Harangszó, 1935

1935-08-11 / 33. szám

26. évfotyarit. Al«pltoH>: KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. ingyin milléklat tanév alatt kéthatankónt a KIS HARANQSZÓ. Postacsekkszámla : 30.52«. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A hitről való tanítás mindenütt megtalálható Pál leveleiben pl. Efez. 2: Kegyelemből tartat­tatok meg hit által és ez nem tőletek vagyon, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből. Ágostai hitvallás XX. cikkely. 33. szám. k Huutfisú uerk«KM-kl*d6hlvataüa ■ GYŐR Petófi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévro 2 P 4® fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Hiába! „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző“. (Zsolt. 127, 1.) H iába! Gyönyörűen megálmodott emberi álmok és verejtékező hűséggel alkotott emberi tervek sivár temetője ez a „hiába“. Az ember nem ér el mindent, nem ért meg mindent, mert Isten be­épített az életbe egy láthatatlan vasfalat, melyen pozdorjává zúzód- nak emberi akarások és célkitűzé­sek, mely fölött reménységeink madara nem tud átrepülni a meg­valósulások birodalmába, mert „hiába“ minden erőlködés, ez a vasfal áttörhetetlen és átrepülhetet- len az ember számára. Emberi reménységek temetője, emberi aka­rások gátja ez a „hiába“. Betegágy mellett állunk. Ápolunk, sírunk, átkozunk és imádkozunk a betegért, de egyik sem használ, mert túlkemény a konok vasfal. Az orvos megjósolja s a bekövet­kező halál igazolja, hogy minden „hiába". Szomjas földje szélén áll a gazda. Úgy kellene az eső, mint a falat kenyér. Fürkésző szemekkel kutatja a fukar eget. Egyik kér, másik vár, harmadik meg remél esőt, de kérést, várást reménykedést eme kegyetlen visszhanggal ver vissza a szívtelen vasfal: „hiába!“ Hát miért „hiába“?! Miért kell pozdorjává zúzódott terveink és reményszilánkjaink felett olyan sokszor tenyérbe rejtett bús arccal megállanunk és siránkozva elis­mételgetnünk: „Hiába, hiába...?! Miért?!' Mert a konok vasfal mögött ott áll a láthatatlan, elrejtett Isten. Már pedig: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába, vigyáz az őriző“. De jó, hogy Őnélküle nem lehet házat „építeni“, várost „őrizni“, betegséget elűzni, vagy esőt lecsalo­gatni!! De jó, hogy beállította az életbe akarat- és reménymadarakat Régi monda beszél arról a telhe­tetlen utonállóról, aki nem elége­dett meg a pusztai utasnak önként felajánlott hat tallérjával, hanem elrabolta tőle a hetediket is. Ugyanezt tettük mi is az Isten­nel. Adott nekünk kegyelmes szere- tetből hat munkanapot az ember pedig elrabolta Tőle sokszor a he­tediket is. A rabolt holmin sohasincs áldás. A világ keserves leckét kapott ab­ból, hogy az Úrtól és a lélektöl el­rabolt vasárnap munkáján nincs istenáldás. Valamikor annyi volt a munkánk, hogy még vasárnap se végeztünk vele, ma pedig oly kevés a munkánk, hogy hétköznap is ráérünk. Az Isten villámos paranccsal tör­vényt szabott az ö napja védelmére. Már pedig aki az Isten törvényeit meg akarja törni, az önmagát fogja azokon a törvényeken összetörni. A mai ember egyre jobban kény­telen belátni a vasárnapi munka­szünet szükségességét. Már csak testi szempontból is. Hat napi robot után embernek állatnak egyformán szüksége van egynapi pihenőre. Ezt az élettani törvényt nem lehet kárvallás nélkül' megszegni. Ezért kezdi éppen mostanában a hatóság szorgalmazni a vasárnapi munka­szünetet. Az egyház a hatóságot ebben a törekvésében a legteljesebb mértékig támogatja. Az egyház már akkor is ebben az irányban dolgo­zott, amikor még egészen egyedül volt ezirányu munkájában. feltáró fenséges vasfalát, mely tüzes ujjal mutatja az Ő nagyságát és a mi jelentéktelenségünket! Drága temető ez a „hiába“. Abban találja meg az ember az elrejtett Istent! Weltler Rezső. Az egyház azonban ennél sokkal tovább megy. A vasárnapi munka­szünet ugyanis még magában nem elég. Ha valaki a vasárnapi munka- szünetet duhajkodásra, lélekrontó léha tivornyákra használja, akkor jobban tette volna, ha nem tar­tott volna munkaszünetet, hanem ásott és kapált volna azalatt. A va­sárnapi munkaszünet önmagában véve még akkor sem elég, ha va­laki teljes egészében pihenésre for­dítja azt. A harmadik parancsolat igy hang- i zik: „Az ünnepnapot megszentel­jed.“ A vasárnapi munkaszünet le­gyen alkalom a vasárnap megszen­telésére. Hogy pedig az ünnepnap megszentelése mit jelent, azt leg­lényegesebb vonása szerint Luther Márton jelölte meg a harmadik pa­rancsolat magyarázatában. Az Úr­istent mindenek felett féljük és sze­ressük, az Ő szent igéjét és annak hirdetését meg ne vessük, hanem örömest hallgassuk és tanuljuk. A vasárnap nem arra való, hogy felvegyük az ünnepi ruhát s hival­kodva lejtsünk benne a világ szeme előtt. A vasárnap nem arra való, hogy nagyokat alugyék, vagy na­gyokat igyék valaki. Hanem, hogy megpihenve a robotos munkától, dicsőítse Istenét, építse a lelkét. Igenis legyen vasárnapi munka­szünet. Hogy ki-ki megszentelje a vasárnapot. A vasárnapi munkaszünet. 1935. augusztus 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom