Harangszó, 1935
1935-04-21 / 17. szám
130 HARANGSZÓ 1935 április 21. propagandának nem is sejtett áldásait fogják érezni. Szülök, keresztszülők, tanítók és lelkészek gondoskodhatnak arról, hogy a konfirmandus már as iskolai év elején az evang. sajtónak e nevelő Útmutatásával készüljön a konfirmációra s akkor nem lesz a konfirmációi oktatás ugartépö gyötrődés, nem lesz a konfirmációi vizsga saját munkánk eredményétől való rettegés, hanem élő és érző gyermekieteknek a keresztyén életbe való reményteljes elindulása. Bácsi Sándor. Miért szeretnénk Battonyán templomot építeni? „Vevén azért Jójáda pap egy ládát, annak fedelén csinála egy lyukat és helyezteti az oltár mellé jobb felől, amely felől az Ur házába bemennek vala és abba tölték a papok, a templom küszöbének őrizöí mind a pénzt, melyet az Ur házába bevisznek vala". II. Kir. XII. 9. Erre a kérdésre a biblia szavaival kivártok válaszolni: döghalál, más néven pestis pusztított borzamas arányokban Zsidóországban. Dávid király, hogy kiengesztelje az Úr haragját, felkeresi Araunát. Amikor az érdeklődik jövetele felől, így válaszol: „Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, hogy ezen oltárt építsek az Úrnak és megszűnjék a népen vajó ostor.“ 1. Kir. XXIV. 21. — A szérüskertet tényleg megveszi Dávid, az Úrnak oltárt épít s áldozatot mutat be azon. A dögvész megszűnik. Lelki pestis pusztítja evangélikus népünket. Ha számba vesszük az elpogá- nyosodást, reverzálist és egyéb veszteségeinket, be fogjuk látni, hogy a lelki pestis még borzamasabb arányban pusztít nálunk, mint egykor Dávid országában. Battonyán (Csanád megyében) nyolc esztendővel ezelőtt létesült evangélikus gyülekezet, azzal a célzattal, hogy a saját körzetében, szórványaink területén a lelki pestis pusztításait megállítsa;. Nyolc esztendei vergődés után belátjuk, hogy ennek csak egy módja van: követnünk keld a biblia tanácsát, oltárt, kis templomot kell emelnünk az Úrnak, hogy „megszűnjék e népen való ostor.“ Jójáda pap lelkületéveJ készítettük el a battonyai egyház perselyét. Egyházunk, Nőegyletünk kiadványai, jelen sorok írójának szerényke munkái: „A Romokon“, „A nagypéntek“, „Lelkészi naplómból“, „Ahol a Krisztus járt“ c. füzetkék alkotják a mi perselyünket. Miközben Jójáda is fúrta, faragta a maga ládaperselyét, ugyanaz a lelki remegés futhatott át tagjain, mint amely a miein- kén is átfutott: vájjon hull-e csak egy fillérke is a mi perselyünkbe a szétküldött füzetkékért? Vájjon megmozdulnak-e az evangélikus lelkek és segíte- nek-e a lelki pestis megállításában? — Ajkainkról a hálaadás imája ujjongva száll az egek hatalmas Urához s szemeinkből örömkönnyek hulanak: az Úr megmozdította sokaknak lelkét, egyházunkat szerető híveink szivét, akik szerte az országban laknak és küldözgették a mi perselyünkbe szives adományaikat imaházunk céljaira. Szeretnék minden 1 jószívű, bennünket támogató evangélikust felkeresi, hálás szívvel kezét megrázni s köszönő szavaimat elrebegni. Mivel azonban ezt nem tehetem, a „Harangszó“ szárnyain röppenek el hozzátok lélekben jószívű adakozók és így re- begem el köszönő szavaimat: — Köszönöm, Testvér, hogy szívből jövő adományoddal segítesz Kelet-Csa- nádban a lelki pestist megállítani abban a községben, ahol 12000 ember közül mindössze 300 lélek vallja evangélikus vallásunk szent tanát. Köszönöm még- egyszer, Testvér, a jó Isten áldjon meg érte! ... Benkóczy Dániel lelkész. ÉRTEM TETTE. . . Fényes ég volt lakóhelye, Angyalének körülzengte S Ő leszállóit szolgamódra Számkivetett koldussorsra — Értünk tette, értem tette. Övé volt a kerek világ: Csillag, arany, kicsiny virág. S szegényebb lett a madárnál, Üzöttebb az űzött vadnál. — Értünk tette, értem tette. Tisztaszivü ártatlan volt, Nem volt rajta semmi bűnfolt. Mégis kereszt lett a bére, Golgotán hullt drága vére. — Értünk tette, értem tette. Övé legyen hálánk érte! Az egyke kettős arca római katolikus nézőpontból. (Hetedik közlemény.) Mikor az elégedetlen magyarok II. Endre felesége, Gertrud ellen összeesküvést terveztek s a merénylet elkövetése előtt János esztergomi érsekhez kérdést intéztek, az a következő írásjel nélküli választ küldte nekik: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeznek én nem ellenzem“. Körmönfont ravaszsággal megfogalmazott, kétértelmű mondat, mely más és más jelentést nyer aszerint, hogy a kihagyott Írásjeleket hogyan alkalmazzuk s hova tesszük. I.: „A királynét megölni nem kell félnetek; jó lesz; ha mindnyájan beleegyeznek, én nem ellenzem“. II. „A királynét megölni nem kell; félnetek jó lesz; ha mindnyájan beleegyeznek, én nem; — ellenzem“. Ilyen kétfelé fogó kaszát használ s ilyen ravasz okoskodást tanúsít az egyke kérdés megítélésében Pezenhoffer is. Aszerint, hogy azt a róm. kát., vagy a protestáns vallással hozza-e viszonyba, más következtetési módot alkalmaz s természetesen más és más eredményre jut. A róm. kát. valláshoz való viszonyban ezer és ezer más tényezőben keresi annak magyarázatát; míg a protestáns vallással való viszonyban következetesen s kizárólag a vallást okolja érette. Érdemes Pezenhoffernak ezen nyakatekert s „ha akarom: vemhes, ha akarom: nem vemhes“ következtetési menetére pár futó pillantást vetnünk. A 18. lapon azt írja: „Vannak olyan naivak — sőt akik eddig az egykéről Írtak, majdnem mind ilyenek — akik e rettenetes betegség ellen küzdve azt ajánlják, hogy juttassuk földhöz a népet és akik szentül meg vannak győződve, hogy parcellázással, földosztással az egykét megszüntetik, illetőleg elejét veszik neki. Ezek a jó urak nem ismerik az emberi lelket ... Jó lenne és semmi baj sem volna, ha az egykének ilyen könnyű orvossága volna. Hiszen tudvalevő, hogy épp jn a legmódosabb, legvagyonosabb parcellázásra és földosztásra nem szoruló községek a legegykésebbek; mig a szegény, föld nélküli zsellér községek többnyire szaporák. Mert ha a gazda azért hódol e bűnnek, mert földjeit nem akarja több gyermek közt felosztani, mert azt akarja, hogy a fia is legyen olyan gazda, mint ő, ez az ok mindig megvan, akármennyi földje van. Mert ha ő 30 holdas, akkor azt akarja, hogy a fia is 30 holdas legyen; de ha ő 60 holdas, akkor is épugy akarja, hogy a fia is 60 holdas legyen. S egyébként is közös vonása az emberi természetnek, hogy akármennyije van, mindig többet kíván“. Csodálatos, hogy aki ezt leírta, nem látja meg s nem ismeri fel az egykének gazdasági vonatkozásait s kapcsolatát. Hanem a reformátusok s általában a protestánsok közt előforduló egykének okát teljesen
