Harangszó, 1935
1935-06-02 / 23. szám
184. HARANGSZÓ 1935 junius 2. annyira hajlamosak — kiváltképen manapság — az előkelőség látszatáért majmolni annak minden szokását és viselkedését. S mint ilyen esetben mindig történni szokott: a hibáit, rossz vonásait, bűneit előbb elsajátítják, mint a jó tulajdonságait és erényeit. Mindezen okok mellett s mindezen okokban kétségkívül van vallási, erkölcsi vonatkozás, illetve hiányosság is. Hiszen a vallás-élet; miértis az életnek mindenféle megnyilvánulása: magasabb-rendüsége és eszményisége, vagy visszássága és ferdesége egyúttal vallási tartalommal, vagy fogyatékossággal is bír. így akármelyik oldalról nézzük is az egykét s akármilyen okozatképen áll is az előttünk, bizonyos fokú vallási jelleget mindig találunk benne. Ha pl. a meggazdagodási vágy, a vagyonhalmozás képezi annak az okát: ott lappang mögötte a vallás által tiltott telhetetlenség. Ha viszont a szegénység az oka: ott rejtőzik benne a kishitűség, az Istenben való bizalom hiánya. Ha pedig a saját hasznát és kényelmét kereső önzésből fakad: ez ok magában foglalja amaz isteni figyelmeztetésnek az áthágását: „Senki közülünk nem él magának“. Ha meg a másoknak tetszelgő hiúság a forrásaikkor amaz apostoli intésnek a semmibe vevése jut általa kifejezésre: „Istennek kell inkább engedni, hogysem az embereknek“. Ha ismét a mások utánzása, a példaképül tekintett magasabb rangúak követése az oka: akkor ama krisztusi parancsról való megfeledkezést látjuk benne: „Őrizkedjetek a farizeusok és írástudók kovászától“. Tehát végeredményképen az egykének minden vonatkozásában felismerhetjük egyszersmind a vallási okokat is. Ezek az okok azonban egyetemes jellegű vallási okok s nem felekezetiek; mert hiszen nincs olyan keresztyén felekezet, amely az egykét kárhoztató és az egyke ellen küzdő bibliai tanokat feladta volna s ezáltal az egykét a maga tanításával, életfelfogásával helyeselné s elősegítené. Kiss Samu. MIÉRT? (Emlékezés az „Ave Caesar" cimii mozi filmre) Első keresztyének összegyülekeznek, Rejtett barlang mélyén énekbe kezdenek, A hívők éneke lágy mint a leheltet, Mert Jézust követni csak titokban lehet; Barlangban énekel gyermek, nő és férfi, Egy öt éves lányka anyjától azt kérdi: Mért nem énekelünk anyám hangosabban? Mért nem énekelünk otthon is gyakrabban ? A kis leánykának nagy kérdését: miért? Nem tudom feledni, soha és semmiért! Az Urnák házában gyakran zeng az ének, Nem kell már rejtőzni Jézus seregének, mos éppen mögötte haladt s meghallotta, amint az estében felkiáltott: „Uram Jézus segíts! Ezt meghallani, terhét eldobni és a szerencsétlenül járt után a vizbe ugrani egy pillanat műve volt! Erős kézzel megragadta a fuldoklót és a part felé tolta. Mások is segítségére jöttek, úgy. hogy csakhamar kihúzták a partra. De még a többiek azonnal elfordultak és munkájuk után láttak, Onesimos ott maradt mellette és csendes szóval kérdezte: — Keresztyén vagy te? — Talán te is az vagy? ' — Igen. — De hiszen nem láttalak még ösz- szejöveteleinken!? — Mert idegen vagyok. Te vagy az első keresztyén, akivel itt, Rómában találkoztam. — Oh, be örülök, hogy éppen testvéremnek köszönhetem megmentésemet! El is mondom majd a gyülekezetben, különösen Pál apostolnak! — Hát Pál apostol itt van?! — Ismered őt? — Hogyne, ott volt nálunk, Kolosse- ban, Filemon házánál! Utítársa Silas keresztelt meg. — Annál inkább gyere velem ma este őhozzá. Onesimos nagyot sóhajt, azután így válaszol: — Nem merek! — Miért nem? — Nagy bűnt követtem el. Olyan nagy bűnt, hogy nem léphetek szemei elé, Templomban éneked vájjon hányszor zendül, Hányszor hiányoztál egy éven keresztül? Nem kell-e kérdeznem a kis leánykával: Ég felé éneked mért oly ritkán szárnyal, Templomban mért nem énekelsz gyakrabban, Mért nem magasztalod Istent a magasban ? A kis lánykának kérdését: miért? Ne feledd testvérem, soha és semmiért. Csendes méla estén, ünnepek tövében, Hangzik-e szentének családod körében ? Mered-e vallani: „mi a bűnt utáljuk,“ Én és az én házam az Urat szolgáljuk. Áll-e családodban a hitnek oltára? Megzendül-e ottan a hitnek zsoltára? Nem kell-e kérdeznem azzal a kis lánnyal, Éneked ég felé mért oly ritkán szárnyal? — És megbántad a bűnödet? — Meg én! Többször megsirattam már könnyelműségemet. — Akkor csak gyere bátran; nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazakon — így mondotta azt egyszer a mi Urunk! V. Amikor este, munka után a két új barát a via Appián az összejövetelre ment, Onesimos szorongó szívvel gondolt az apostollal való találkozásra. Hosszú utat kellett megtenniük, mig végre odaértek. Rejtett helyen volt a találkozó, a föld alatti katakombákban, ott ahová halottaikat temették a római keresztyének. Megérkezésükkor már zsoltárt énekeltek az egybegyűltek. Majd Licinus a gyülekezet püspöke felolvasott egy szentirási szakaszt, ami után Pál apostol kezdett beszélni. Minél tovább beszélt, annál inkább megrendült a hallgatóság, leginkább pedig Onesimos. Minden szó belenyilalt szívébe olyannyira, hogy hangos zokogással borult le a földre. Pál felfigyelt, odament hozzá, jó! megnézte s egyszerre felkiáltptt: — Te vagy az, Onesimos, Filemon szolgája Kolosseból?! — Igen, Uram, az vagyok! — Hogy jössz te ide? — Nagy bűnt követtem el, de szá- nom-bánom, amit tettem. — Istentisztelet után maradj itt és gyónj meg mindent! Házadban mért nem énekelsz gyakrabban, Mért nem magasztalod Istent a magasban ? A kis lánykának nagy kérdését: miért? Ne feledd testvérem, soha és semmiért. Fényes mennyországban az angyalok kara, Kezdettől fogva az Istent magasztalja, Ég s föld alkotóját áldják és dicsérik, Mennyben az angyalok az idők végéig: Mily boldogság lenne, ha oda mehetnél, Égi seregekkel éneket zenghetnél, De aggódom, hogy te oda nem kerülhetsz, Üdvözültek között soha nem örülhetsz, Feleded a kis lány nagy kérdését: miért? Nem zenghet éneked mennyországban ezért, Nem másért, csak ezért! ! Szenlantalfai Nagy Lajos. Úgy is lett! Onesimos ott maradt Pállal és töredelmesen elmondott neki mindent. Pál meglátva és megismerve a megtérő bűnöst, magához fogadta és édes testvérének nevezte. De azonnal kijelentette, hogy vissza kell térnie Filemonhoz s tőle is bocsánatot kérnie. Onesimos azt is megígérte. VI. Egy néhány napig ott maradt még Rómában Pál apostolnál, azután újra gályaevezösnek szerződve Efezus felé vitorlázott. Ez az út már sokkal könnyebb volt számára! Zsebében volt Pál apostolnak Filemonhoz írott levele — ugyanaz, amelyet az újtestamentomban olvashatunk s amelyben az apostol azt írja: „Igaz, hogy ő egykor nálad hasznavehetetlennek bizonyult, de most már te is, én is hasznát vehetjük, örömest magamnál tartottam volna, hogy helyetted szolgáljon nékem az evangeliomért szenvedett fogságom alatt, de a te beleegyezésed nélkül nem akarok tenni semmit, hogy ne csak kénytelen kelletlen, hanem szívből és szabadon cselekedjél ővele. Hiszen talán éppen azért vált meg tőled, hogy örökre a tied legyen; most nem mint’ szolga, hanem mint kedves testvérünk“. Pál levele meg is tette hatását. Filemon ilyen ajánlatra szívesen fogadta házába Őnesimost, megbocsájtott neki. Onesimos pedig szorgalommal, hűséggel és szeretettel fizette meg egy egész életen át, amit ballépésével vétett!
