Harangszó, 1935
1935-06-23 / 26. szám
214. HARANGSZÓ 11335 június 23. vét' is. Az aszódi evangélikus egyház részéről pedig Moravcsik Mihály, az érdemes lelkész tesz meg mindent az iskola fennmaradása érdekében. Az ö fáradságot nem ismerő buzgóságának köszönhető, hogy 1872-ben a régi vályogfalakon felépült az emeleti rész. 1875-ben lélekemelő ünnepség keretében leplezik le a Petőfi-emléktáblát, amelyen Csen- gey Gusztávnak, az iskola kiváló tanárának szinte klasszikus párverse hirdeti, hogy „Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympi tüzét a Legszeretöbb költő, a haza Tyrteusa. Szelleme bölcsőjét itt hü anya őrzi, szegény bár, Kincse, e lángemlék, átragyog ifjaira". 1888-ban megünneplik — bár hibás dátummal — iskolánk százados ünnepét. Iskolánknak azonban még sok válságos évet kell átélnie, míg végül az 1907. márciusában szerződésileg biztosított államsegély biztosítani látszik iskolánk jövőjét. Ugyanebben az évben Bolla Lajos igazgatósága alatt a tanári kart felveszik az Országos Tanári Nyugdíjintézetbe. 1912-ben Mi- csinay Ernő felügyelősége és Szabó Lajos igazgatósága idejében sikerült az ősi algimnáziumot teljes főgimnáziummá fejleszteni. Az első rendes érettségit 1916. június havában tartják meg, míg 1920- ban Gaál Mózes kir. főigazgató buzgó támogatásaival az iskola, mint főgimnázium, elnyeri a végleges nyilvános- sági és érettségi tartás jogát. Dr. Osváth Gedeon igazgatósága alatt a Petőfi-Társasággal karöltve megünnepeltük a Petőfi-centenáriumot, amikor az igazgató Petőfi aszódi életéről írt tanulmányával s a Petőfi-gyüjtemény kifejlesztésével igyekszik minél szélesebb körben érdeklődést kelteni iskolánk iránt. Erre azért volt szükségünk, mert a világ-' háborút követő pénzügyi és gazdasági hanyatlás okozta szanálás fenyegető zátonyát elkerülte ugyan iskolánk s 1924— 25-ben francia nyelvet tanító reálgimnáziummá változott át, azonban a régi 120 tanuló befogadására való- helyiségekben 400 tanulót tanítani szinte a lehetetlenséggel volt határos. A földreform kapcsán sikerült négy és fél hold építési telket szereznünk Aszód legszebb pontján, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész Galga-völgyre. Iskolánknak tehát égető szüksége volt új, modern épületre. Azonban a szegény, alig 1200 lelket számláló aszódi evangélikus egyház érezve azt, hogy ö anyagilag nem képes egy új iskolai épület felállítására, 1926. végén Petőfi Sándor iskoláját átadta a bányai ev. egyházkerületnek. Az átvételt dr. Raffay Sándor püspök céltudatos iskola- politikája tette lehetővé a kerület előtt, az átadást pedig dr. Oravecz Ödön igazgató körültekintő ügyessége az aszódi evangélikus egyház közgyűlése előtt. Kerületünk lelkes föpásztora az építkezés céljaira kieszközölt évi 12.000 pengőt kitevő állami: segítséget, azután bátran hozzálátott a még mindig szinte lehetetlennek látszó feladathoz, az új épület megépítéséhez. És a csoda mégis megtörtént. 1931. október 11.-én D. Raffay Sándor püspök lélekemelő ünnepség keretében avatta fel az iskola új, modern, gyönyörű fekvésű épületét. Hogy az iskola jövőjét mégjobban biztosítsuk s evangélikus jellegét minél inkább kidomboríthassuk, a régi iskola épületeiben virágzó internátust rendeztünk be körülbelül 50 tanuló részére. Az új kétemeletes és központi fűtéssel ellátott iskola-épület a vasúti' állomástól alig 3 percnyire Aszód legszebb dombján épült, honnan szemet-lelket gyönyörködtető kilátás nyílik a szép Galga-völgyre. A régi épületben levő in- ternátus is Aszód pormentes részén terül el. Ebben a fiatal, de máris virágzó intézményünkben, melynek hivatása jobban kidomborítani iskolánk evangélikus jellegét, a vezető tanár mellett két rendes nevelő tanár neveli, tanulmányaiban irányítja a 42 bennlakó tanulót. A két nevelőtanárral még kettő, a tanári karból bejáró tanár segít a szakszerű korrepetálásban. Mi az ev. Petöfi-reálgimnázium tanárai hisszük, hogy az új, napsütötte épületben és az 5 tanár vezető munkájával alátámasztott internátusbán mélyebben sikerül beleplántálnunk tanulóinkba a mi két vezetőcsillagunk lelkét az evangé- liom lelkének felemelő és megszentelő tanításait és Petőfi Sándor lelkének izzó cselekvésre kész faj- és hazaszeretetét. Szever Pál igazgató. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! Temetökerítésből ifjúsági ház. Pünkösd másnapján pünkösdi lélekkel avattuk fel a felpéci ifjúság itt látható házát. A felpéci ifjúsági egyesület, mint legtöbb ifjúsági egyesületünk, a bölcsőkorát éli; mindössze öt esztendős. De öt év elégséges volt ahhoz, hogy Isten Lelke elvégezze a magvetést. Öt évvel ezelőtt a pünkösdi Lélek hívta, gyűjtötte ifjúságunkat egy táborba megvilágosítva lelkében azt az igazságot, hogy csak Isten Leikével munkálkodó és szolgáló ifjúságnak van joga a jövőhöz. Öt esztendő szolgálatát Isten megszentelte, aminek pecsétje és koronája ez az ifjúsági ház. Öt esztendő azonban lelki értelemben is fundamentom-rakás, amelyen az írás szavai szerint folytatódhatik a jövő munkája: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá...“ ti. Péter 2, 5 ) A házépítés történetére, mint a legtöbb helyen, nálunk is jellemző, hogy nekünk is nagyobb volt a hitünk, mint a pénzünk. Isten kegyelme a mi hitünkhöz oly lelkesedést adott, amely úgyszólván a semmiből teremtette elő az anyagi fedezetet. Telket egy áldott lelkű öregasszony özv. Péntek Sán- dorné hagyatéka révén a falu szivében kaptunk. Érdekessége épületünknek és csodá- latosútjalstenke- gyelmének, hogy épületünk funda- mentomába ésfa- lainak alsó felébe a gyülekezet régi temetökeritésének elszórt kövei kerültek. A munkát maga az ifjúság, sőt az egész gyülekezet végezte nemre, korra és foglalkozásra való tekintet nélkül. Az épületet, amely három szobából és egy tágas verandából áll, maga az ifjúság bútorozta be fafaragó tanfolyamán készült asztalokkal, padokkal és székekkel. Ugyancsak magunk faragtuk a homlokzat fából készült feliratát, a felirat felett elhelyezett művészi kivitelű Luther-rózsát egyesületünk titkára mintázta. íme, Felpécen is van már egy ház, amelyen a Luther-rózsa ragyog s erre a házra elmondhatja ifjúságunk: ez a mi. házunk. Akár egyesületünk rövid' történetét nézzük, akár a házépítés eseményeit pergetjük le szemeink előtt, akár magára a felavatott házra tekintünk, önkéntelenül is a zsoltáríró szavai kívánkoznak ajkainkra: „Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt“. (118. zs. 23.) Pünkösd másnapján ragyogó napsütésben ember ember hátán tolongott Az aszódi ev. Petőfi reálgimnázium.
