Harangszó, 1934
Kis harangszó
1934. szeptember 23. KIS HARANGSZÓ 63. oldal. san elmesélte az örömhírt, hogy holnap ö a vásárba megy és mondta, hogy ezért Gyurinak kell a teheneket őrizni. Gyurinak összeszorult a szíve: hej, ile keserves lesz fájós lábbal bukdácsolni a tehenek után a göröngyös úton. Meg éppen előbb mondta az orvos, hogy a beteg lábnak feltétlen pihenésre van szüksége, máskép mindig sántítani fog. Zsolt észrevette kis barátjának fájdalmát s egyszerre valami azt súgta neki: a vásár helyett menj vigyázni a tehenekre. Ekkor azonban megjelent előtte a zajgó vásárnak színes képe: itt hosszú, pirospapírrojtos trombitákat árulnak, amott meg fehérkötényes bácsi kis bárddal a kezében törökmézet osztogat 10 fillérért. Hát még a körhinta: apró falovak nyergében milyen boldogan repülhetne körbe-körbe a pattogó verkli muzsikájára. De amikor egyszerre képzelete színes álmaiból felriadva Gyuri sápadt arcára tévedt tekintete, rögtön határozott: lemondok a vásárról szegény Gyuriért. Másnap kinnt őrizte a teheneket. Gyuri különösen a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon a tarka kis borjúra, amelyet ö igen szeretett. Zsolt rögtön barátságot kötött a bocival. Simogatta, becézgette s a kis borjú, amely már majdnem búskomor lett, hogy régi barátját, Gyurit napok óta nem látta, egészen felvidult és engedelmesen tűrte, hogy Zsolt vezetgesse. Zsolt napközben rá sem gondolt arra, hogy jobb lett volna a vásáron, mert a kis boci barátsága, meg Gyuri hálás, boldog arca oly nagy örömöt adtak neki. Ha megkérdeznétek Zsoltot, mi volt legszebb nyári emléke, ugyanezt a történetet mesélné el, amit most itt olvastatok. Rajta hát, gyerekek, ki tud hasonló nyári emlékről beszámolni a szerkesztő bácsinak? J. n. és I. b. SZÓLNAK-A K ^KIS-HARANGOK^ Még meg sem kezdtük az első hittanórát, amikor elém lépett egy kis fiúcska. Ragyogott a szeme és ragyogott az az ezüst 1 pengős is, amelyet az asztalra tett: „Ezt a nyáron gyűjtöttem a misszióra. Most már reggel is térdenállva imádkozom“. Felragyogott az én arcom is s hiszem, hogy még Valakié. Mintha ez a Valaki most azt mondta volna: „Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket és én csodát művelek ővelük!“ És mi történt Meszlenben? Abláncy Piroska kis mese-játék délutánt rendezett a kertben s a rokonok belépődíjából 1 P 2 fill, jött be. Augusztus 5-én pedig Szabó Lenke és Takács Uns missziói délutánt rendeztek 6 filléres belépődíjjal. Előadták a Nagyapa pénze, — Melyiknek van igaza — s egyéb jeleneteket és szavalatot. Mesterházi Ilus, Szabó Olga, Irén, Lujza, Évike, Takács Lujza, Ella működtek közre. No meg egy fiú is, Ludván Sándor. 7 P 34 fill, folyt be. Számítsátok ki, hányán lehettek, ha mindenki 6 fillért fizetett. Félek, hogy nem tudjuk meg így sem a valót, mert egyesek meg is toldották a 6 fillért. Tartozik Meszlenhez egy másik gyülekezet: Acsád. Itt nincs külön lelkész, csak tanító, meg iskola. Az ilyen gyülekezetét leánygyülekezetnek, fiiiának hívják. Itt szept. 9-én alakult meg a M. Gy. Sz. Egyelőre 12 taggal. Rácz Sándor tisztelendő bácsi, aki ezt a szövetséget is vezeti azzal vigasztalódik: „De hátaz apostolok is csak 12-en voltak és az Úr mégis mit tett általuk?“ Még egy fiijában nyílt ki a M. Gy. Sz.-nek új szeptemberi virága. Ez Győrhöz tartozik és Börcs a neve. Itt igen érdekes iskola van. Szép — fehér fökötös diakonissza — néni tanít és persze, ő vezeti a 15 fővel meginduló kis csapatot. Most pedig legyen áldás azokon, akik a nyáron is sáfárkodtak a misszióért s legyen az Ür kegyelme a mi misz- sziónk őszi virágnyilásain. 57. zsolt. 17. vers. G. KICSINYEK BIBLIÁJA A gyermek Jézus. Szept. 24. Ezsaiás 9:6-7. Mily sokat várt népe Jézustól! Csak az kaphat tőle sokat, aki így várja öt!
