Harangszó, 1935
1935-07-21 / 30. szám
1935 Julius 21. HARANOSZÓ 245. jesztettek a jámbor nép között, hogy veszedelemben van a vallásuk, Kossuth és a lutheránusok el akarják nyomni a r. katholiktisokat. A győri Vigadóban (re- doute) ápril 23.-án tartott népgyülésen sokan botokkal jelentek meg s a vezetők közül Lukács Sándor r. kath. ügyvédet talán agyon is verik, ha Rónay Jácint le nem csillapítja őket. Mikor Kossuth nkt. 21.-én személyesen is megjelent Győrött, Ecker szerint szemrehányást tett a klérusnak, hogv igen lanyhán veszi a szabadságharc iigvét. Haub- ner ellenben tisztelgő ktildötséget vezetett Kossuth elé és lelkesen üdvözölte. ..A megiletődés könnyűit láttuk szemében ragyogni“ — írja Haubner. 1848. dec. 3.-án irta meg azután híres pásztorlevelét, mely ránézve oly végzetessé vált. Hogy ki volt a besúgó és feljelentő, azt nem tudni, de amint dec. 27.-én Windischgraetz herceg bevonult Győrbe, akadt ..jóérzelmű“ denunciáns elég. A négy hónapos osztrák uralom alatt Ecker János sem lehetett valami jó barátja a magyaroknak, különben nem írt volna oly részvétlenül, majdnem gúnyosan Haubner elfogatásáról. Szerinte a pásztorlevélen kívül az is bűne volt Haubner- nek, hogy a templomi szószékről szinte az egekig magasztalta Kossuthot. Zichy Ferraris Bódog gróf győri kir. biztos Apponyi Károly gróf ezredes helyparancsnoknak 1849. január 25.-én parancsolta meg, hogy a súlyosan kompromittált Haubner Máté evang. szuperintendenst fogják el és katonai kísérettel vigyék Pozsonyba. Apponyi pedig a pa- rancifdlat Végrehajtásával Tomcsányi Ferenc városkapitányt és Beke Ágoston v. tanácsost bízta meg. Ecker, aki Tomcsányitól hallotta az esetet, így irta ezt naplójába: elárulván, hogy biz ö elfogult pápista és osztrákpárti: „Haubner már előre értesülve lehetett, mert beteg volt vagy pnak te- tetfe magát. Felesége és leánya a rémület miatt magukon kívül voltak.“ Meg kell itt jegyeznünk, hogy a győri szép konventépületet márc 8.-án lefoglalták katonai kórháznak s Haubnerék számára a Nádor-városban, az új Rábel-féle házban béreltek lakást. Ez volt tehát a család szenvedéseinek színhelye. A városi kiküldöttek Zichynek jelentették, hogy Haubnert betegen ágyban fekve találták és ilv állapotban nem lehet elszállítani. Ziehv ekkor Apponyi ezredes útján a kórházi főorvost bízta meg, hogy egy katonatiszt és Beke Ágoston városi tanácsos jelenlétében vizsgálják meg alaposan a beteget. ..A család jajgatása — írja Ecker cudar részvétlenséggel — úira kezdődött. Haubner az evang. lelkipásztoroknál szokásos lassú, kimért oathosszal szólva vigasztalta övéit: Vigasztalódjatok és nyugodjatok meg, kedveseim és gondoljátok meg csak azt, hogy a mi Megváltónk még sokkal többet szenvedett. És így tovább.“ Az impertinens ember az evang. püspök ily szenvedései között vesz alkalmat prédikátoraink beszédének kigúnyolására. A főorvos és társai különbek voltak. ők Haubnert betegnek találták s azt jelentették, hogy Haubnernek becsületszavát vették: mihelyt fellábadozik, ahová parancsolják, ott megjelenik, titkos összejöveteleket nem tart. politikai levelezéstől magát óvja. Szekrényeit,’ melyekben iratait tartja, lepecsételve zár alá vették. Mily méltatlan bánásmód az egész városban tisztelt főpásztorral szemben! Különösen Perlaky Dániel posztókereskedő vállalt kezességet, hogy Haubner mihelyt felépül, elmegy Pozsonyba. De a többi barátai és a győri hívek is mindent megtettek, hogy Haubnert a cigány... kártya... sikkasztás... és most ... itt állok az egvre haragosabban zúgó Tisza partján... Választanom kell!... a Tisza zúgása elnyomja a világi zajt..., igen, választok... Választom az örök csendességet, a Tisza mélyét... Az eső apró szemecskékben permetezni kezd... Elbúcsúzom gondolatban kicsi s most már igazán árva húgomtól ... ki már egyedül fog járni az élet tövises pályáján... utoljára még egy búcsúcsókot intek feléje s elszántan a víz fölé hajlok és... de md ez? Oh igen, a kis falunk harangja szól... egyre erősebben..., visszalépek, eszembe juttatja gyermekkoromat, mikor még én is ott ültem a kicsi falusi templom öreg padjában..., mikor még én is imádkoztam szegény édesapámmal... Érzem most is, mint akkor..., mikor utoljára megsimogatta szőke hajam..., mikor könnyes szemmel fölém hajolt... és hallom amint mondja: „Szegény, árva kicsi fiam..., ha én elmegyek oda1... fel... szeresd nagyon kicsi testvéredet .., legyen előttetek az Írás szava: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.“ Igen, minden bizonnyal Ő gondot visel rólam... és sírva, mint akkor..., letérdelek, hogy kövessem azt az utat, mely keskeny, tövises, telve bár megpróbáltatással..., de a végén ott várja ő, a szerető Atya, a megfáradt tékozlót, amint kicsi húgával megérkezik — haza. súlyos helyzetből kiszabadítsák. Dregály Dániel, a másik győri lelkész, a közeli kartársait is tudósította. Perlaky Dávid esperes, Dániel fivére, Karsay Sándor téti és Fadgyas lános nagybaráti lelkészek is Győrbe sietek s febr. 5.-én Zat- hureczky, Bodroghy, Eőry egyháztagokkal ezek jelentek meg Ziehv előtt a győri püspökvárban az általam már megírt kihallgatáson. (Luther-Naptár 1934. 48. 1.) Hallott erről Ecker János uram is, akit sokan nem ok nélkül tartottak svarcgelbnek s aki a lelkes Perlaky Dániel pnsztókereskedőt énen nem szívelhette. De Ecker tévedésből úgy irta naplójába. mintha nem Perlaky esperes, hanem fivére, a nosztókereskedő lett volna a szónok. „Perlakv kereskedő, íria Ecker, az ő szokott fennhéjázó modorában e szavakkal kezdette a szónoklatát: Mi több ezer embernek megbízásából állunk itt. akik a szuperintendens úrnak nevében ... és íev tovább. Zichy, a kir. biztos félbeszakította a szónokot ezzel a kurta kérdéssel: Fenyegetés akar ez lenni. vaev mi? És kicsoda ön? Erre a szónok feleli: Perlakv kereskedő vaevok. Perlaky kereskedő? — kérdezi Zichy gróf — oh ezt mi már ismerjük.“ Ecker itt megjegyzi hogy Perlakv eevike volt a leunanvobb ..honfiaknak“, aki lakásának ablakából heteken át lobogtatta a háromszínű nemzeti zászlót és buzgó hive és tisztelője volt a teljeshatalmú Lukács Sándornak (Kossuth lelkes párthivének): Perlakv kapta meg a Győrött bevonult honvédek számára a posztószállítást is és ezreket nyer ebből. Ecker nem mond igazat, mert Perlakv e miatt vesztette el a vagyonát. Minden nemzeti iigvnek és Haubnernek is lelkes barátja volt Február 15.-én a sokat szenvedett föpásztort leányával, a hősielkü Matilddal egviitt Perlaky Dániel a maga fogatán vitte el Pozsonyba a hadi törvényszék elé. A győriek ismételt esedezésére a fegyveres katonai kíséretet mégis elengedték. Haubner pozsonyi kihallgatásáról Ecker feljegyzi, hogy némelyik hozzá intézett kérdéssel a magamentő választ mintegy a szájába adták. De ő nyíltan és bátran kijelenté: az ő vallása a szabadságot tanitia s ennek szellemében járt is el anélkül, hogy őt valaki a pásztorlevél megírására és terjesztésére felszólította volna. Igv Ítélték el vasban töltendő hat évi várfogságra. De nem Spiielbergbe vitték:, miként Ecker írja, hanem Kufsteinba. Lányának és feleségének atyjok szabadulásáért folytatott hősies küzdelmét a Luther-Naptárban írtam meg. (1905. 39. lap.) Az igazi felekezeti béke. Nyár a cserkésztáborozások ideje. Szerte az országban, itt is, ott is, megjelenik egy-egy sátortábor, vidám, daloskedvű lakóival. Minden magyar cserkésztábor a magyar állam kicsinyített mása. Amilyen sokrétű népünk vallási összetétele, éppen olyan egy-egy cserkésztábor felekezeti összetétele is. Azonban ez a felekezeti többféleség nem képezhet akadályt az igazi cserkésztestvéri együttműködés kialakulásában. Mínden gondotokat Őreá vessétek! Irta: Szendrey Miklós. A szőke Tisza mellett, kicsi erdő szélén, zajos mulatozás hallatszik a faluvégi csárdából. Búcsú van... Húzzák a cigányok s vidám párok vigan ropják a táncot... A víg mulatozás zaja hallatszik a Tisza partjára... Ott ülök a parton és elmerengek az éjszakában... Halk zsongás szűrődik át a partmenti füzesen..., zenél a Tisza, a magyar föld lágyhangú hárfája... Istenem, mily nagy az ellentét a zajos vigság és e csendes, halk zsolozsma közöttt... Hogy hív mind a kettő!... Az egyik életet ígér örömmel, gyönyörrel telve..., táncot, kártyát, élvezetet... A másik, a halk melódiájú Tisza... békét, nyugalmat, örök csendességet'... Istenem, választanom kell!... Melyiket válasszam?... Lassan heborul..., mintha számtalan láthatatlan kezecske letakarná sűrű fátyollal a fényes csillagokat... Távolról halk moraj hallatszik, néha-néha egy-egy villám hasítja át a menny fekete kárpitját... Ott, benn még mindig húzzák, még mindig szól a muzsika..., itt, a parton egyre erősebben zenél a most már haragos Tisza... Elgondolom eddigi életemet... tánc...
