Harangszó, 1934

Kis harangszó

I. évfolyam.

1934. június 10.

13. szám.

Szerkesztőségés kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS Győr, Petófi-ter 2. „VCD..D„, An

Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. UVfc.KMfc.KLAP

Megjelenik a tanév alatt kéthetenként.

Előfizetési ára egész évre 80 fillér.

Az örvendező gyermek.

Bizonyára hallottátok már, kedves gyermekek, hogy az Úr Jézus tanítványait mindjárt az Ő halála után üldözték, bántották. Többen fogságba is kerültek, így Péter is; megrémültek és elszomorodtak erre a keresztyének mind, akik abban a városban voltak és összejöttek egy hívő asszonynak a házánál és ott könyörögtek Istenhez Péterért. A jó Isten hamarabb meghallgatta imájukat, mint ők gondolták s Péter még azon az éjjelen kiszabadult, sőt odajött ahhoz a házhoz, mert tudta, hogy ott szoktak ösz- szegyülekezni a hívek. Zörgetett az ajtón, de senki se mert kimenni, féltek, hogy őket is elfogják. Volt annak az asszonynak, akit Máriának hívtak, egy szolgálóleánya, ez csendesen odalopódzott az ajtóhoz és hallgatózott. De micsoda öröm! Péternek a hangját hallotta, amint szólt: „nyissátok ki!“ Örömében nem is nyitotta ki az ajtót, hanem szaladt be a többiekhez, kiáltva: „Itt van Péter, itt van Péter!“ De senki se hitt neki. „Hogy gondolsz ilyet“, mondták, „hisz Péter a börtönben van, négy fegyveres katona őrzi!“ Rhodé — így hívták a szolAp. Csel. 12: 12 16.

gálóleányt — azonban egyre erős- ködött, hogy ő bizony egész határozottan a Péter hangját hallotta. „Nem lehet az, elment az eszed“, mondták neki. Mások meg azt gondolták, bizonyára meghalt Péter és az ő angyala jött el és ezért még kevésbbé mertek kimenni. Péter meg csak zörgetett odakinn, várta, hogy majd csak kinyitnak végre. Rhodé nem is tágított, egyre állította, hogy Péter van ott, menjenek csak, nyissák ki. Ó, de nagy lett az örömük mindnyájuknak, mikor meggyőződtek, hogy csakugyan Péter van az ajtó előtt! De legnagyobb volt az öröme Rhodének, mert ő tudta meg legelőször és ő adta hírül, hogy Péter él és kiszabadult a börtönből.

Ugy-e szerettetek volna ti is beszaladni a szomorkodók közé és kikiáltani a jó hírt, örömöt okozva nekik? Tudjátok-e, gyerekek, hogy ti mindnyájan vihettek egy még nagyobb örömhírt, ha szomorkodni, vagy aggódni, bánkódni látjátok szüléiteket, vagy más felnőtteket? Kitaláljátok-e ezt az örömhírt? — „jézus él! jézus velünk van! Ne féljetek!“