Harangszó, 1935
1935-01-01 / 1. szám
JCXVI. évfolyam. 1935. január 1. 1. szám. Alapította : KAPI BÉLA l91()-bon Laptulajdonos : Ounántüii L'Jther-Szóvetség. Az Országos Laliiéi- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan ma léklat tanév alatt kéthatanként a KlS HARANGSZÖ. Postacsekkszámla : 30.52ft. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész os tanító. Krisztus alá szál/ott a poklokra és valósággal feltámadott harmadnapon, azután felment a mennyekbe, hogy az Atyának jobbjára üljön és örökké országoljon, megszentelje a benne hívőket a Szentlélek által. Ugyanaz a Krisztus majdan láthatóan visszatér, hogy ítéletet tartson élők és holtak felett. Ágostai Hitvallás III. cikkely. A »Harongció* azerkeaztö-kiadóhiTatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér« félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0%-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. r Evvégi gyónás. .Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok.* Ne- hémiás 8:11. H a a nappali lárma és zaj az este közeledtél! elül, az irgalmazó csönd megkeres minket még e nyugtalan világunkban is. A csöndben mi is sokszor ismerjük föl a hozzánk közelítő Isten lépteit. Jó ilyenkor is, amikor egy esztendő búcsúzik el tőlünk, találkoznunk a csönddel. Aki még ilyenkor sem tanul meg hallgatni, eljátssza ezen a napon is azt a drága élményt, hogy meghallhassa a mindenható Isten hangját. Ez az este is szent, jó, ha Istennek ajándékozzuk oda. Az esztendő búcsúzásának csöndjében belső hang szólal meg. Először talán csak önző lelkünk panasza kerekedik fölül: „Keserves volt a küzdelem és nagy veszteségek értek. Szűkösen voltosak kenyerem. Az egészségem is lassan elhanyatlik“. A veszteségek szinte ellenálhatatlan erővel akarnak lefelé húzni a gondok sötét éjszakájába. De ezen a csöndes estén Isten, aki ismeri nehéz gondjainkat, nagy kegyelemmel közelít hozzánk és szól: „Ne bánkódjatok!“ A gond nem örök. És minden próbának meg van a rendeltetésé. Megállít Isten egy kis időre és ami nehéz teher rajtunk, szépen leveszi, nem akarja, hogy túlságosan sokat vigyünk magunkkal az elmúlt év terhéből, csak annak tanulságát, a bizodalmát, hogy küzdelmeinket látó Istenünk velünk jár minden lépésünkben. Ha az önző kesergésnek hangjait Isten így lecsillapította, akkor lassan helyet kap, hogy feltörhessen bensőnkből az igazi évvégi gyónásnak a hangja: „Oly rosszúl teljesítettem hivatásomat. Oly sokat kaptam és oly keveset adtam. Sokat panaszkodtam, de keveset hálálkodtam. Féltő gonddal törődtem magammal, de figyelmetlen voltam mások irányában. Élvezeteket kerestem és elmulasztottam a szeretet gyakorlására kínálkozó alkalmakat. Kötelességet mulasztottam, amikor áldozatot kellett volna hoznom, de örültem a dicsőítésnek akkor is, ha meg nem érdemeltem. Beszéltem eszmények magosságáról, magam megelégedtem széles síkságok bejárásával“. — Engedjük meg, hogy a szemrehányásnak ez a hangja, — mely Isten követe, — mondat végéig szólhasson hozzánk. Olyan jó a mi kemény szívünknek, hogy eljusson egészen a gőg összetöréséig. Ilyen gyónás után boldogító meghallgatni Isten föloldozó igéjét e szent órán: „Ne bánkódjatok!“. Wolf Lajos. Peregnek a homokszemek. Irta : Kekem András. Mennyi kegyetlenség van ebben a mondatban. Nézd, odaállít— lak a homokóra elé. Látod: csendesen, egyenletesen, de feltartóztathatatlanul hullanak a szemek, múlnak az évek. Könyörögsz: lassabban, lassabban. Hiába. Jajgatsz: állj meg, állj meg, homokóra! Hiába. Belekapaszkodol a tűnő napokba: havat szorítasz forró tenyeredbe. Valakinek a halálos ágya mellett ülsz, riadtan nézed, hogy peregnek a szemek és amikor már csak egy van a tartályban, felsikoltasz: még ne, még ne! Hiába. Könny vagy panasz, átok, vagy káromkodás semmit sem segít. Elmúlik minden. A homokórán kegyetlen közönnyel peregnek a homokszemek . . . Mennyi fenyegetés van ebben a mondatban. Egyszer egy fügefa nem termett semmit. A gazda ki akarta vágatni, de a vincellér kérte: várj még egy évig s ha akkor sem ferem semmit, vágd ki. (Lukács 13) A fügefa te vagy. Teremned kell a megtérés áldott gyümölcseit. Sok gyümölcsfélén esztendő után kaptál még egy év kegyelmi időt. Odaállíttalak a homokóra elé, nézd, peregnek a szemek s minden lehullott szemmel komolyabb lesz a fenyegetés. Nem hallod a koppanásukat, hiszen csendesen peregnek, de a szived meg-megremeg amint peregnek és ott bent hallod: még egy év, még egy év ... Mennyi figyelmeztetés van ebben a mondatban. Valamikor légen, ha egy-egy efezusi ember elindult a keresztyén hívek közösségébe, sokan mondhatták néki: ne légy esztelen, hiszen elveszted a „Eiíramlik az élet . .
