Harangszó, 1935

1935-09-01 / 36. szám

254.

HARANOSZÓ

1935 szeptember 1.

Ha Isten lelke munkálkodik 'bennünk,’ akkor az állam részéről tapasztalt mostoha elbánás ösztönzés lesz nekünk arra, hogy az alkalmakat áron is megvegyük s lelkesebb munkával a magunk életét is tartalmasabbá és áldottabbá tegyük.

A „törpeiskolák“ és „törpegyülekezetek“ tehát ébresszenek bennünket az eddiginél nagyobb munkára. Munkateljesítményeink nem nagy önmegerőltetéssel még nagyobb mértékben fokozhatok. Egyházunk felvirágoztatásának még vannak lehetőségei. Pünkösdi lélek kell belénk s akkor felettébb diadalmaskodhatunk a nehézségeken és akadályokon, amelyek utunkba tornyosulnak s amelyeket az ellenség utunkba emel.

Németh Károly.

Salzerbad.

Salzerbad evangélikus üdülőtelep Ausztriában. Egyházi, lelki szempontból felbecsülhetetlen értéket képvisel. Keletkezésének a története, mint valamennyi misz- sziói intézményé, egyenesen János 14, 12—13- ra utal, mely igében Krisztus megjósolja, hogy akik benne hisznek, azok is megcselekedhetik azokat, amiket Ő megcselekedett, sőt még ezeknél nagyobbakat is, mert ő az Atyához megy és amit az Ő nevében kérünk, azt meg akarja tenni, hogy az Atya megdicsőítessék a Fiúbin Az ausztriai evangélikus egyház hasonlóan a mienkhez örökös küzdelemben élő, szórvány egyház, még sokkal kisebb s anyagiakban szegényebb, mint hazai egyházunk, hiszen az ellenreformáció Ausztriában majdnem egészen kiirtotta Krisztus XVI. századbeli új magvetését és a viszonyok most is olyanok az országban, hogy a nép sem vallási, sem nemzeti erőit ki nem fejtheti. A világháború és az utána következő megrázkódtatások az ausztriai egyház életét nemcsak próbára, hanem kockára tették. A legnehezebb feladatnak látszott az ipari gócpontok gyermekeinek evangéliomi nevelése, a jövő nemzedék szerződtetése az Ür szőlőjében. A legválságosabb időben, 1920-ban a svájci evang. hitestvé- rek megvásárolták Salzerbad gyógyfürdőt néhány rozoga épülettel és 56 hold fekvőséggel. Nem maguknak vásárolták, hanem ajándékul odaadták az ausztriai ev. belmissziói egyesületnek, hogy e fürdőt első sorban gyermeküdülőteleppé alakítsa át, illetve építse fel. A nagy szükség és nemes cél megindította a holland testvérek szívét is és ők is belenyúltak a zsebbe. A még szükséges ösz- szegek előteremtéséhez már az ausztriai egyház is elég erős volt. Most áll a teljesen kiépített belmissziói intézmény, bizonyságául annak, hogy Krisztus végrehajtja a tanítványai által a terveit. Az adakozók és építők egyébként nem tet’ tek mást, csak teljesítették ezt a parancsot: Amit cselekesztek eggyel eme legkisebb atyámfiai közül, velem cselekszi- tek. Aki befogadja a gyermeket, engem fogad be és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. (Luk. 9, 48. Máté 18, 5. Máté 25, 40.)

Amikor valamely társadalmi csoport a gazdasági vagy politikai elnyomás hengere alá kerül, akkor a gyermek kerül legalul és szenved legtöbbet. Ha pedig ilyenkor a gyermek valahogy mégis levegőhöz és kenyérhez jut, ez az egész társadalmi csoport, szenvedését enyhíti, sőt az embereket új életre segíti. Az Űr a svájci és holland evangélikusok által az ausztriai evangélikusok legnyomorultabb gyermekein könyörült. A városi Ínség e gyermekeket a forradalom köveivel és kígyóival etette, Salzerbadban legalább nyáron át az Élet kenyerével és halával táplálkozhatnak. (Máté 7, 9—10.) Az elhagyott , szegény gyermekek nevelésében előállott szükségnek az élét ez az egy gyermeküdülőtelep is erősen megtompította.

Amikor az Ür e jótéteményét köte- lességszerüen és örömmel hirdetem a Harangszó kedves olvasóinak, teszem ezt azért, mert az Ür azt akarja, hogy örüljünk az örülökkel — még ha valami meg akarja is akadályozni ezt az együtt örvendezést. Salzerbadöt egyébként már sok magyar gyermek és felnőtt is látogatja, a hegyek nemcsak német, hanem sokszor magyar daltól is visszhangzanak. A telepet támogató Baseli Ev. Segítőegyesület (Svájc) jóvoltából 1935 nyarán a telepet meglátogathattam, áldásos működését heteken át tapasztalhattam és megerősödtem abbeli hitemben, hogy amint az Ür megoldotta az ausztriai evangélikusok legsúlyosabb gyermeknevelési gondját, éppúgy megoldhatja csodálatos módon a mi legsúlyosabb gondjainkat is, a gyermekek helyes istentiszteleti nevelését, a vallásos családi nevelés és tiszta erkölcsiség megújhodását, a gyermekek gyümölcsöző iskolai és konfirmációi oktatását és a többi súlyos feladatokat. A mi részünkről nem kívántatik több, csak hit; ennek

erejével a gyermeket őszintén tudjuk szívünkbe befogadni és a Megváltóhoz vezetni.

Salzerbad Soprontól északnyugat felé, körülbelül 4 óra személyvonat távolságra Alsó-Ausztriában fekszik, olyanféle hegyvidéken, amilyen a mi Mátránk. E vidék az Alpok alacsonyabb északi előhegyeinek a gyönyörűségeit és dúsgazdag természetvilágát tárja elénk. A telep építői a célnak megfelelőbb, jobb és szebb helyet aligha találhattak volna, pedig nem akartak kevesebbet elérni, mint paradicsomkertet elővarázsolni szegény gyermekek számára. A széles völgykatlant, melyben a telep elterül, északról és keletről magas hegyek védik a viharos szelektől. Nyugaton és délen is vannak 1000 m. körüli csúcsok, de olyan távolságban és elhelyezkedésben, hogy a nap sokáig besüthet az 500 m magasságban fekvő katlanba. A telep, bár autóval csak 2 órányira van Bécs- töl, mégis félre esik a forgalomtól és a füstgerjesztő nagyüzemtől. Levegője portalan, széna-, virág- és fenyőillattól „fűszerezett“. Köröskörül a hegyoldalakról patakok és csermelyek csörgedeznek alá. A Sal- zer-patak tölti meg a telep fürdőmedencéjét vízzel. A salzerbadi forrás brómot és egyéb gyógyító erejű sókat tartalmaz. A jelenlegi Salzerbad 14 házból áll. Ezek között legnagyobb a Svájci-ház. Hatalmas verandái, levegős hálótermei és óriási éttermei a gyermekek zömét fogadják be. Kívüle még 5 ház a gyermekeké. Úgyhogy egyszerre 400- 5Ó0 gyermek üdülhet. A Svájci-háztól nyugat felé húzódik két házsor, az egyik árnyas fák között a Sálzér-pátak mentén, a völgy mélyén, a másik a déli domboldalon, napsütéses réten. Itt is, ott is sétautak, padok, nyugágyak üdülő betegek részére, árnyas és napsütéses terek a gyermekek számára. Két házban szegény anyák üdülnek ölbeli kicsinyeikkel. Másik két házban anyák üdülnek gyermekek nélkül, egy odaadó idős diakonissza gondoskodik lelkűkről s testükről. Négy házban penziós vendégek üdülnek a mi pénzünk szerint napi 4.80 P-ért, ami az ausztriai árviszonyok mellett igen olcsó díj, mert az ellátás határozottan jó. Van a telepnek vízvezetéke, villanyvilágítása, a szobák kályhákkal vannak felszerelve, mert egész éver. át látogatják üdülésre s gyógyulásra szoruló vendégek. Serdülő leányok részére 10 hónapos háztartási tanfolyamot szervezett az intézet. Van mintaszerű konyhakert, tejgazdaság, baromfitenyésztés, sertéshízlalás. Foglalkoztat a telep 30—40 munkanélküli hittestvért, kik a telepen úgy érzik magukat, mint hajótöröttek életmentő szigeten.

A telep bejáratánál az evangélikusok zászlója és a szökőkút magasba szökő sugara a minden jók Kútfőjére figyelmeztetve köszöntik az érkezőt. A bejáSalzerbad látképe.