Harangszó, 1934
1934-03-18 / 12. szám
90. HARANGSZÓ 1934 március 18. küszöbünket, hogy evangélikus hajlékba érkezett. Ez az igazi szobadísz s akkor legigazibb, ha nem dísznek használjuk! Házi áhítat! Van-e ennél szükségesebb ? Az élet olyan, mint egy nagy homokszita: porral hinti be lelkünket. Kell nekünk este az ige lélek-fürdője. Az élet olyan, mint egy gonosz olló: gyakran szétvagdossa szivünk kötelékeit. Kell nekünk, hogy esténként az Isten színe előtt összekapcsolódjék szemünk sugara, azéval ki megbántott, kit megbántottunk, hogy le ne menjen haragunkon a nap. Minél több énekszó hangzik ki ablakodon, annál kevesebb civódás hangzik ki azon. Házi áhítat. Hidd el megvalósítható. Huszonnégy órát adott naponta az Isten, adj vissza belőle naponta félórát. Bőven visszaszáll fejedre ennek a félórának az áldása. Végy bibliát, ha nincs, vedd elő, ha van, tedd melléje az énekeskönyvet. Luther házikincstára, kiskátéja, a Harangszó bibliakalauz- rovata, mind alkalmas eszköz a háziáhítathoz. Több egyházmegyénk is foglalkozik házi áhítat tartására alkalmas posztillakönyv kiadásával. Házi áhítat! Ősi keresztyén gyakorlat. Lutheri örökség. Régi evangélikus jószokás. Elfeledted ? Újítsd fel! Gyakorlód? Folytasd! Áldás leszen rajta. Sz. J. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-!! Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 7 VII. FEJEZET. A következő három hónap alatt az Á... városi porcellángyárban nagy munka folyt. Koronczaiék átvették az üzemet, de hogy rentábilissá tegyék, teljesen átalakították a gyárat. Koronczainé szerint, kis amerikai stilt adtak az egésznek. Rengeteg pénzbe került, de hogy a gyár jövedelmező legyen, erre szükség volt. Legalább így gondolták. Az elgondolás nem volt rossz, csak abban tévedtek, hogy a megromlott gazdasági viszonyokban megcsappant piacnak hiába dolgozik akár a legtökéletesebben felszerelt gyár is. Temérdek pénzt emésztett fel a lakás berendezése is. Tizenegy szobát bútoroztak be. Pompa, fény és elegáncia mindenütt. Soha nem látott fényűzés őrülete kacagott végig a termeken s hirdette kérkedve: itt nem sajnálják a pénzt. Minden bútordarab az iparművészeinek egy-egy remeke. Arany s ezüst tárgyaktól roskadoztak a vitrinek s végesvégig a perzsaszőnyegeknek csodapázsitja mosolygot a mindenünnen visz- szaverödő fényre s ragyogásra. Barlahída, Puszfaszentlászló és a régi zalai szórvány Felsőrajkon. Irta: D. Payr Sándor. Jakus Imre h. lelkésznek a barlahidai templomépítésről írt újévi szép beköszöntője bennem is régi, kedves emlékeket újított fel. Ezelőtt 42 évvel én is jártam a Göcsejben. Sógorom, Bakó Gyula jó lovai röpítettek bennünket Puszta- szentlászlóra, hol a buzgó és mindenütt kedvelt Bojtos János volt akkor a lelkész. Istentiszteletre a Göcsejből, a 25 kilométernyire fekvő Barlahidáról is jöttek buzgó hívek tanítójukkal, Németh Vilmossal, a nagy Pálfy József unokájával. Puszfaszentlászló és Barlahida két kis evang. sziget a zalai katholikus világ tengerében. Isten csodája, hogy a térítés annyi veszélye között a nagy elszigeteltségben még megvannak. Nem szabad nekünk a Göcséjröl sem lenézéssel szó- lanunk. Hiszen tájszólásuk a székelyekére emlékeztet. Pálóczi Horváth Ádám, a költő és hírneves énekgyüjtő a múlt század elején Barlahida közelében Petrike- resztúron gyüjté össze „Göcseji Helikon“ néven a vidék költőnőit: Dóczy Teréziát, Tuboly Rózát és Erzsébetet és Kazinczy Klárát. Deák Ferenc szülőhelyén, Söjtö- rön kívül legszívesebben nyaralt Klára húgánál Pusztaszentlászlón sógora, Osz- terhuber Tarányi József házában. Söjtör dombkoszorús határát Göcsejtől a Válic- ka folyó választja el és Deák szerette ezt a vidéket. Gyurátz Ferenc püspök 19Q4 őszén látogatta Pusztaszentfászlót s á rom. kath. derék Tarányi-család abban az ősi épületben szállásolta el, amelyben nyaranként Deák Ferenc lakott. Tarányi Nyirlakról a fiát küldte ide e napokra,, hogy mint házi gazda fogadja az evang. püspököt. Varga Gyula kemenesaljai esperes és a zalai szórvány úri népe kísérte a püspököt. A buzgó papné, KarSay Reinerné is segédkezett e munkánál, de fájó szívvel. Csak fejét csóválta és sóhajtozott. Bátyját sajnálta. Azt még megértette, hogy kiépítették a gyárat, de hogy egy lakásba ennyi pénzt öljenek, ezt őrültségnek tartotta. Szólni azonban nem mert, sem ő, sem Koron- czai. Emma s anyja kérlelhetetlenek voltak. Még lakás se legyen ebben a vidéki városban, egy odú, hol meghúzhassa magát az ember!? Reinerné végül is menekült. Nem nézhette az oktalan pazarlást. Egy gonddal többje volt: aggódott bátyja sorsáért. A városban azonban a pénzszórás megtette hatását. Csodákat meséltek Koronczaiékról. Már arról suttogtak, hogy aranybányájuk van Kaliforniában. Amily mértékben repültek a dollárok, oly mértékben tisztelet és csodálat vette körül a Koronczai palotát. A tekintély egyre nőtt. Hízelgő hódolat dongta őket körüli s ez az álnok fény vakított, a legképtelenebb pazarlásra vitte őket. A kiváncsiaskodók raja hullámzott alá-fel a ház előtt s boldog volt, ki az ablakon át megpillanthatott valamit a túlyilági ragyogásból. Csodálat és irigység hangján beszéltek az odabent készülő munkákról. A gúny sem hiányzott. Itt-ott balsejtelmű jóslásokat is lehetett hallani s káröröm vegyült az ámulat püspök unokája, a kishelyen is fényes ebéddel lepte meg a vendégeket. Elment Gyurátz a nehezen járható Barlahidára is, ahol eddig püspök még nem járt. Itt történt, hogy másnak hiányában a buzgó hívek a házakra a követválasztásról megmaradt zászlókat tűzték ki, melyeken ott díszlett: „Éljen Sibrik Adorján!“ (Ez volt az antiszemita jelölt). Mikor Gyurátznak ezt hírülhozták, mosolyogva mondta: „Hagyjátok, Göcsejben nem a név a fontos“. Sztrókay Lajos győri tanár 1931-ben ezt a színes képet írta Barlahidáról: „Reggel 7 óra. Az augusztusvégi levegő nyirkosán üli meg a gyepet. A puszta- szentlászlói evang. lelkészlak udvarán türelmetlenül kapál a könnyű kocsiba fogott két ló. Bakó Béla gyülekezeti felügyelővel Barlahidára megyünk. Schrantz Zoltán lelkész már előtte való napon elment Barlahidára, ahol temetést kell végeznie. Egymás után marad el mellettünk Söjtör, Tófej, Hencsepuszta, Zala- tárnok, Zágorhida. Két és félórai erős hajtás után érkezünk a hepe-hupás, gics-göcsös, erdős belső Göcsejbe. Zalaegerszegtől délnyugatra 40 kilométernyire, a vasúti állomástól 28 kilométernyire, a Cserfa, meg a Salomfa patak egybefolyásánál levő Barlahidára, vagy ahogy régebben nevezték, Bollahidára, abba a csinos kis községbe, hol a magyar evang. egyház egyik végvára, egy kis evang. sziget, a pusztaszentlászlói anyaegyház kötélékébe tartozó barlahidai leányegyház él“. Már Sztrókay tanár is felhívta a figyelmet a komoly veszélyre, mely e göcseji községet fenyegeti. Barlahidán azóta már lelkész van s az iskola mellé ev. ifjúsági ház épült, melyet a múlt évben avatott fel D. Kapi Béla püspök. Most pedig már épül a jemplom. Harminc év előtt ez még a jövő zenéjének is sok lett volna. Mennyi alkotás a nehéz időkben! Göcsej hitbuzgalma dicséretes, példás. Zala déli részén, Göcsej közelében a hangulatába. Az emberi érzések keltette közvéleménynek ez is természetes alkotórésze. Általánosságban mégis az volt a vélemény: Koronczaiékkal a társadalom nyert. Egy délután Somló is ott sétál a ház előtt s az egyik ablakban meglátja Emmát. Zavartan kalapot emel, köszön s restelkedve siet tova. Eríima azonban megszólítja: — Maga hűtlen, miért kerül minket? Somló fületövéig pirul s dadog. Valami bocsánatkérés féléről hápog, hogy Emma fetkacag. Nevetésbe tör a többi sétáló is. Emma behívja. Kint általános megrökönyödés merevedik az arcokba erre a különös meghívásra, de Berci örül, hogy kínos helyzete megoldást nyert s berohan. Suttogás, fejcsóválás, erősebb megjegyzések kísérik a jelenetet, belül azonban irigykedtek Bercire. Somló, amint az udvarba ér, lassít. Össze akarja szedni kissé gondolatait, nem tudja, hogyan álljon Koronczaiék elé? Megbánást mutasson-e amaz estéli viselkedése miatt s játssza-e a komolyat vagy legyen most is a könnyelmű Berci, ki semmi súlyosabb dolgot nem lát az esetben. Nem volt könnyű határozni, hisz nem ismerte eléggé a hölgyeket. Megállapodott tehát abban, hogy Emma viselkedésétől teszi függővé saját ma-i
