Harangszó, 1935
1935-09-08 / 37. szám
26. évfolyam, V 1635. szeptember 3. 37. szám. Alapított* i KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. As OmágoH Luther- Szövetség hivataloM lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn mallóklat tanóv alatt kóthatankónt a KIS HARANQSZÓ. Postacsekkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész óh tanító. OfUMíüS FÖÍSKl ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. • Nagy szükség volt a Krisztusban való hit tanításának hirdetésére és felújítására, hogy akiknek lelkiismerete retteg, ne legyenek híjával a vigasztalásnak, hanem tudják, hogy a kegyelem és a bün- bocsánat és a megigazulás a Krisztusban val* hit által válik az ember tulajdonává. Ágostai hitvallás XX. cikkely. A Haianfssó ■ser kuzftö-kiadóhivatala: QYÖR Q., Petöfi-tte 2. Előfizetési ára: negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P AS fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos kttldéssel 10#/«-os Kedvezmény. Amerikába egész évre 1 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Elő a könyvekkel! „És behajtván a könyvet, átadá a szolgának és leíile. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valá- nak függesztve. (Luk. 4. 20.) K risztus egy alkalommal belépett a názáreti zsinagógába és kezébe vett egy könyvet. Nem is „egy“ könyvet, hanem „a könyv“ egyik könyvét. Megszólaltatta régi idők ködös távlatán keresztül Ésaiás prófétát. Úgy állt ott a prófétai könyvvel a kezében, mint katedrán álló tanító teli padsorok előtt és fenhangon olvasta: Az a küldetése, „hogy hirdesse az Urnák kedves esztendejét“. (Luk. 4, 19.) Aztán letette a könyvet, leült és mindenek szemei ő reá valának függesztve. Kiváncsi szemek és hallásra éhes fülek alig birták kivárni, hogy kifejtse az igét. Az idő szekere a pihenés völgyein át újból elérkezett a szeptember kapujához Ismét uj-év napja virrad az iskolára; megtelnek az iskolák, felcsendül a régi jelszó: Elő a könyvekkel 1 A názáreti zsinagógában tömött padsorok között olvasó és tanító Krisztus szeptember kapujában régi „módszert“ és régi „könyvet“ ajánl tanároknak és tanítóknak, kik nemsokára kiadják az utasítást: Elő a könyvekkel! Melegen ajánlja nekik a szeretetnek jól bevált „módszerét“, melyet csak azok tudnak igazán alkalmazni, „kiken az Urnák Lelke van“ és odanyujtja a bibliát, mint legrégibb és legjobb tankönyvet, melynek egyik könyvéből 2000 esztendővel ezelőtt olvasott a názáreti zsinagógában. A szeretet módszere benne van a bibliában és az írás szellemének benne kell lennie a szeretet módszerében. Könyvek sűrűjében ne keveredjék legalulra „a könyv". Módszertalálgatások lombikjában ne fagyjon kemény jéggé a szeretet! Mielőtt elővesszük a könyveket, vegyük elő „a könyvet“ és halljuk meg intő szavát: „A bölcseség kezdete az Urnák félelme“. (Zsolt. 111, 10.) Senki sem mehet száraz szemmel a mennyországba. * Az embernek úgy kell a szenvedés, mint a rögös földnek a fagyás. * A betegágyban az ember hallgat, az Isten beszél. * Milyen kedves a napsugár, de ha mindig süt a nap — kíaszik a mező. * Milyen vágyva tekint a gyermek az iskola fegyelemkövetelő, lecketanító padjai közül ki az ablakon, ahol a boldog játszadozás szabad világát sejti! Később felnőtt fejjel látja és hálával ismeri el, hogy mennyire szüksége volf a fegyelemre és a leckére! * A leggyönyörűbb virágok a hegyóriások magasságaiban találhatók s a legdrágább kincsekért mindig nagy mélységekbe kell leszállni. Az alázatosság, türelem és Isten előtt való engedelmesség mindig a szenvedés mélységeiben és magasságaiban terem. * Vannak,akik a szenvedés keresztje alatt káromkodnak, vannak akik kétségbeesnek, vannak akik hősiesen összeszoritják a fogukat. A keresztyén ember pedig Isten kezéből veszi a szenvedést, igyekezik annak értelmét és célját megtalálni. Nem Ilyen szempontok követelése mellett lesz majd az uj tanév „az Urnák kedves esztendeje“. Tehát elő a „Könyvvel“!! zúgolódik a kereszt alatt, hanem lelke javára fordítja azt. * Egy ókori kegyes életű emberről mondja a legenda, hogy egy hideg, havas éjjelen bekopogtatott ablakán az Úr Jézus és felszólította, hogy kövesse őt. Az meg is tette. Egy darabig csak mentek egymás mellett, hanem egyszer csak elkezdett az ember panaszkodni, hogy fázik a lába. Az Úr szelíden így szólt: „Lépj csak mindig a nyomdokomba!“ És a tanítvány érezte, hogy a mezítlábas Jézus lábanyomán melegség fakad a havas úton. S most már nem fázott. Szenvedéseid között panaszkodás helyett lépj a Jézus nyomdokába. * Krisztus előttünk járt a szenvedésben is. Nincs olyan mélysége a földi kínnak, ahová le nem szállt volna. Szenvedéseink előtt ő a mintakép, szenvedéseink közben ő az erő, szenvedéseink végén ő a jutalom. * Uram, légy velem, ha süt a nap felettem, Uram légy velem, ha beborul egem! Sok megrázó áolgoí mondott Prosper Rajaobelina a nálunk járt fiatal madagaszkári teológus. De a legmegrázóbb és legmegszégyenltöbb az volt, mikor elmondotta, hogy ö, az ifjú keresztyén eljött Európa régi keresztyénéihez, több szeretetet, mélyebb hitet keresni és talált hitetlenséget, gyűlöletet, pogányságot. Weltler Rezső. Gondolatok a szenvedésről.
