Harangszó, 1935
1935-08-11 / 33. szám
26. évfotyarit. Al«pltoH>: KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. ingyin milléklat tanév alatt kéthatankónt a KIS HARANQSZÓ. Postacsekkszámla : 30.52«. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A hitről való tanítás mindenütt megtalálható Pál leveleiben pl. Efez. 2: Kegyelemből tartattatok meg hit által és ez nem tőletek vagyon, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből. Ágostai hitvallás XX. cikkely. 33. szám. k Huutfisú uerk«KM-kl*d6hlvataüa ■ GYŐR Petófi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévro 2 P 4® fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Hiába! „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző“. (Zsolt. 127, 1.) H iába! Gyönyörűen megálmodott emberi álmok és verejtékező hűséggel alkotott emberi tervek sivár temetője ez a „hiába“. Az ember nem ér el mindent, nem ért meg mindent, mert Isten beépített az életbe egy láthatatlan vasfalat, melyen pozdorjává zúzód- nak emberi akarások és célkitűzések, mely fölött reménységeink madara nem tud átrepülni a megvalósulások birodalmába, mert „hiába“ minden erőlködés, ez a vasfal áttörhetetlen és átrepülhetet- len az ember számára. Emberi reménységek temetője, emberi akarások gátja ez a „hiába“. Betegágy mellett állunk. Ápolunk, sírunk, átkozunk és imádkozunk a betegért, de egyik sem használ, mert túlkemény a konok vasfal. Az orvos megjósolja s a bekövetkező halál igazolja, hogy minden „hiába". Szomjas földje szélén áll a gazda. Úgy kellene az eső, mint a falat kenyér. Fürkésző szemekkel kutatja a fukar eget. Egyik kér, másik vár, harmadik meg remél esőt, de kérést, várást reménykedést eme kegyetlen visszhanggal ver vissza a szívtelen vasfal: „hiába!“ Hát miért „hiába“?! Miért kell pozdorjává zúzódott terveink és reményszilánkjaink felett olyan sokszor tenyérbe rejtett bús arccal megállanunk és siránkozva elismételgetnünk: „Hiába, hiába...?! Miért?!' Mert a konok vasfal mögött ott áll a láthatatlan, elrejtett Isten. Már pedig: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába, vigyáz az őriző“. De jó, hogy Őnélküle nem lehet házat „építeni“, várost „őrizni“, betegséget elűzni, vagy esőt lecsalogatni!! De jó, hogy beállította az életbe akarat- és reménymadarakat Régi monda beszél arról a telhetetlen utonállóról, aki nem elégedett meg a pusztai utasnak önként felajánlott hat tallérjával, hanem elrabolta tőle a hetediket is. Ugyanezt tettük mi is az Istennel. Adott nekünk kegyelmes szere- tetből hat munkanapot az ember pedig elrabolta Tőle sokszor a hetediket is. A rabolt holmin sohasincs áldás. A világ keserves leckét kapott abból, hogy az Úrtól és a lélektöl elrabolt vasárnap munkáján nincs istenáldás. Valamikor annyi volt a munkánk, hogy még vasárnap se végeztünk vele, ma pedig oly kevés a munkánk, hogy hétköznap is ráérünk. Az Isten villámos paranccsal törvényt szabott az ö napja védelmére. Már pedig aki az Isten törvényeit meg akarja törni, az önmagát fogja azokon a törvényeken összetörni. A mai ember egyre jobban kénytelen belátni a vasárnapi munkaszünet szükségességét. Már csak testi szempontból is. Hat napi robot után embernek állatnak egyformán szüksége van egynapi pihenőre. Ezt az élettani törvényt nem lehet kárvallás nélkül' megszegni. Ezért kezdi éppen mostanában a hatóság szorgalmazni a vasárnapi munkaszünetet. Az egyház a hatóságot ebben a törekvésében a legteljesebb mértékig támogatja. Az egyház már akkor is ebben az irányban dolgozott, amikor még egészen egyedül volt ezirányu munkájában. feltáró fenséges vasfalát, mely tüzes ujjal mutatja az Ő nagyságát és a mi jelentéktelenségünket! Drága temető ez a „hiába“. Abban találja meg az ember az elrejtett Istent! Weltler Rezső. Az egyház azonban ennél sokkal tovább megy. A vasárnapi munkaszünet ugyanis még magában nem elég. Ha valaki a vasárnapi munka- szünetet duhajkodásra, lélekrontó léha tivornyákra használja, akkor jobban tette volna, ha nem tartott volna munkaszünetet, hanem ásott és kapált volna azalatt. A vasárnapi munkaszünet önmagában véve még akkor sem elég, ha valaki teljes egészében pihenésre fordítja azt. A harmadik parancsolat igy hang- i zik: „Az ünnepnapot megszenteljed.“ A vasárnapi munkaszünet legyen alkalom a vasárnap megszentelésére. Hogy pedig az ünnepnap megszentelése mit jelent, azt leglényegesebb vonása szerint Luther Márton jelölte meg a harmadik parancsolat magyarázatában. Az Úristent mindenek felett féljük és szeressük, az Ő szent igéjét és annak hirdetését meg ne vessük, hanem örömest hallgassuk és tanuljuk. A vasárnap nem arra való, hogy felvegyük az ünnepi ruhát s hivalkodva lejtsünk benne a világ szeme előtt. A vasárnap nem arra való, hogy nagyokat alugyék, vagy nagyokat igyék valaki. Hanem, hogy megpihenve a robotos munkától, dicsőítse Istenét, építse a lelkét. Igenis legyen vasárnapi munkaszünet. Hogy ki-ki megszentelje a vasárnapot. A vasárnapi munkaszünet. 1935. augusztus 11.
