Harangszó, 1935

1935-08-18 / 34. szám

280 HARANGSZÓ 1935 augusztus 18. nem áll. Dr. Schweitzer megállapítja, hogy a természet gyermeke sokkal gon­dolkodóbb, mint mi azt feltesszük róla. Neki különösen nagy a felvevőképessége aziránt, ami a keresztyénségben alap­vető. A történelem iránt már természeté­nél fogva nincs érzéke. Történelem nél­küli világnézetben él. Nem tudja felmér­ni az időt jézustól napjainkig, éppen így érthetetlenek előtte a hitigazságok, hogy milyen módon készítette elő Isten a megváltást. De annál erőteljesebb a fel­vevőképessége a megváltás iránt. Szá­mára a keresztyénség az a világosság, mely a félelem sötétségében világít. A keresztyénség biztosítja őt arról, hogy a természeti szellemeknek az ősök szelle­mének és a fétiseknek nincs kiszolgál­tatva és hogy az emberek közül senki­nek sincs természetfeletti hatalma, ha­nem élete minden történését Isten aka­rata irányítja. A primitív ember lelkivi­lágában nem játszik szerepet a másvi­lágtól való félés. A természet gyermeke nem fél a haláltól, azt természetesnek veszi. Mennyiben lesz a néger, mint keresz­tvén, más ember? A keresztségben min­den babonának ellene mondott, de a ba­bona annyira össze van nőve egyéni és társadalmi életével, hogy azt nem tudja máról holnapra levetni. A primitív ember újjászületése már természeti berendezett­ségénél fogva is tökéletlen. Közöttük kell élni, hogy az ember teljes mérték­ben értékelni tudja, hogy mi az, ha va­laki, mert keresztvén, lemond a jogában álló bosszúról. Dr. Schweitzer úgv ta­lálja, hogy a primitív emberben sokkal több a jóindulat, mint az európaiban, de hogy a szeretet vallásával hogy birkózik meg, hogyan tudja legyőzni a hazudozás és lopás iránt való vonzalmát, az más lapra tartozik. A néger keresztyén jelle­mét talán úgy határozhatjuk meg, hogy a néger inkább tisztességes, mint becsü­letes ember. De vannak bennszülöttek, akik minden tekintetben kifogástalan ke­resztyén jellemek. Dr. Schweitzer kintlétének tapaszta­latait a következőkben foglalja össze: „Mindenképen beigazolódott, hogy nem cselekedtem helytelenül, midőn tudo­mányt és művészetet otthagyva, kimen­tem az őserdőkbe. Barátaim ugyan vissza akartak tartani azzal az érvelés­sel, hogy a bennszülöttek, kik a termé­szet ölén élnek, nem olyan betegek, mint mi és nem érzik úgy a fájdalmat mint mi. De a tapasztalat éppen az ellenkező­jét mutatja. Odakint is megvannak ugyanazok a betegségek, mint Európá­ban és nagyon sok utálatos betegséget éppen az európaiak hurcoltak be, melyek ott kellő gyógyítás hiányában mérhetet­len nyomorúságot okoznak. És a fájdal­mat a természet gyermeke éppen úgy érzi, mint mi. A testi nyomorúság oda- künn is igen . nagy. Van jogunk arra, hogy ennek a meglátása elől behunyjuk szemünket, mert az európai újságok nem írnak róla? Mi igen el vagyunk kényez­tetve. Ha nálunk valaki beteg, az orvos mindjárt kéznél van, ha operálni kell, el­megy a klinikára, de képzeljük el, mit jelent az, hogy odakint milliók és mil­liók szenvednek minden segítség re­ménysége nélkül. Naponta ezer és ezer kunyhóban uralkodik a kétségbeesés, amit pedig mi elfordíthatnánk. Gondol­jon csak mindenki a maga családjára. Mi minden történt volna, ha csak tíz évig is nem lehetett volna az orvos segítségét igénybe venni. Kellene, hogy a nyomo­rult bennszülöttekért való felelősség ál­munkból felriasszon minket. Ha élethivatásomnak tartom, hogy a beteg néger testvéreim ügyéért harcol­jak, úgy hivatkozom Jézus irgalmassá­gára és hitünk parancsára. Ha valamit teszünk a színes népért, az nem „jó cse­lekedet“ tőlünk, hanem elengedhetetlen kötelesség. Mit tettek a fehérek a színe­sekért, mióta felfedezték őket? Ki tud­ná leírni azt a sok igazságtalanságot és kegyetlenséget, amit ezeknek a népek­nek az európaiaktól el kellett szenvedni? Ki mérhetné meg azt a nyomorúságot, melyet az európaiak a pálinka behurco- lásával előidéztek? Nagy adósságot kell lerónunk. Nem tőlünk függ, hogy aka­runk-e jót tenni az afrikai néppel, vagy sem, nekünk kötelességünk azt megten­ni. Ami jót velük teszünk, az nem jócse­lekedet, az bünhődés“. Schweitzer továbbá azt mondja, hogy mindenkinek, akit valaha orvosi tudo­mány súlyos betegségből megmentett, kötelessége hozzájárulni ahhoz, hogy azok is részesüljenek orvosi segítségben, akiknek nem áll módjában orvost hivat­ni. Aki valamely operáció által menekült meg a szenvedéstől, haláltól, annak hoz­zá kell járulnia ahhoz, hogy jótékony kábítószer és segitőkés minél előbb megkezdhesse munkáját ott, ahol a kín és halál még most is akadálytalanul uralkodik. Annak az anyának, aki az or­vosi tudománynak köszönheti, hogy gyermeke az övé és nem a hideg földé, hozzá kell járulni ahhoz, hogy a néger anya is keblére ölelhesse gyermekét. Vájjon mi a mi feleletünk dr. Schweit­zer ezen felhívására? Ne mondjuk azt „avagy őrizője vagyok-e az én atyám­fiának!“ OLVASSUK A BIBLIÁT. Tapasztalatok. Augusztus 19. Isten megítéli a bűnt. Dá­niel 7:9—15. Máté 16:26—21. A világ legszörnyübb és legtragikusabb tapaszta­lata ez lesz: Bár a világ mindvégig az­zal ámítja magát, hogy nem jön el a számadás e nagy órája soha. Ha a világ ezt teszi is, te ne áltasd ezzel magadat. Az Űr jön és téged is meg fog ítélni. E napi cselekedeteidből, szavaidból, gon­dolataidból kitünt-e az, hogy te számot vetettél azzal, hogy az Úr jön és meg­ítél mindeneket? Augusztus 20. Jézus dicsősége látható lesz. Ezs. 33:13 — 18. Máté 17:8. A végső nagy ádvent legfenségesebb tapasztalata lesz ez. Meglátják szemeid a királyt ékességben, ki az ő széles országában dicsőséggel uralkodik. De szól az Ige emésztő tűzről is. E megemésztő tűz, a mi kegyelmes Urunk. Tüzével meg­emészti mindazokat, akikért hiába hord­ta a tövis koronát és a keresztet. Augusztus 21 ■ Jézus valóra váltja ígéretét. János 14:1—9. Jézus elment, hogy he­lyet készítsen nekünk. Eljön ismét, hogy magához vegyen bennünk. Ki számára Jézus az út, az igazság és az. élet, annak élete csupa bizonyosság. Ismeri Jézust, s általa az Atyát. Boldog tapasztalat ez, mert megtölti a szívet az Úr Jézust s Vele üdvösséget váró reménységgel. Augusztus 22. Izrael tapasztalata. Zaka­riás 14:1—11. Izrael népe már megta­pasztalta, hogy Isten valóraváltja, mit igéjében mond. (2. v.) Csak a hivek se­rege menekült meg az Ítélettől. A ször­nyű múlt után azonban mégis dicsősé­ges jövő vár Izraelre. Eljön az idő, ami­kor megindulnak belőle az élő vizek. (8. v.) Hogy ez mikor lesz, csak az Úr tud­ja. (7. v.) Az bizonyos, hogy eljön az a nap, mikor Izraelnek is, meg nekünk is szembe kell néznünk azzal, aki átszegez- tetett a mi bűneinkért. (Zak. 12:10.) Augusztus 23. A hivek megrostálása. II. Thess. 2:8—17. Az utolsó ádventkor nyilvánvalóvá lesz, hogy kik az Isten s kik az ördög gyermekei. Akkor szétfosz- lik minden hazug és látszat-kegyesség. Jaj lesz annak, akiről kiderül akkor, hogy csak neve. hogy él, de valójában telve rothadással és förtelemmel. Engedd, hogy az Or lelke munkálkodjék benned s a kegyelem drága idejében elvégezzen benned, rajtad s általad mindent, ne­hogy akkor vettessél el szentséges szí­ne elől. Szívleld meg a 15—17. verseket. Augusztus 24. A kegyelem ideie. Ézs. 60:1—6. és 18—22. Ján. 1:11 — 12. Ján. 3:20—21. Ézsaiás látomásai részben be­teljesültek már, részben még csak ezután fognak beteljesülni. Jézus Krisztusban eljött már a világosság e világra s mint hatalmas áradat hömpölyög azon végig. A te életed világossága Jézus? Nem vo­natkozik-e rád Ján. 1:11. Csak azok Is­ten fiai, kik befogadták Öt. Engedd, hadd teljesülhessen be rajtad az Úr tel­jes dicsőségében már most és majd egy­koron. (Ézs. 60:18—22.) Augusztus 27. A látható Krisztus Jelen. 1:9—16. Ján. 20:19—31. A színröl-szinre látás csak akkor következik el, ha az Űr hatalomban és dicsőségben visszajön. Halvány előlegezés a színröl-színrelátás gyönyörűségéből a keresztyén ember számára az, hogy Urával és Megváltójá­val állandó érintkezésben és közösség­ben lehet. Ha békessége van szívednek, kétségbevonhatatlan bizonyítékát kap­tad meg annak, hogy találkozásod volt az Úrral. Cséry Lajos KARCOLATOK. Szovjet-f>ála. Francia országban honim un is fa zaoargásoh voltak. Szitája vég- eredméngben ugyanaz az orosz szovjet volt, amelynek képviselő­jét éppen Franciaország fogta kézen s vezette be a népszö­vetségbe. íme a szovjetbarátság első gyü­mölcse. Ki tudja milyen drágán fogják még Európa „keresztyén“ nemze­tei megfizetni azt, hogy egymás iránti féltékeny gyűlöletből fele­más igába fogództak a keresztyén­gyilkos és hivatalosan istentelen kommunista Szovjetoroszország - gal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom