Harangszó, 1935
1935-05-26 / 22. szám
1935 május 26. HARANGSZÓ 177. Az ezer ének országában. Finnországot az ezer tó országának nevezik. Ez a szám csak kerek szám, amellyel a tavak sokaságát akarják érzékeltetni. A valóságban sokkal több tó van itt. Azt állítják hivatalosan, hogy hatvanezer a finn tavak száma, tréfálkozó kedvű emberek azonban azt mondják, hogy azért van csak ennyi, mert a finnek belefáradtak a tavak megszámlálásába s abbahagyták az olvasást. Mindenesetre jellemző ez az elnevezés Finnországra, mint földrajzi területre, Finnországra, mint nemzetre azonban sokkal jellemzőbb, ha azt mondjuk róla, hogy ez a föld az ezer ének országa. • Rengeteg énekük van. A hivatalos énekeskönyvben 536, a „Lelki énekek" című. vallásos összejövetelekre szánt énekgyűjteményben 625, a „Sión énekeidben, a felébredtek házi áhitatain használt énekeskönyvben 167, az úgynevezett evangélikus mozgalom énekeskönyvében, a Sión hárfájában, nem tudom hánv ének van, de az is jó vastag könyv. Legalább van benne 600 ének. Ezenkívül vannak vallásos mozgalmak, amelyek a régi hivatalos énekeskönyvből kihagyott, vagy az újban erősen átdolgozott énekek miatt még mindig használják a régi hivatalos énekeskönyvet is a maga 413 énekével. Ezek az énekeskönyvek mind az egyház kebelén belül használt, tehát evangélikus énekeskönyvek. Amint a fenti számok is mutatják, 2000-en felül van bennök az énekek száma. Pedig vannak ám jó kiadós énekek közöttük. A régi énekeskönyvben például van egy ének. amelyik 42 verses. Háromnegyed óráig tart, amíg elénekelik. A Sión énekeiben is van egy 28 verses. Igaz, hogy mind a kettőnek a tárgya is elég hosszú. Mindkettő az örökkévalóságról szól. Tudom már, kinek a sírja volt itt. Neve nem jut eszembe, de ismertem azt az embert. Szép kis háza volt a város szélén, arra Íratta fel: „Kicsi a ház, de az enyém". Azért hozta valaki tréfából ezt a felírást a sírkeresztre. — Igaz, sógor, ismertem én is, — támaszkodott Gyuri elkonyult fejjel a földbe szúrt ásója nyelére. — Haj, haj, sógor! Milyen különös az élet! Nagyon el lehet ezen gondolkodni... így látja meg az ember, hogy semmi sem örök a világon, —- tűnődött Marci komoran. — Semmi, minden csak semmi! — folytatta Gyuri mélységes meghatottsággal, mialatt visszarakosgatta Hasznos János maradványait a sírba. — Minden semmivé lesz, aminek az ember balga szíve örülni tud, amiért búsul, amiért gyűlölködik, veszekedik, amiért kiveszi az egyik ember a másikéból a betevő falatot. Ez a példa is mutatja, hogy csak az az egy biztos tulajdon van a világon, amivel Istenben boldogult jó apánk is biztatott bennünket... — Mi, sógor, mi?! — Haj, drága jó apám!.. . Mintha előttem ülne, kopott, öreg énekes könyvével kezében s úgy mondaná: „Édes gyermekeim, ne keseregjetek... Nagy az Űr Jézusunk örök szent hajléka s abban nekünk is van részünk..." Rengeteg énekeskönyvük is van. A „Lelki énekek" c. énekeskönyvnek például 1028-ban jelent meg a 30. kiadása 81.000 példányban. 1933-ban, tehát öt év múlva már újra ki kellett adni. A 31. kiadás 59.000 példányban jelent meg, amellyel ennek az énekeskönyvnek a példányszáma 900.000-re emelkedett. Ez az egyszerű tény mutatja már azt is. hogy a finn énekeskönyv kézen forog. Nagyon szeretnek énekelni. A templomi istentiszteleten vasárnap délelőtt legalább hét éneket énekelnek el. A szeura- tokon, a vallásos összejöveteleken is legalább hatot. De ezeken a talán hivatalosnak mondható vallási alkalmakon kívül is minden alkalmat megragadnak arra, hogy énekelhessenek. Itt egészen természetes az. hogv a fényes ünnepi bankettet énekkel kezdik, az utolsó előadást tartó egyetemi tanárt énekkel búcsúztatják, a kiránduló egyetemi ifjúság az autóbuszon az egész utat végigének- li, a vendéget énekkel fogadja a ház népe s ugyanígy búcsúztatja is. így azután kevésbbé csodálkozik az ember azon. hogy annyi éneket tudnak a finnek kívülről. Van például Helsinkiben egy vak kántor, aki a városi misz- szió és a diakonisszaház istentiszteletein szokott orgonáim'. Ez az ember az ezer ének országának ezer éneket tudó embere. Mindig végigénekli az istentisztelet összes énekét. S aki nem is tud eny- nyit kívülről, az is kitünően ismeri az énekeskönyvet. A szeuratokon például nem szokták bemondani az énekszámot. Valaki elkezd énekelni. Néha az ének közepéről, mert ott van az a vers, amelyik a szóban forgó kérdéshez illik. Egykét ütem után mindenki megtalálja s zúg az ének diadalmasan. Akik így szeretnek énekelni természetes, hogy szépen is énekelnek. Énekük nemcsak lendületes, hanem színezett is. Magától értetődik, hogy nem volt ez mindig így. Nem magától van ez így. Belső lelki és külső, zenei nevelésnek az eredménye ez a művészi éneklés. Azt mondják, régen úgy választották a kántort, hogv kinyitották a templomajtót s az elöljárók kimentek a szabadba, egyre messzebb és messzebb mentek, hallgatódzva, hogv meddig hallatszik a jelölt hangja. Mikor már nem hallották, levertek egy karót azon a helyen, ameddig hallatsoztt a jelölt hangja s ráírták a nevét. A következő két vasárnapon a másik két jelölttel is így csináltak, a választás napján azután azt választották meg, akinek a cölöpje a legtávolabb volt, akinek tehát a hangja legmesz- szebbre elhalatszott. Ma már nem találni kiabáló kántorokat. Külön iskolában képezik ki őket s a kántori és tanítói hivatal egészen külön van választva. A kántor nem tanító, csak kántor, de azután egészen is az. Néha a magunkfajta középeurópai ember úgy érzi, hogy az ének itt kissé háttérbe szorítja Isten igéjét és az imádságot. Ez azonban csak addig van, amíg nem érti az ember az énekeik szövegét. Ezek az énekek nem tanító versek. Isten igéje s az imádság lelke dobog bennök. Természetes tehát, hogy az a nép, melynél az ének nem hézagpótló idő töltelék, nem szónokok pihenésére szánt alkalom, hanem igazán istentiszteleti cselekmény ..., amelynél az ének nem csak a szájról, hanem a szívből is fakad.... ahoz a néphez Isten beszél az éneken keresztül is, az a nép Istenhez beszél az éneken keresztül is s annál a népnél Isten igéje s imádság lesz az ének is. Finnország az ezer ének országa, evangélikus ország. Az evangélikus nép mindig éneklő nép volt. „Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje öt a kegyesek gyülekezete!" (Zsoltár 149, 1.) Akinek nagyon tele van a szíve Isten szeretetével, az nagyon sokat énekel! Túróczy Zoltán OLVASSUK A BIBLIÁT. „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!“ Május 27. Családunk tagjaiért. Máté 15, 21—28. Nem az a legszerencsésebb gyermek itt a földön, akit gazdagság vesz körül, hanem akinek imádkozó szülei vannak. Lehet, te szegény szülő, nincs pénzed arra, hogy gyermekedet híres orvossal kezeltesd, anyagi javakkal lásd el. midőn védőszárnyaid alól kikerül az életbe, de hidd el, mind ennél többet ér, ha az imádság karjain Jézushoz viszed őt. Ez a legtöbbet érő élet- biztosítás. Amelyik szülő ezt megkötötte, nyugodtan hajthatja álomra a fejét. Május 28. Barátainkért. Márk 2. 1 —12 A világi barátokat az jellemzi, hogy egymást a romlás útján segítik előbbre, a Jézus által megszentelt barátságot viszont arról lehet megismerni, hogv a Jézushoz vezető utat egyengeti. Csak olyan barátot válassz magadnak, aki tud imádkozni érted s ne feledd, hogy a te barátságod értékét is az adja meg, hogv ti:dsz-e hűségesen imádkozni azokért, akiket barátságodba fogadtál. Amíg ismerőseid között nincsenek olyanok, akiknek a nevét és életét naponként imádságaidba foglalod s így viszed be magaddal a szentek szentjébe, Jézus királyi trónja elé, addig nem vagv méltó arra, hogy közülük bárki is „jó barátoménak szólítson. Május 29. Ellenségeinkért. Máté 5, 43— 48. A kegyelmes Isten gyakran juttat bennünket olyan helyzetbe, hogy ellenségeinknek, még ha akarnánk is, akkor sem vagyunk képesek ártani, mert erősebbek, mint mi, jobban fel vannak fegyverkezve testi fegyverekkel. S ez nagyon jól van így. A mi jóságos meny- nyei Atyánk ezáltal is meg akar óvni attól, hogy bosszúállásra hajlamos szívünk bűnbe sodorjon. De a kereszten ellenségeiért imádkozó Jézus hűséges tanítványai nem is azon törik a fejüket, hogyan árthatnának ellenségeiknek, hanem, hogv hogyan használhatnának nékik. A gyűlölet helyett a szeretet, az átok helyett az imádság fegyvereit forgatják. Evangélikus vallásunk krisztust eredetéről azzal teszünk legszebb bizonyságot, ha még elelnségeinkért is tudunk imádkozni. Május 30. A pogányok millióiért. Máté 28. 16—20. Az a nagy missziói parancs, melyet Jézus mennybemenetele előtt tanítványainak adott, mindnyájunkra vonatkozik s teljesíthető is mindnyájunk által. Az „elmenvén" nem csupán azt jelenti, hogy Jézus tanítványai test sze