Harangszó, 1935
1935-08-25 / 35. szám
26. évfolyailf. 1935. augusztus 25. 35. szám. Alapított* i KAPI BÉLA 1910-ben. LaptulajdonoB : Dunántúli Luther-Szövetség. Az OrxzágoR Luther- SzővetnéK hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malleklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. Postacsekkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. református főiskola 4. ÓM ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A lelkiismeret nem meríthet megnyugvást semmifele cselekedetekből, hanem egyedül a hitből, ami- kor ae ember megbizonyosodik arról, hogy olyan Istene van, aki kiengesztelődött a Krisztusért, amint Pál tanítja Római lev. 5. : Megigazulván hit által, békességünk vagyon Istennel. Ágostai hitvallás XX. cikkely. k Havanfuó ■»•r kei* tó-kiadóhivatala. GYŐR ű., Petőfi-tór 8. Előfizetési ára: negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 4t fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/e-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér „Miért foglalja a földet is hiába?“ „És monda a vincellérnek : Imé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e íügefán, és nem találok : vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?“ Lk. 13, 7. T erméketlen fügefa az ut mentén. Milyen szánalmas kép! Meddő ágait úgy tárja szét, mint munkára képtelen éhes családtag béna karját a kenyér után. Szomorúan megállunk gyümölcstelen ágainak lombos árnyékában és bosszankodvakérdez- zük: „Miért foglalja a földet is hiába?“ Nem érdemli meg, hogy simogató napsugár szelíden végig cirógassa és forró nyári napok alkalmával hűsítő eső vizében megfürdesse égő, magtalan testét- „Miért foglalja a földet is hiába?“, hiszen ugyanott más fa nem állna hiába! ? Biztatjuk gazdáját: „Vágd ki azt; hiszen nem érdemli meg, hogy éljen! Szomorúan odébb állunk a terméketlen fügefa alól. Egyszerre csak templomhoz érünk, melyben papon, kántoron és egyházfin kivül alig van valaki. Újra a terméketlen fügefa alatt állunk. Elnémít a szomorúság, mert nem találunk gyümölcsöt az illető gyülekezet fáján. Felvetjük újból a kérdést: „Miért foglalja a földet is hiába“ ? Azután családokhoz tévedünk be, hol lehetne és mégsincsen gyermek. Újra a terméketlen fügefa alatt érezzük magunkat. Ha ránézünk férj és feleségre, a terméketlen fügefa meddő, magtalan törzse elevenedik meg előttünk, melyen hiába keresünk gyümölcsöt. Magtalan családok terméketlen fügefák, „miért foglaljátok a földet is hiába ?“ Végül megállók önmagam életfája alatt és elszörnyülködve látom, hogy azon sincsen gyümölcs. Gőgösen tettem fel a kérdést, miért is foglalják a földet is hiába ?, és olyan kárörvendve néztem, hogy egyik sem tud vagy nem mer rá feleletet adni. És most ott állok önön életem terméketlen fügefája alatt és úgy szégyenlem magam, mértén is néma fává változom a kérdés hallatára. Be kell ismernem, hogy én is hiába foglalom a földet. Talán sokkal több áldása és öröme lenne egyházamnak, hazámnak és szeretteimnek, ha más állana az én „földemen.“ Bocsáss meg terméketlen fügefa, Egyre-másra érkeznek hozzánk levelek, amelyek tele vannak panasszal. Panasszal az egyházi tisztviselők, lelkészek és tanítók ellen. Hogy nem dolgoznak teljes hűséggel, hogy az életük bizonyságtétele sokszor ellene mond annak, amit az ajkuk hirdet, stb. Ezek a panaszkodó levelek három csoportba oszthatók. Van közöttük olyan, amelynek első egykét mondatából világosan látszik, hogy a gyűlölködő személyes harag diktálta őket. Ezen a földön, ahol emberek élnek egymás mellett s ahol torzsalkodások, érdekösszeütközések oly könnyen esnek, alig van valaki, akinek ne volna haragosa. Az egyházi tisztviselő sem kivétel. Nemigen van lelkész és tanító, kinek akár a megválasztásából, akár későbbi munkavégzéséből kifolyólag ne volnának haragosai. A harag pedig mindig rossz tanácsadó. Fekete szemüveget ragaszt a szemünkre, amelyen keresztül néhány fokkal mindig sö- tétebbnek látjuk haragunk tárgyát és annak munkáját. Az ilyen haragtól és gyűlölettől bugyborékoló levelek Íróinak szeretnénk egyenként megírni: Testvér, nincs igazad, mert aki haragszik, annak ritkán van igaza. Panaszkodó levélhogy jogtalanul vádoltalak. Te csak lélektelen fa vagy, a természet Istene csak üdítő esővel öntöz, de mi Isten képére és hasonlalosságára teremtett embeiek vagyunk, kiket Fiának vérével akart termékennyé tenni mégis gyümölcstelenek maradtunk. Dehogy érdemied meg, hogy kivágjanak, hiszen ha téged kivágnának, úgy száraz meddő ágaidnak lobogó tüzében minket kellene megégetni. Weltler Rezső. írás Helyett forgasd át az újtesta- mentomot és vedd eszedbe, hogy mit mond az a haragtartásról és gyűlölködésről. A panaszkodó levelek között vannak olyanok is, amelyeket a birál- gatás lelke szült. Vannak emberek, akiknek életeleme a folytonos bírálás. Csak akkor érzik jól magukat, ha valakit kritizálhatnak. Van egy bizonyos fajta agybetegség, amelynek egyik velejárója az, hogy az illetőnek szüntelenül tépni kell valamit. Ruha és papírdarabokat adnak a kezébe s a beteg apró szilánkokra tépdesi azokat, mert csak akkor érzi jól magát, ha hallja a hasító repegetésnek hangját. A bírálat feltétlenül szükséges. Sose juthatnánk előre, ha akár önbirála- tunk, akár jóakaró bírálóink szere- tete fel nem fedné előttünk hibáink- kat. De van beteges bírálgatás is. Amelyik nem segíteni és előbbre vinni, hanem megtépázni és marni akar. Az ilyen levél íróinak azt üzenjük: Testvér, mielőtt bíráló szót emelsz a papok vagy tanítók ellen, gondold meg, hogy nincs könnyebb dolog a világon, mint a bírálgatás. Valamely munkát leszólni mindig könnyebb, mint azt a munkát elvégezni. Aztán gondold meg, hogy nincs hibátlan ember a Panaszok.
