Harangszó, 1935
1935-05-12 / 20. szám
2é. évfolyam. Í935. május 12. 2ö. szám Alapított* : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Ounántúii Luther-Szövetség. Az Országos Luther- SzövetHé^ hivatal«« lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen mallóklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. Postacsekkszámla : 30.52fi. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész es tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A világi dolgokról azt tanítjuk, hogy a törvényes polgári jogrend intézményei Istentől való jótétemények, hogy a keresztyéneknek szabad polgári hivatalt viselni, érvényben levő törvények szerint ítélkezni, halálos ítéleteket jog szerint kimondani, háborút viselni, katonáskodni, tulajdonnal bírni, hatóságok előtt kívánatra esküt tenni, házasodni, férjhez menni. — Ágostai hitvallás XVI. cikkely. k Haranysad ■serkessftő-kiadóhiTatala: GYŐR II., Petőfi-tór 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Édesanya. Tiszteld atyádat és anyádat. II. Mózes 20, 12. A magyar nyelvnek ez a legszebb szava. Gazdagabb, melegebb bármely más nyelvnek megfelelő kifejezésénél. De vájjon átérezzük-e, amikor kimondjuk? Gondolunk-e csak néha legalább arra, hogy édesanyánk kicsoda minekünk! Hogy ujjongott, mikor először mozdultai meg szíve alatt; hogy tette örömmel kockára életét, mikor életet adhatott tenéked; hányszor ugrott éjszaka bölcsödhöz egyetlen nyöszörgésedre; milyen kifogyhatatlan türelemmel volt tipegő nyomodban, felelt ezerszer ezer kérdésedre, virrasztóit betegágyad mellett. Tőle tanultál imád- kpzni, kis kacsóidat esténként ő kulcsolta össze, s az ö csókjával homlokodon aludtál el éveken át. Az volt csak tiszta örömöd, aminek ő is örülhetett s nem volt bánatod, amit ő meg nem osztott volna veled. Ha keze megkérgesedett, haja megőszíilt, — érted volt. Nincsen ember, aki el tudná sorolni azt, hogy mi mindent kapott édesanyjától, s köszönhet őneki. — Amikor Isten Ézsaiás próféta könyvében arról beszél, hogy miként bánik majd egyszer a maga szorongatott népével, így szól: Mini férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak én titeket. A maga végtelen szeretetét az édesanyáéhoz hasonlítja, férfisorban lévő fiát vigasztaló anyához. Vájjon ki néked a te édesanyád? Adósának tudod-e magadat, akinek sohasem vagy képes visszaszolgálni a vett jókat, s ezért becéző szeretettel és tisztelettel veszel körül, s akinek ráncos, reszkető keze simogatásához menekszel most is, ha a gond, bánat erőt vesz rajtad? Vagy elszakadtál tőle lélekben ? Gondod nem az ő gondja, az övé meg nem a tied? Teher vagytok egymásnak és idegenek? Sok ilyen eset is látható ma, az Isten tiz parancsolatának félretolása idején, amikor a negyedik parancsolat súlyos váddá lesz szörnyű mulasztásokért élőkkel s ami még gyötrelmesebb, halottakkal szemben. Adj hálát az Istennek, ha még él jó édesanyád és szeretettel lehetsz iránta. Ha egyszer lehunyná örökre szemét, késő lesz a sirás: halálod órájáig önvád bántana, és jaj — talán a magad gyermekeinek szere- tetlenségén kóstolhatnád a magad keményszivüségének izét. Aki nem szeret, nem ismerte még az Istent, mert az Isten szeretet. Schulek Tibor. Emlékszel-e? Ki ez a gyermek? S mit csinál? Édesded álom karjain nyugszik, vagy gyilkos betegség láztüzében ég? Akár alszik, akár lázban vergődik, az a gyermek te vagy és én vagyok kedves olvasó. Ki ez az a.szony? S mit csillái? Arca az aggódástól vagy a szent boldogságtól komoly? Szeme a sok munkától vagy a sok virrasztástól árnyékolt? Könnye az örömkönnye, vagy a fájdalomé? Keze imádságra igazító mozdulattal, vagy rettegő féltéssel fogja-e a kis kezet? Akárhogy van is, az az asszony a te édesanyád, meg az enyém, kedves olvasó. S ami teje köré fonódik, az a mindenkori édesanyák örök dicsfénye, az önfeláldozás. Mikor kis ágyadba lefeküdtél, ő még fönnmaradt; akkor vette elő a szakadt ruhát, meg a lyukas harisnyát, hogy kiigazítsa a hibákat. Mikor reggel felébredtél, ő már fenn volt, —- el is fáradt már akkorára. Ő volt az, aki panasz nélküt tudott neked dolgozni, betegágyad felett virrasztani, mindent odaáldozni s csendes boldogsággal érted megöregedni. Ő volt az, aki csak egyet tett veled: szeretett. Vásott csínytevéseid, makrancos visszaszólásaid, minden méltatlanságod ellenére is, Édesanyánk.
