Harangszó, 1934
1934-03-18 / 12. szám
1934 március 18 HARANGSZÓ 93 gonoszság a lélek betegségei, amiért az embertársaink nem gyűlöletet és megtorlást érdemelnek, hanem ami miatt nemcsak szánalomra, de segítségre és gyógyításra is szorulnak; akik átlátják a különböző kisér tések veszedelmeit és a gonosz gondolatok elől az imádságon keresztül Istenhez menekülnek segítségért; végül akik boldogan vallják, hogy ő kormányoz minden országot; a látható és láthatatlan világot, övé a mindenható hatalom és a legnagyobb dicsőség mindörökké. Ámen. Testvér! Csatlakozz az imádkozok ezen kevés számú, de eröslelkű táborához, mert ez az imádság ad csak boldogságot — és életet. Mert mit ád a hitetlenség? A multba nézve egy elhibázott élet leverő tudatát. — A jelenben a ritkán felbukkanó örömökkel díszített elégedetlenség, boldogtalanság érzetét. — A bizonytalan jövőbe nézve pedig a kínos nyugtalanság érzetét. És mit ad a hit? A múltba nézve erős fundamentumot, amely tele van a tapasztalat Isten felé mutató ujjával. — A jelenben az élet zajgó tengerén boldog megelégedést. -— A bizonytalan jövőbe nézve pedig a boldog bizonyosság érzetét. I’só Ella. OLVASSUK A BIBLIÁT. Megváltva önmagunktól. Március ló. Az uralmon levő „Én“. Filipi 3:17-19. A történelem folyamán sokszor ültek a leigázott népek nyakán szívtelen zsarnokok, de a legvérengzőbb zsarnok sem ártott annyit a világnak, mint az ember megromlott, bűnös, önző énje. Ez a kényúr ősszüleink bűnbeesése óta uralkodik a világban s születésünk pillanata óta zsarnokoskodik rajtunk. Könnv és vértenger, mérhetetlen szenvedés fűződik az uralkodásához. Ellensége minden nemesnek, szépnek és jónak, leg- főképen Isten igéjének és Krisztus keresztjének, mert jól tudja, hogy ahol Krisztus uralomra jut. ott az ő uralmának azonnal vége szakad. Március 20. Az elbizakodott „Én“. Luk. 18:9-14. A mi megromlott énünkből minden jó tulajdonság hiányzik, de legnagyobb baj, hogy az önismeretet, a bűntudatot sem lehet megtalálni benne. Azt képzeli maga felől, hogy a megtestesült jóság, pedig a megtestesült gonoszság. Mikor pironkodnia kellene bűnei miatt, akkor is képzelt erényeivel és érdemeivel dicsekszik. Ha Isten Szentlelke segítségünkre nem jönne, meg nem világosítana, bűntudatra nem vezetne, életünk végéig megmaradnánk abban a tévhitben, hogy mi teljesen kifogástalan emberek vagyunk, földi életünk sok hajának, nyomorúságának, szenvedésének valaki másban van az oka és nem mi- benniink. Március 21. A leleplezett „Én“. Róm. 7:14-24. Bűnös énünk korlátlan és zavartalan uralma addig tart, míg Isten törvényének tiszta tükrébe bele nem tekintettünk, az Ige és Szentlélek világossága mellett őszintén meg nem vizsgáltuk magunkat. Ha egyszer ez az őszinte önvizsgálat megkezdődött, együtt jár vele a kiábrándulás. Kiábrándulunk imádott és dédelgetett énünkből, rájövünk arra, hogy nem lakik bennünk semmi jó. Tudatára ébredünk annak is, hogy az emberi élet nem volt mindig ilyen beszeny- nvezett, rabszolga élet s nem is kell mindig ilyennek maradnia. Most már nem érezzük jól magunkat az „én“ uralma alatt, szeretnénk lerázni magunkról a zsarnok rabláncait s keressük a sza- badítót, aki ezektől meg tudna szabadítani. Március 22. A tegvőzött „Én“. Efez. 2:1-10. Nem mi gvöztük le, hiszen mi sohasem lettünk volna erre képesek. Isten aratott győzelmet felette a Jézus Krisztus által. Az „én“ zsarnoki uralma alól felszabadult új ember alázatosan és hálásan érzi, hogy szabadságát egyedül Istennek köszönheti. Távol áll tehát tőle minden dicsekvés. Ha valamivel mégis dicsekszik, Krisztus keresztje az, mely által a szabadságot nyerte. S amikor az új életben előre halad, bűneit legyőzi, jócselekedeteket visz véghez, mindig tudatában van annak, hogy nem magából meríti ehez az erőt. Isteni kegyelmének tulajdonít és köszön mindent. Március 23. A keresztre feszített „Én“. Róm. 6:1-13. A trónjától megfosztott zsarnok nem nyugszik bele egykönnyen a trón elvesztésébe. Minden eszközt felhasznál, hogv régi hatalmát visszaszerezze, szívünk trónját újra elfoglalja. Mint ahogyan fáraó utána ment seregével Izrael népének, úgy jár ö is miutá- nunk csellel, ravaszsággal, hogy megint hálójába kerítsen. De amint a választott népet megvédte fáraó seregei ellen a Vörös-tenger vize. úgy véd meg minket is a sátán és bűnös énünk támadásai ellen Krisztus vére és ereje. Krisztustól erőt nyerünk arra, hogv legyőzött, bűnös énünk minden lázadozását elfojtsuk s a lelkűnkben uralomra törő bűnöket halálra ítéljük és keresztre feszítsük. Március 24. Krisztus uralma alatt. Róm. 8:1-9. Mily boldogság lehet hosz- szú rabság után sötét, rideg börtönök dohos levegője helvett tiszta, szabad levegőt szívni s bilincsek csörgetése helvett szabadon járni-kelni munkálkodni. Ezt a nagv különbséget érzi régi és új állapota között a bűn rabságából megszabadított ember is. A zsarnok „én“ helvett egy jóságos Urat szolgál, azt, aki szabaddá tette, aki megmentője volt: Krisztust. Hálából szolgálja, örömét leli abban, hogy akaratát teljesítheti s ezt az életet sohasem tekinti rabszolgaságnak. Minél hűségesebben szolgáljuk Őt, minél inkább az ő lelke vezérli gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket, annál szabadabbnak érezzük magunkat. Március 25. Mindig Ő és sohasem én. Róm. 13:7-9. Virágvasárnapját akkor ünnepeljük meg igazán, ha a Jeruzsálembe bevonuló Krisztus előtt egészen feltárjuk a lelkünket s örökre felajánljuk Néki szivünkben a királyi trónt, hogy megromlott, bűnös énünk zsarnoki uralma helyett az Ő boldogító uralma kezdődjön meg. ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjiink. Nincs tehát okunk félni uralmától. Minél teljesebb és állandóbb az átadásunk, annál zavartalanabb a boldogságunk. Hervadó virágok, gyorsan elfonnyadó zöld gályák helyett köszöntsük hát Sión királyát ezzel a szívből jövő, őszinte vágyainkat kifejező szép énekkel: Szivem királya néked ajándékot viszek, Habár kicsit s szegényét, Te szívesen veszed. Akaratom s az énem, mit néked átadok, Hogy töltsön be egészen Te szent akaratod. Bélák Sándor. A keresztfához megyek. (Egyetemes korálkönyv, 113. korái.) A keresztfához megyek, Nyugalmat ott keresek, Fájó szivem sebére. S ott látlak, Uram, gyötrődve, Jézusom, kínszenvedésbe, S égő vád hull lelkemre. Gúnyol, kínoz a világ, Szitkot vakon szór reád. . . Igazt mért, óh miért bánt?! Bűnöm átka van Terajtad, Vétkem terhét Te vállaltad: Értem szenvedsz kint, halált! A keresztfánál állok, Nyugalmat itt találok, Bár szivem töri a vád: Szent szavad szól: megbocsátok... Megtérőt nem ér az átok... S átfogom a keresztfát! K. L. Pályázat. I. A magyarországi ág. hitv. evang. egyetemes egyház pályázatot hirdet Luther Ein feste Burg ist unser Gott kezdetű diadalénekének, a reformáció himnusának költői értékű s egyszersmind a zenei követelményeket kielégítő, énekelhető fordítására. II. Az egyetemes egyház nem akarja meddő kísérletekkel szaporítani a fordításoknak eddig is nagy számát, hanem olyan műfordítást kíván, mely hű tükre legyen a reformátor lelkének, éreztesse a XVI. század vallási válságából diadalmasan kiemelkedő hit erejét és oly magyar nyelven szólaljon meg, mintha Luthernek e műve valamely magyar lélek költői alkotásvágyából született volna. Megkívánja a fordítástól a hit- vallásszerüség tömörségét és méltóságát. III. A fordításnak a kiegyenlített dallamhoz kell alkalmazkodnia, mivel az egyetemes egyház közhasználatra ezt a dallamot fogadta el. IV. A Pályadíj 300 P , azaz Háromszáz pengő. V. Az egyetemes egyház a jutalmat csakis abszolút értékű s a követelményeknek minden tekintetben megfelelő fordításnak ítéli oda. Egyszersmind fenntartja a jogot, hogy, ha jutalomra méltó fordítás nem akadna, uj pályázatot hirdessen. VI. A győztes pályamű az egyetemes egyház tulajdona s kiadásának joga az egyetemes egyházat illeti. VII. A pályaműnek gépírással másolva, három példányban a fordító nevét rejtő jeligés levéllel együtt 1934. évi augusztus hó 31-ig az alulirt egyetemes felügyelőnek (Budapest, Vili. ÜHŐi-út 24. I) küldendők „Erős vár pályamű“ jelzéssel. Amely pályamű a postabélyegző tanúsága szerint au
