Harangszó, 1935
1935-01-06 / 2. szám
12 HARANGSZÓ 1935 január 6. Krisóna. A svájci evangéliumi missziói munkának egyik, Istentől gazdagon megáldott erősségét jelenti ez a név: Krisóna. Bázel legszélsőbb házait is elhagyva, még mintegy két órát gyalogolunk hegynek fel, sűrű erdők között, amikor felérünk egy tisztásra, melynek legmagasabb pontján egy ősrégi templom áll. A templom körül hatalmas épülettömbök, távolabb az erdő fái között kisebb lakóházak. Ez Krisóna külső képe. A templom mellől csodálatos kép tárul a szemünk elé. Lent az erdőövezte hegy lábánál mintegy ezüstszalag húzódik a Rajna folyó. Távolabb a messzeségben az Alpok havas hegyormai szikráznak a déli veröfényes napsütésben. Északkelet felöl a Fekete-erdő hegyláncai sötétlenek. Nyugaton, a völgyekben a németországi határvárosok parányinak látszó házai, a hegyoldalakon középkori íovagvárak romjai. Krisóna valamikor katholikus búcsújáró hely volt, ahol mindössze egy templom állott. Spittler, a mai Krisóna megalapítója a később elhagyottá vált templomot és környékét évi 5 frankért kibérelte a bázeli magisztrátustól és egy missziói telepet létesített, amely még akkor, 1840- ben csak egyetlen épületből állott. Spittler lelkét megragadta Pál apostol példája, aki mint sátorponyvakészítő járt városról-városra s így keresve meg a maga kenyerét, hirdette Jézus evangéliumát és alapította a keresztyén gyülekezeteket. Ilyen módon kezdett Spittler is misz- sziói munkát. Krisónán fiatalembereket nevelt a missziói munkára és ugyanakkor iparosokká képezte ki őket. Ezek a missziói munkára felkészült iparosmesterek voltak Krisóna első evangélistái, akik híven követték Pál apostol példáját a svájci és németországi evangelizáló munkában. Ma Krisóna hivatásos misszionáriusokat nevel. Jelenleg 86 fiatal ember készül itt a szent munkára. Európának majdnem minden nemzete képviselve van közöttük, így a magyar is 3 fiatalemberrel. Akit nem a hite. meggyőződése, az Isten országáért való szolgálat vágya hoz ide, hanem csupán a kenyérkereset, egész bizonyos, hogy sokáig nem bírja ki, hamarosan megszökik innen, mert az itteni életnek és munkának a középpontja, éltető lelke a minden megalkuvás nélkül tiszta bibliai gyakorlati keresztyén élet. Az előkészítés 4 éven át tart rendszeres iskoláztatással, melynek tárgyai között természetesen legfontosabb a bibliaismeret, de ezen kívül nagy gondot fordítanak a testi munkára is. Krisó- nának saját gazdasága van, saját műhelyei, ahol az összes munkát a növendékek látják el. A négy év leteltével az utolsó hetet az útrakész „Brúderek“ teljes visszavonultságban töltik kis szobáikban, ahol a bibliában való elmélyedéssel és imádkozással készülnek fel a várva-várt avatási, napra, amikor a templomban a fiatalabb „brúderek“ imádságai és lelkipásztoraik kézrátétele által kiküldetést nyernek a missziói munkára, legnagyobb részt Svájcba, Német- és Franciaországba, ezenkívül Kínába és Indiába. Jelenleg 758 krisónai „brúder“ munkálkodik a missziói mezőkön. Miközben az intézetet megtekintő bázeli theológus ifjúságot megvendégeli a krisónai „Hauszfater“, az asztalnál egymás mellett ül a bázeli theologia híres tudósprofesszora és a krisónai „Hauszfater“ s mindaketten beszédet intéznek a theológiai és krisónai ifjúsághoz arra kérve és intve őket, hogy a Krisztusért való munkában vállvetve dolgozzanak, mint ugyanazon szolgálat munkásai. Külön része Krisónának a diakonisz- szaház 130 diakonisszával és növendékekkel. Ezek között van állandóan 20— 30 fiatal leány, papok, diakónusok, misz- szionáriusok eljegyzett menyasszonyai, akik férjhezmenetelük előtt itt készülnek fel szent komolysággal arra, hogy majdan férjeik munkájában segítőtársak lehessenek. Ezenkívül menhely, árvaház, üdülő, könyvnyomda népesíti be Krisónát. Mintegy 400 lélek él imádkozik, dolgozik itt az Isten békességében. Spittlerről, Krisóna alapítójáról jegyezték fel, hogy külmissziói terveinél nem kisebb gondolattal foglalkozott, mint azzal, hogy Jeruzsálem és Abesszínia között egy u. n. „Apostelstrassét“ (Apostol-út) létesít, 50 km-ként a 12 apostol nevéről elnevezett missziói állomásokkal. Hat ilyen állomást fel is állított az Apostelstrasséból, amikor az angolok és abesszinjaik között kitört háború a további munkát lehetetlenné tette. Ugyancsak Spittertöl való ez a nagyon megszívlelendő megállapítás: „Ha Istennek az az akarata, hogy a pogá- nyok az evangéliom által keresztyénekké legyenek, mennyivel inkább akarja azt, hogy a keresztyének, akiknek a birtokában van az evangéliom, he legyenek po- gánvok“. Basel. Molitorísz János. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Chrístananda levele a misszió barátaihoz. Chandragiri, India. Kedves Misszió-barát Testvéreim! Sok-sok üdvözlet tinéktek hazámból, Indiából. — Hosszú távoliét után Bom- bayn keresztül hazaérkeztem. Sok szeretet fogadott. Hálaadó istentiszteleteket tartottunk. Sokat beszéltem népemnek a magyarokról. Magyarországi utam után új remény-, ség tölt el minket. Velem együtt örülnek az enyéimek, hogy folytathatjuk a munkát. mivel remélhetjük a magyarok állandó támogatását. Most pedig a Magyarhoni Evangélikus Misszióegyesület titkárának kéréséhez képest elmondok egyet-mást itteni missziói munkánk történetéből. Ezen a vidéken németek és dánok kezdtek valamikor missziói munkát. Apám js egy itteni dán evangélikus missziói állomásnak volt a munkása. A háború azonban megakasztotta a munkát: dániai anyagi forrásaink elapadtak. Akkor a németek az egész itteni missziói mezőt átadták az amerikaiaknak. Jött is néhány amerikai, de azok — bár evangélikusok voltak — teológiai képzettségben is, jellemben is szegényeknek bizonyultak. Akkor, 1920-ban feladva állásomat, magam vettem kezembe ennek a missziónak ügyét. Célunk az volt, hogy főként a magasabb osztályok között dolgozzunk. 1921-ben, Tirupa- tiban néhány megtért testvérrel egy heti elmélyedő konferenciát tartottunk. Ebből a konferenciából valóságos ébredés indul ki.Munkánk lendületet vett: lett iskolánk s munkásaink száma tízre emelkedett. Később Chandragiribe jöttünk át s itt folyik a munka három fő állomáson mostanáig. 1928-ban a munkásaink száma negyvenre szökött fel. Munkánk kezdettől fogva Istenre hagyatkozó volt: mindenféle biztos anyagi alap nélkül. Irodalmi munkásságom jövedelmét s a sajátomból 14,000 pengőt fordítottam erre a munkára. 1929-ben engedélyt kaptam angol egyházi köröktől, hogy angol templomokban prédikálhassak a misszióról. Sok barátot szereztem, akik szabad megajánlás alakjában támogatták munkánkat. Egy ideig gyönyörűen ment minden. Később az anyagi válság folytán az anglikánok nem tudtak többé támogatni. Ezért 1934. júliusában be kellett szüntetnünk a munka nagy részét. Missziói munkánk tanban és szellemben függetlensége mellett is kezdettől fogva kimondottan lutheránus volt s az is marad. Mivel láttam, hogy Magyarországon sok misszió-barát érdeklődik munkánk iránt, megtartottam még egy kis munkáscsoportot. Segítsetek barátaim! Megfelelő templomot szeretnénk Kriüóna.
