Harangszó, 1934
1934-03-25 / 13. szám
1934 március 25. HARANGSZÓ 99. tiszteleti rendünkből úgyszólván teljesen kiveszett, a gyónóimádságot (confiteor), sőt szó esett már külön bűnbánati napoknak külföldi mintára való elrendeléséről is. az ítélet napja után való megbékélésnek a vitéze akkor, amikor új életre serkenti a cserkészet révén a fiúkat. Érdemes megfigyelni, hogyan jutott el ide Baden- Powell cserkészete. Valamikor az angol-búr háborúban, Három kérdéssel hadd « fejezzük be: Mi neked a böjt? Mit csinálsz nagypénteken ? Mikor éltél úrvacsorával utoljára ? Sz. J. Meggyógyult a világ főcserkésze. Nemrégen még nagy aggodalom töltötte el Amerikától Japánig, az Északi-sarktól a Déli-sarkig minden nemzet cserkészfiának szívét. Baden- Powell (Bédn-Paul), a világ főcserkésze nagy beteg volt. De most már mindegyiknek komoly, szinte már sirató vonása mosolygásra változott, hiszen az Úr visszaparancsolta még közéjük öreg vezérüket, ő már jelentést akart tenni odafenn, de Isten — úgy látszik — még bízott rá valamit. N^rn. :c.sodn,. hiszen ,az, amjt hirdetett s amiért annyi mindent cselekedett: a világbéke, még olyan messze van! Igaz, hogy soha sem lesz az meg, míg vége nem lesz a világnak. De Baden-Powell épen ennek BADEN-POWELL fiicserkész, a cserkészet megalapítója. Mafeking ostrománál, Délafrikában, egy fiatal angol tiszt halálra szántsággal vágja tekintetét a messzeségbe. Alatta a lova már tiireln»etleniil kapálja a földet, de ö még mindig gondolkozik és nem akar mozdulni. Nagy felelősség nehezedik vállára: egy ütközet kimenetele. Egyszeresük visz- szafordítja paripáját és sebes vágtában nyargal emberei közé. Parancsára mindjárt ott állanak körülötte kipirult arccal a város ifjai. Bizony gyerekek is vannak köztük. S mikor elmondja nekik teendőiket, mindegyik rögtön ugrik a segédszolgálatra. Baden-Powell a fiúkkal győz. S akkor elhatározta, hogv máskor is felhasználja a fiúkat, mert így kato- nább-katonák lesznek majd. Azóta mindig jobban figyelte a fiúkat. Odahaza, London utcáin talán mindenki figyelme etsiklott a rongyos, csavargó itteagverekekem Baden-PoWdl megdöbbenéssel szemlélte életüket. De a gyors elhatározás és tettek embere volt. összegyűjtötte, csapatba szervezte, kivitte a szabad természetbe őket, órák-, napokhosszat velük volt, hogy hazájának jó polgárokat neveljen. Akkor született meg fiúnevelő munkájának újabb célja: az angolabb angol. De az eddig marcona vitéz arcvonásai közé mindjobban ódavegyültek a béke mosolygós vonásai. Még soha ifjúsági mozgalom, lett légyen az forradalom, nem terjedt olyan rohamosan szerte e világon, niint a cserkészet. Ma már misülten ül. Úgy érezte, ez az ember igazat beszél. Nem volt ijedős természetű, de a találmányoktól félt, tudta, hogy Amerikában nem egy ilyen találmánnyal buktattak meg nagy vállalatokat. Emma egykedvűen hallgatta Somlót s inkább gúny látszott arcán, mint ijedtség. Nem hitt neki. — Rám akar ijeszteni? — Mondja — Nem szoktam megijedni, különösen most nem, mert ha tényleg van Somló urnák ily értékes találmánya, akkor értékesíteni fogja, ilyent nem szoktak véka alá rejteni, ha pedig eladja, akkor csak minekünk fogja eladni s ezzel a Damokles kardja eltűnt a fejünk felett. — Annak adom el, akinek akarom, — válaszolja hirteleniil Somló. — Annak adja el, ki a legtöbb pénzt adja, — mondja mosolyogva Emma. Koronczainé kapva kapott rajta, hogy belekapcsolódjék a csendesebb vizekre terelődött beszédbe: — Úgy van, Somló úr! A dolgot megbeszéljük férjemmel s ha a találmány megállja helyét, megvesszük. Nem fizeti meg senki úgy, mint mi. S többet ne vitatkozzanak. Hagyják abba! Úgyis mennünk kell. Sógornőm meghagyta, hogy ma korábban menjünk. Valami vendége van, Dömötör. Nem ismeri Somló úr ezt a fiatal embert? — A Takaréknál kapott néhány hete valami kis állást. Nem ismerem, csak látásból. Savanyú alak lehet, olyan magának való ember. Nem jár társaságba, — mondja Somló. — Bibliát olvas, — szól nevetve Emma, — de nem átal zsákolni se, ha szorul a kapca. — Hogy jön ez az .úr Reinernéhoz? — kérdi kíváncsian Somló. — Annak története van, — válaszol Koronczainé. — különben tartson velünk. Megismerkedhetik vele. Nagyon érdekes ember.. Jöjjön! Berci úgy ugrott ki a fotöjből, mintha rugó lökte volna a levegőbe. — Nem mehetek, sietek. Kezeiket csókolom. S már is rohan. Emma utána kiáltja: ,,A találmányról meg ne feledkezzen!“ Somló azonban se nem lát, se nem hall. Csak rohan, mintha menekülne. A két hölgy összenéz. Nem tudják, megérteni, miért találta egyszerre oly sürgősnek Somló az elmenetelt? Mégis csak furcsa, akárhányszor szóba kerül Reinerné, akkor Somló ideges lesz s futni akar. Azon a bizonyos estén is így volt. Nem értek rá sokáig gondolkodni a dolgon, mert jött Koronczai s izgatottan kérdi: — Micsoda számla ez? Valami kép. Tegnap előtt fizettem ki 30.000 pengőt képekért. Mit akar már megint ez a cég ezzel a kétezer pengős számlával? — A te szobádba bettük, — vág közbe Koronczainé, — egy ódonabb hangulatú kép kellett oda. De mit is törődsz te ilyenekkel? — Van miért törődnöm vele, sajnos, — mondja elkeseredetten Koronczai, —• nem tudom, hová vezet ez a költekezés? Tudjátok ti, hogy fogytán van a pénzünk? Emma atyjához simul s duruzsoló hangon hizeleg neki: —• Ej, apuska, nagyon sokszor mondtad már ezt. Lesz ám itt bevétel is ha megindul a gyár. Befektetés nélkül nincs üzlet. — Igaz, édes lányom, a gyárnál szükség volt erre a befektetésre, de... itt... a lakásnál..., ez esztelenség. A fényes lakás csak visz s nem hoz. — Szégyeld magad, — formed rá felesége, — mit gyötrőd folyton ily semmiségekkel családodat. Hogy tudsz már ennyire kicsinyeskedni?! — Titeket féltelek, édeseim, csak titeket. Én akár napszámban is megkeresem a kenyeremet, de ti... ti nem vagytok nélkülözéshez szokva. Mi lenne veletek, ha valami csőd állna be?... —■ Hogv is gondolhatsz ilyenre, — simogatja Emma atyját, — te mindig rémképeket látsz. Ép most mondja Somló, van neki egy találmánya, egy anyagkeverék, mely akármelyik világmárkával kiállja a versenyt, ezt megszerezzük s úgy megy itt minden, mint a karikacsapás, csak úgy dűl majd itt a pénz!...
