Harangszó, 1935

1935-07-28 / 31. szám

26. évfolyam. í935- Julius 28. ál. száttt. Alapított* : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Ounántúii Luther-Szóvetsóg. Az Omágus Lutkei- Szövet«ég hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mellékút tanév alatt kéthatankent a KIS HARANQSZd. Postacsekkszámla : 30.626. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ( református főiskola ) \? ua . */ x<»£jy y VT a ■■■■■■■ - i ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A prédikátorok előbb csupa gyermekes és szükségtelen dolgokat sürgettek, mint pl. bizonyos napok, böjtök megtartását, bucsttjátrásókat, szentek tiszteletét, olvasómorzsolást és hasonlókat. Ezekre nézve ellenfeleinknek használt az intés . . . s már kezdik emlegetni a hitet is. Ágostai hitvallás XX. cikkely. k Harangul •sarkauló-kiadóhlTatala: GYŐR II., Petőfi-tór 8. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 8 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Templomok. Épüljetek fel lelki házzá. I. Péter. 2, 5 I­Felépült a templom! A kőművesek széthordták állásai­kat, az üvegesek letették az üveg­vágót, a festők ecsetjeiket, készen van minden. Nagy munka volt. 120.UO0 tégla, 250 q mész, 80 q cement építtetett a falba. Most már csak rendezgelődünk. Murnyát hordunk, gödröt teme­tünk, homokot szórunk, szépitge- tünk. . . A templom körül zajlik az élet. Sietni kell! Az Úr aki házat emelt magának, vasárnap hajlékába lép. Áldassék érte! II. Felépült a templom ? Évezredek óta zeng Krisztus Urunk parancsa : „épüljetek föl lelki házzá.“ Építkezni mindenki képes. Az építéshez Isten ád mindent. Építkezni kell! ! Az építkezés szakkönyve Isten Igéje. Kioktat mindenre. Kezdjük a legelején. „Senki más fundámen- tomot nem vethet, mint ami már vettetett, az Úr Jézus Krisztus. A szakkönyv kiterjeszkedik mindenre. Még arra is utasítást ad, milyenek legyenek a lelki ház ablakai, a sze­mek. . . És most, templomfelszente­lések idején vessünk testvéreim egy pillantást a lelkünk templomára, a lelki házra, elkészült-e már? Milyen? Nincs szomorúbb látvány annál, amit befejezetlen épületek, rommá lövöldözött városok, falvak mutat­nak. A Sátán inennyi kárt tett a lel­ki házainkban ? Mi lenne, ha azúr leszállna immár a földre és templom­szentelési örömünnepre jönne szi­vembe, szivedbe? III. Templomot templom után építünk. Boldog örömmel mondhatjuk : Hála Istennek! Hiszen minden templo­munk egy-egy bástyafok, amelyre vitézek állhatnaik megoltani a gonosz ellenünk felajzott nyilait. Uj templomaink falai tövén azonban jó nekünk feltenni a kér­dést: „Háza lehet-e ez a ház a Krisztusnak.“ Midőn ránktekintve látja téglahordó buzgólkodásunkat, templomavató ünneplésünket, nem mondja-e szomorúan az ajka: „A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania“ ? Templomainkba a Krisztus szí­vójuk templomán át vonul be. Azért: Épüljetek fel lelki házzá! Jalcus Imre A falu. A magyar éleinek mindig főre- ménysége volt a falu. A falu adta mindig a hazának a legkeményebb gerincű katonát s az egyháznak a legbibliásabb, legiroádkozóbb, leg­áldozatosabb leghívebb híveket. Nagy nemzeti összetöreltetések idején mindig a löld népének in- gathatatlan hűségében támaszkodott meg a nemzet jövő felé induló első lépése. A falu bogárhátu házai közül jön nekünk a kenyér, az ős­tehetség, a reménység, a tehertartó erő és az utánpótlás. Azért volna jaj nekünk, ha a falu népét kikezdené a romlás. Pedig máris látható néhány szomorú jel. Az egyik nyári vasárnapon egyik kedves falusi gyülekezetünkben tiz embert találtunk a délelőtti isten­tiszteleten. Pedig ennek a gyüleke­zetnek evangélikusai valamikor a szomszéd megyébe jártak isten­tiszteletre. S eljártak. A mai nem­zedék száz lépést se hajlandó tenni a templomért. Innen is, onann is hírek jönnek, hogy egyes falvak népe behódol bizonyos idegen romboló eszmék­nek. Pedig a múltban holmi világ­felforgató tanok áradata mindig a józan gondolkodású föld népének kemény lélekfalán törött meg. Hallottunk lelkészt panaszkodni, hogy az egyházi adót éppen olyan gazdák nem akarják megfizetni, akiknek leányai a legtüntetőbben hordják a selyem harisnyát. Itt-ott a törvénytelen szülöttek száma kétszeresére emelkedett a békebelinek. Szomorú ez nagyon. Minden pusztulás fájdalmas, de kétszeresen szomorú olyasminek pusztulása, amelytől reménységgel sokat vár­tunk. Meghúzzuk a harangot: veszély­ben a falu lelke. Nemzetfánk tör­zse, egyházunk népénék gerince sorvad. Egyháznak is, nemzetnek is, drága a falu népe. De drága a Krisztusnak is. S meg akarja tisztítani, menteni. Magyar falu, fogadd be házaid közé a nagy orvost! Isten igéje minden szentség felett való szentség. Mert még ha mindjárt minden szentnek csontját, vagy ru- házatját egy halomba raknánk, mit sem segítene rajtunk. Mert ez mind merő holt dolog, ami senkit sem tud szentebbé tenni. Isten igéje ellenben az a kincs, amely minde­neket megszentel. Azért hangoztatom én mindig, hogy minden mi csele­kedetünknek az Isten igéje szerint kell folynia. Luther.

Next

/
Oldalképek
Tartalom