató aszódi gimnázium nevében mondja el áldáskívánságait az ünneplő gyülekezet­nek. Az üdvözlők sorában ott látjuk még Cserey Vilmos tábornokot is. Az üdvöz­lésekre a püspök válaszolt, aki felkéri Matheidesz József egyházfelügyelőt a templomépítés történetének ismertetésé­re, amely alapját képezi annak a napló- töredéknek, amelyet előbb ismertettem. A főpásztor szeme megpihen most a ve­zetőségen, különösen az ifjú lelkészen a százados múltú Sztehlo-család sarján, aki a dolgozó ősök nyomába lépett, — sáfárául az Istennek. Zeng az Erős várunk, szállnak a ma­gyar himnusz szavai, a templom lassan kiürül és mikor az alkony leszáll, osz- lani kezd a hívek serege. Ismerősök közt. Botorkálok a sokaságban. Hangok verődnek hozzám: nem ismer, tisztelen­dő úr? Hát elfelejtette már Balassa­gyarmatot, Ludast, Salgótarjánt? Jaj, dehogy felejtettem el, a szívemben él és dalol a múlt, csak az arcok, azok mo­sódnak össze, hiszen sok város, sok ma­gyar falu jött máma össze ünnepelni. Tartsunk is össze mi akik kevesen va­gyunk hatvani, gyarmati, dengelegi, gyöngyösi, túrái és mindenütt élő evan­gélikusok, szeressük tovább, segítsük tovább is egymást, hogy melegebben nézhessen és több csodát tehessen ve­lünk a kereszt Vérzője: Jézus! Indulás. Mint a szálló fecskék repülünk erre és arra. Ismét a vonaton ülök, szemem könnyezve simítja végig,—ki tudja nem utoljára-e — mégegyszer a hatvani templom tornyát, búcsúzom. Fenn a to­ronyban szép búgó hangján megkondul a harang szava, lelkem beissza az „is- tenhozzádját“, aztán a vonatom Pest felé mozdul: dél van. Jakus Imre. Megkötözött rabok. va­gyunk mindaddig, míg bűneinktől meg nem szabadultunk. Mert nincs az az acél- lánc, amely úgy gúzsba tudna kötni, mint a kisebb-nagyobb bűnök ezernyi fajtája. Megszabadítani minket csak az tud, aki maga szabad. De ki szabad? Csak egy valaki, a Krisztus. — Mikor Amerikában megszüntették a rabszolgaságot, emberek jártak szerte az utcákon hangos szóval: „Négerek, örüljetek, szabadok vagytok!“ Ezt tesszük mi is. „Emberek, bűntől meg­kötözött rablelkek, örüljetek, mert a Krisztus azért jött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen!“ A nyolcoszlályu népiskoláiról. Az idők változása Európa minden számottevő nemzetét arra késztette, hogy a népműveltséget a tankötelezett­ség időtartamának kiterjesztésével ma­gasabb színvonalúvá emelje. Ma már nyolcosztályú népiskolákban nevelik a szerb és az oláh gyermekeket is. Nálunk csupán néhányezer gyermek részesülhet a nyolcosztályú népiskola áldásaiban. 1928-ban, ugyanis amikor a kormányzó úr őföméltósága legfelsőbb utasítására az akkori kultuszminiszter törvényjavas­latot készített az iskolák nyolcosztályú­vá való fejlesztéséről, a nemzet nagy többsége s főkép egyes igen tekintélyes egyesületek (OMGE, Faluszövetség) úgy határoztak, hogy nekik a nyolcosz­tályú népiskola nem kell. Határozatukat egyebek mellett azzal indokolták, hogy ,,a falusi nép gazdasági életét nagyon megzavarná a nyolcesztendős minden­napi iskoláztatási kötelezettség“. Nem lehet célom, hogy vitába száll­jak ezzel a felfogással, vagy azokkal, kik egyéb érveket hoznak fel e fontos reformtörekvéssel szemben. Bennem az a négy esztendő, mióta a győri ev. isko­la VII—Vili. osztályát vezetem, csak megerősítette azt a meggyőződést, hogy bűn továbbhalogatni a magyar népisko­lákban a nevelésnek és oktatásnak nyolc évi időtartamra való kiterjesztését. Bűn és helyrehozhatatlan mulasztás, mert enélkül a mi népünk műveltsége nem emelkedhetik arra a színvonalra, ame­lyet az ország európai helyzete és küz­delmes jövője megkövetel. Nevelői szemmel nézve a kérdést, azt kell mondanom, hogy a tanulási idő meghosszabbítására főképp azért van szükség, hogy bizonyos tárgyakat a gyermek már serdültebb korban tanul­hasson, mert csak így válhatnak nála egyes ismeretek olyan tudássá, amit az életben cselekvésben tud majd gyiimöl- csöztetni. A 10—12 éves gyermek értel­me ugyanis még nem fejlett annyira, hogy gazdasági, történeti, vagy éppen hittani és állampolgári ismereteket öntu­datosan befogadjon. A 13-14 éves gyer­mek fejlettebb értelmiségére van szük­ségünk, hogy úgy vailáserkölcsi, mint nemzeti irányban világnézetét öntudato­san kialakíthassuk. De ne gondolja senki, hogy az ilyen alapokon nyugvó magasabbfokú népok­tatás csupán eszménykép. Az imént már utaltam rá, hogy kenyérkérdés az, a megélhetési és gazdasági verseny kér­dése. A mezőgazdaság az egész világon nagy változáson megy keresztül. Jön­nek a gépek, a motoros ekék, a trakto­rok és jön a vegyszerek használata a mezőgazdaságban. A jövőben a munka testileg bizonnyal könnyebbé lesz, de szellemileg nehezebbé válik. Éhez pedig értelmes, tudással telt munkások kelle­nek. Az egyre fokozódó választékos igé­nyek, a gyáripar óriási versenye hatal­mas feladatok elé állítják a jövő iparo­sát is. Az iparosnemzedéknek sokkal alaposabb előképzettségre van szüksége, hogy a tanoncévek alatt elsajátíthassa azokat a szakismereteket, melyek ké­pessé teszik az eléje tornyosuló felada­tok megoldására s az akadályok leküz­désére. Ezt az előképzettséget pedig csak a 8 osztályú népiskola adhatja meg azok számára, akik középiskolába nem járhatnak. A 7. és 8. osztályokra azonban nem­csak a jövő élethivatásra, pályára való tökéletesebb előkészítés szempontjából, hanem a jellemnevelés, az erkölcsi sze. mélyiség kialakítása céljából is szükség van. A 13. és 14. életévek oly fontosak a fejlődés folyamán, hogy e két életévben feltétlenül még tervszerű nevelői befo­lyásnak kell érvényesülnie. Mert ha az ilyen korú gyermek bekerül az üzleti pult mögé, vagy a műhelybe a gépek közé és szembetalálja magát különböző jellemű és természetű emberekkel, akik­kel való állandó érintkezése tapasztalat­lan, kiforratlan egyéniségére döntő be­folyást gyakorolnak. A népiskola e két legfelső osztálya ad lehetőséget arra. hogy úgy az értel­mi, mint az erkölcsi nevelés-oktatás szempontjából a koronát elhelyezhes­sük. A mi evangélikus egyházunk mindig fáklyavivő volt a műveltség terjesztésé­ben. Most is az élre kell állnunk. Le­gyünk mi elsők a 8 osztályú népiskola felállításában! Kicsinyes érvek közülünk senkit se indítsanak el azok táborába, akik ellenzik és gátolják a nemes tö­rekvést, mely a nevelést és iskolát a mai kor létfeltételeibe akarja beilleszteni. Kuszák István. KIÉ nemzeti konferencia Debrecenben. Mindig nagy eseményt jelent meg­mozgatni az ifjúságot. Egy ügy érdeké­ben érdeklődést kelteni az ifjúság köré­ben majdnem azonos a jövő építéssel. Épen ezért van óriási értéke és jelentő­sége a KIÉ debreceni nemzeti konferen­ciájának, amelyre az országból, ma a nyomorúságnak fájdalmas napjaiban ezer fiatalember sereglett össze. Ennek a ta­lálkozásnak is, mint minden más ilyes­fajta megmozdulásunknak kettős arca van. Az egyik lelkes, örömtől duzzadó, a másik csendes, komoly, befelé néző és elcsendesedő. Épen olyan, mint az ifjú­ságé. Annyi, mintha Berlinbe mentek volna. Berlin körülbelül ezer kilométernyi távolságra van. Ilyen nagy távolságot tettek meg azok a konferencia résztve­vők, akik Dunántúl legtávolabbi helyei­ről, mint Kőszeg, Csurgó, Magyarboly, jöttek kerékpáron Debrecenbe. Közel négyszáz falusi földmives, iparos ifjú kelt útra kerékpáron falujából Debre­cenbe, hogy jelen legyen ezen a nagy­jelentőségű találkozón. A belügyminisz­térium rendelkezésére mindenütt a csend­őrség és rendőrség vigyázott 30—100

Next

/
Oldalképek
Tartalom