Harangszó, 1935

1935-05-26 / 22. szám

1935 május 26. HARANGSZÓ 177. Az ezer ének országában. Finnországot az ezer tó országának nevezik. Ez a szám csak kerek szám, amellyel a tavak sokaságát akarják ér­zékeltetni. A valóságban sokkal több tó van itt. Azt állítják hivatalosan, hogy hatvanezer a finn tavak száma, tréfál­kozó kedvű emberek azonban azt mond­ják, hogy azért van csak ennyi, mert a finnek belefáradtak a tavak megszám­lálásába s abbahagyták az olvasást. Mindenesetre jellemző ez az elneve­zés Finnországra, mint földrajzi terület­re, Finnországra, mint nemzetre azonban sokkal jellemzőbb, ha azt mondjuk róla, hogy ez a föld az ezer ének országa. • Rengeteg énekük van. A hivatalos énekeskönyvben 536, a „Lelki énekek" című. vallásos összejövetelekre szánt énekgyűjteményben 625, a „Sión éne­keidben, a felébredtek házi áhitatain használt énekeskönyvben 167, az úgyne­vezett evangélikus mozgalom énekes­könyvében, a Sión hárfájában, nem tu­dom hánv ének van, de az is jó vastag könyv. Legalább van benne 600 ének. Ezenkívül vannak vallásos mozgalmak, amelyek a régi hivatalos énekeskönyv­ből kihagyott, vagy az újban erősen át­dolgozott énekek miatt még mindig használják a régi hivatalos énekesköny­vet is a maga 413 énekével. Ezek az énekeskönyvek mind az egyház kebelén belül használt, tehát evangélikus éne­keskönyvek. Amint a fenti számok is mutatják, 2000-en felül van bennök az énekek száma. Pedig vannak ám jó kia­dós énekek közöttük. A régi énekes­könyvben például van egy ének. ame­lyik 42 verses. Háromnegyed óráig tart, amíg elénekelik. A Sión énekeiben is van egy 28 verses. Igaz, hogy mind a kettőnek a tárgya is elég hosszú. Mind­kettő az örökkévalóságról szól. Tudom már, kinek a sírja volt itt. Neve nem jut eszembe, de ismertem azt az embert. Szép kis háza volt a város szé­lén, arra Íratta fel: „Kicsi a ház, de az enyém". Azért hozta valaki tréfából ezt a felírást a sírkeresztre. — Igaz, sógor, ismertem én is, — tá­maszkodott Gyuri elkonyult fejjel a földbe szúrt ásója nyelére. — Haj, haj, sógor! Milyen különös az élet! Nagyon el lehet ezen gondol­kodni... így látja meg az ember, hogy semmi sem örök a világon, —- tűnődött Marci komoran. — Semmi, minden csak semmi! — folytatta Gyuri mélységes meghatott­sággal, mialatt visszarakosgatta Hasz­nos János maradványait a sírba. — Min­den semmivé lesz, aminek az ember bal­ga szíve örülni tud, amiért búsul, amiért gyűlölködik, veszekedik, amiért kiveszi az egyik ember a másikéból a betevő falatot. Ez a példa is mutatja, hogy csak az az egy biztos tulajdon van a világon, amivel Istenben boldogult jó apánk is biztatott bennünket... — Mi, sógor, mi?! — Haj, drága jó apám!.. . Mintha előttem ülne, kopott, öreg énekes köny­vével kezében s úgy mondaná: „Édes gyermekeim, ne keseregjetek... Nagy az Űr Jézusunk örök szent hajléka s ab­ban nekünk is van részünk..." Rengeteg énekeskönyvük is van. A „Lelki énekek" c. énekeskönyvnek pél­dául 1028-ban jelent meg a 30. kiadása 81.000 példányban. 1933-ban, tehát öt év múlva már újra ki kellett adni. A 31. kiadás 59.000 példányban jelent meg, amellyel ennek az énekeskönyvnek a példányszáma 900.000-re emelkedett. Ez az egyszerű tény mutatja már azt is. hogy a finn énekeskönyv kézen forog. Nagyon szeretnek énekelni. A templomi istentiszteleten vasárnap délelőtt lega­lább hét éneket énekelnek el. A szeura- tokon, a vallásos összejöveteleken is legalább hatot. De ezeken a talán hiva­talosnak mondható vallási alkalmakon kívül is minden alkalmat megragadnak arra, hogy énekelhessenek. Itt egészen természetes az. hogv a fényes ünnepi bankettet énekkel kezdik, az utolsó elő­adást tartó egyetemi tanárt énekkel bú­csúztatják, a kiránduló egyetemi ifjúság az autóbuszon az egész utat végigének- li, a vendéget énekkel fogadja a ház né­pe s ugyanígy búcsúztatja is. így azután kevésbbé csodálkozik az ember azon. hogy annyi éneket tudnak a finnek kívülről. Van például Helsinki­ben egy vak kántor, aki a városi misz- szió és a diakonisszaház istentiszteletein szokott orgonáim'. Ez az ember az ezer ének országának ezer éneket tudó em­bere. Mindig végigénekli az istentiszte­let összes énekét. S aki nem is tud eny- nyit kívülről, az is kitünően ismeri az énekeskönyvet. A szeuratokon például nem szokták bemondani az énekszámot. Valaki elkezd énekelni. Néha az ének közepéről, mert ott van az a vers, ame­lyik a szóban forgó kérdéshez illik. Egy­két ütem után mindenki megtalálja s zúg az ének diadalmasan. Akik így szeretnek énekelni termé­szetes, hogy szépen is énekelnek. Éne­kük nemcsak lendületes, hanem színezett is. Magától értetődik, hogy nem volt ez mindig így. Nem magától van ez így. Belső lelki és külső, zenei nevelésnek az eredménye ez a művészi éneklés. Azt mondják, régen úgy választották a kántort, hogv kinyitották a templom­ajtót s az elöljárók kimentek a szabad­ba, egyre messzebb és messzebb men­tek, hallgatódzva, hogv meddig hallat­szik a jelölt hangja. Mikor már nem hal­lották, levertek egy karót azon a helyen, ameddig hallatsoztt a jelölt hangja s rá­írták a nevét. A következő két vasárna­pon a másik két jelölttel is így csináltak, a választás napján azután azt választot­ták meg, akinek a cölöpje a legtávolabb volt, akinek tehát a hangja legmesz- szebbre elhalatszott. Ma már nem találni kiabáló kántoro­kat. Külön iskolában képezik ki őket s a kántori és tanítói hivatal egészen kü­lön van választva. A kántor nem tanító, csak kántor, de azután egészen is az. Néha a magunkfajta középeurópai ember úgy érzi, hogy az ének itt kissé háttérbe szorítja Isten igéjét és az imád­ságot. Ez azonban csak addig van, amíg nem érti az ember az énekeik szövegét. Ezek az énekek nem tanító versek. Isten igéje s az imádság lelke dobog bennök. Természetes tehát, hogy az a nép, mely­nél az ének nem hézagpótló idő töltelék, nem szónokok pihenésére szánt alka­lom, hanem igazán istentiszteleti cselek­mény ..., amelynél az ének nem csak a szájról, hanem a szívből is fakad.... ahoz a néphez Isten beszél az éneken keresztül is, az a nép Istenhez beszél az éneken keresztül is s annál a népnél Is­ten igéje s imádság lesz az ének is. Finnország az ezer ének országa, evangélikus ország. Az evangélikus nép mindig éneklő nép volt. „Énekeljetek az Úrnak új éneket; di­csérje öt a kegyesek gyülekezete!" (Zsoltár 149, 1.) Akinek nagyon tele van a szíve Isten szeretetével, az nagyon sokat énekel! Túróczy Zoltán OLVASSUK A BIBLIÁT. „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!“ Május 27. Családunk tagjaiért. Máté 15, 21—28. Nem az a legszerencsésebb gyermek itt a földön, akit gazdagság vesz körül, hanem akinek imádkozó szü­lei vannak. Lehet, te szegény szülő, nincs pénzed arra, hogy gyermekedet híres orvossal kezeltesd, anyagi javak­kal lásd el. midőn védőszárnyaid alól ki­kerül az életbe, de hidd el, mind ennél többet ér, ha az imádság karjain Jézus­hoz viszed őt. Ez a legtöbbet érő élet- biztosítás. Amelyik szülő ezt megkötöt­te, nyugodtan hajthatja álomra a fejét. Május 28. Barátainkért. Márk 2. 1 —12 A világi barátokat az jellemzi, hogy egy­mást a romlás útján segítik előbbre, a Jézus által megszentelt barátságot vi­szont arról lehet megismerni, hogv a Jézushoz vezető utat egyengeti. Csak olyan barátot válassz magadnak, aki tud imádkozni érted s ne feledd, hogy a te barátságod értékét is az adja meg, hogv ti:dsz-e hűségesen imádkozni azokért, akiket barátságodba fogadtál. Amíg is­merőseid között nincsenek olyanok, akiknek a nevét és életét naponként imádságaidba foglalod s így viszed be magaddal a szentek szentjébe, Jézus ki­rályi trónja elé, addig nem vagv méltó arra, hogy közülük bárki is „jó bará­toménak szólítson. Május 29. Ellenségeinkért. Máté 5, 43— 48. A kegyelmes Isten gyakran juttat bennünket olyan helyzetbe, hogy ellen­ségeinknek, még ha akarnánk is, akkor sem vagyunk képesek ártani, mert erő­sebbek, mint mi, jobban fel vannak fegyverkezve testi fegyverekkel. S ez nagyon jól van így. A mi jóságos meny- nyei Atyánk ezáltal is meg akar óvni at­tól, hogy bosszúállásra hajlamos szívünk bűnbe sodorjon. De a kereszten ellensé­geiért imádkozó Jézus hűséges tanítvá­nyai nem is azon törik a fejüket, hogyan árthatnának ellenségeiknek, hanem, hogv hogyan használhatnának nékik. A gyű­lölet helyett a szeretet, az átok helyett az imádság fegyvereit forgatják. Evan­gélikus vallásunk krisztust eredetéről azzal teszünk legszebb bizonyságot, ha még elelnségeinkért is tudunk imád­kozni. Május 30. A pogányok millióiért. Máté 28. 16—20. Az a nagy missziói parancs, melyet Jézus mennybemenetele előtt ta­nítványainak adott, mindnyájunkra vo­natkozik s teljesíthető is mindnyájunk által. Az „elmenvén" nem csupán azt jelenti, hogy Jézus tanítványai test sze­

Next

/
Oldalképek
Tartalom